Érezni Akarlak {Bokudeku}

28.

Riattan összenéztünk , és egymás szemébe meredve gondolkodtunk , hogyan is legyen tovább. Ez így nem mehet tovább , elke mennünk innen.
Bakugou rámnéz és így szól :
- Deku...figyelj én...
Mire folytatta volna a mondandóját berontott a rejtéjes alak és mellkasomba döfte a kést.

*Hol vagyok? Egy fehér helyen kötöttem ki , mintha rémálomba kerültem volna. Egy nagy fehér terem közepére estem.
Ahogy sétálok és üvöltök kétségbeesetten , megfogom az oldalam és mikor ránézek a kezemre vöröslő vérrel találom szembe magam .
Mikor az oldalamra pillantok látom magam ahogy vértől ázott polómon egyre nagyobb a folt.

Mintha egy látomás lenne . Hírtelen szemem elé tárul Bakugou ki búcsúzóan integet. Könnyes a szeme és s mi vigyor az arcára fagy az nem más mint hologramm. Bakugou hírtelen homájosodni vél szemem elött. Érzem az arcomon könnycseppeimet . Talán ez a vég? Ennyi lett volna? Az életem ez nem álom , ez az igazi fájdalom. *

Bakugou szemszöge:

A mondatom közepedte egy kézre lettem figyelmes. A kézben egy kés van mely Deku oldalába fúrva marad.
Deku szájából vér foly és halk kacagás csapja meg a fülem. Ez a hang hirtelen visszatérő rémálomként bolyong az elmémben.

Deku szemei lassan becsukódnak , majd a titokzatos idegen kirántja kését deku oldalából és deku a padlóra huppan.

Édes istenem..szólalok magamban
Nem tudom feldolgozni amit érzek. A rémület kifejezetten az arcomra fagyott.
Nem kapok levegőt egyszerűen összecsuklok és kezemet a padlóra teszem.

Lerogyva érzem szinte már patakokba folyik a könnyem. Deku...tudd mindig szerettelek...egy percig sem kételkedtem ... Nem akartalak elveszíteni sohasem. Miközben az elmúlt időszak képei villanak elmémben , az idegen felemel pulcsimtól fogva majd az ajtóhoz vág.

• téged a haveromnak szánlak. Látom a szánalmas vigyort az arcán majd átvonszól egy másik szobába.

Annyira a sokkhatása alatt vagyok , nem értekel már mi lesz velem. Élet vagy halál? Egy a lényeg Dekuval legyek. Én már semmit sem kérek.
A szobába egy székhez kötöznek, és egy imáért esetezem.

"Drága istenem másért sem esedezek csak egy új élet kamujáért melyben Deku életét még utóljára a kezembe nézhetem. Nem kell semmi csak egy utolsó nap , egy utolsó pár óra amelyben nevetésétől zeng az egész tanóra a suliban. Semmit sem kérek csak hogy még egyszer a nevén szólíthassam és elmondjam mindennél jobban szeretem."