𝙠𝙥𝙤𝙥 𝙨𝙩𝙤𝙧𝙞𝙚𝙨

Enhypen

Köszönöm a kérést lixcloud <3

Heeseung

"Minden egyszer elkezdődik és mindennek egyszer vége is lesz.

Ma két éve hogy elmentél, két éve hogy faképnél hagytál, szó nélkül elmentél mintha nem is számítottam volna neked sosem. Mindenem oda adtam... mindenem, azt hittem hogy együtt éljük le az életünket, ahogy azt te el is mondtad. A szemembe hazudtál hogy amíg téged látlak minden rendben lesz, hogy mindentől megvédesz. Elhittem hogy tényleg így lesz, mindent megtettem azért hogy jól érezd magad velem, lestem minden kérésed és kívánságod hagytam hogy bánts, bántsatok a barátaiddal és jól szórakozzatok rajtam. Mindent csak miattad tettem és a végén semmit nem tettem magam miatt. Most itt vagyok és senkiben nem bízom, mindenki felé elvesztettem minden bizalmam, miattad."
Írtam le egy lapra ami már két éve megfogalmazodott bennem csak sosem mertem leírni, nem voltam elég erős hozzá, de végre sikerült megtennem. Ez egy mérföldkő, lezártam ezt a korszakot nagyon hosszú idő után végre megtettem.
Az öngyújtóval a kezemben gyújtottam fel az előbb megírt lapot.
-Ég veled. Soha többé nem találkozunk. - mondtam majd elengedtem a lapot ami a levegőben elégett.

Jó érzés végzősnek lenni, főleg azért hogy ha már nem kell ide járni még csak eszembe sem fog jutni minden ami itt kezdődött vele.
-T/n T/n - hallom meg a suli népszerű fiújának a hangját, már lassan fél éve hogy folyamatosan keresi a társaságom és velem lóg, vagy is több mint fél éve lenne ha nem taszítottam volna el folyamatosan, de ez mind az én bizalmatlanságom miatt volt.
-Igen? - fordulok hátra majd felfogtam arcal az éppen futó fiút aki nem tudott lefékezni. - Mm igen jó az illatod ha ezt akartad kérdezni - tolom el és lépek kettőt hátra majd orrom dörzsölöm meg mert szinte visszanyomta az arcomba.
-Jézusom jól vagy? Nem akartam így neked rohanni csak annyira siettem hozzád hogy nem tudtam megállni - kuncogja el magát.
-Persze jól vagyok csak félig ment vissza az orrom a helyére, de lehet hogy jobb is. Mi van ha túl nagy volt? - tágulnak ki szemeim a gondolattól.
-Mindig is tökéletes orrod volt ne félj - forgatja meg a szemeit.
-Egyébként a bálról akartam beszélni - tér a lényegre.
-Hát nem hiszem hogy el fogok menni. - rántom meg vállam.
-De... De miért? Kérlek gyere el, én is jövök, gyere el velem. - néz folyamatosan rám.
-Nem, nem nekem való ez, sosem szerettem - rázom fejem és ugyan úgy nézek magam elé leülve a közeli padra ahová ő is leült, szorosan mellém mintha még valaki le akarna ülni, sosem ül le senki mellénk de mindig közel ül és valamiért nem zavar.
-T/n - bigyezti le ajkait
-Heeseung - ráncom össze szemöldököm - Ne nézz így, nem fogok menni - forgatom meg szemeim.
-Mindig nemet mondasz nekem ami sulin kívüli program. - néz el rólam és a járdán sétáló embereket nézi - Eljönnél velem hétvégén sétálni? Nem. Nem lenne kedved együtt játszani valamit a gépen? Nem. Nincs kedved filmet nézni valamelyik nap? Nincs. Mindig olyanokat mondok amikről tudom hogy szereted. Minden tanulás után játszol valamin vagy már olyan filmet nézel újra amit már rengetegszer láttál, van egy kutyád akivel elszoktál járni sétálni. Mi bajod van velem? - néz rám majd én is rá, megszakad a szívem. A szemei mindig is olyan aranyosak voltak és mosolyogtak akárhányszor meglátott engem de most... Szemei szomorúak és fáradtnak tűnek, kis félelem társul még a kérdő tekintet mellé. Sosem láttam senkit ilyen szomorúan rám nézni.
Úgy fordultam hogy a lábam át raktam a falap másik oldalára így tökéletesen szembe fordultam vele.
-Heeseung nekem őszintén semmi bajom veled, csak két évet egy olyan kapcsolatban voltam aminek hamar véget kellett volna vetnem de, -nyeltem egy nagyot- sosem tettem. Aztán két éve se szó se beszéd eltűnt az életemből, aminek örülnöm kellett volna de túlzottan fájt. Már lezártam ezt az egészet a napokban és próbálok vissza térni, egy új és sokkal jobb ember akarok lenni, de a bizalmatlanságom sokszor még mindig erősebb mint a józan eszem. - gördült le egy könnycsepp az arcomon. Heeseung szorosan megölelt amit életemben először viszonoztam neki, éreztem hogy egy pillanatra nem tudott venni levegőt sem, biztos meglepődött. -Heeseung - mondom elmosolyodva majd kicsit eltolom - Végre végre sikerült beszélnem az érzéseimről a történtekről - két év után végre őszintén mosolygok.
Heeseung nem tudott megszólalni csak mosolygott és arcom fürkészte ami miatt zavarba jöttem. Tessék? Én...zavarba jöttem?
-Én annyira örülök - szólalt meg végül már vigyorogva és közelebb ülve. - Végre az igazi mosolyod látom, olyan fényes és elbűvölő - emeli kicsit meg fejem amit mikor mégjobban zavarba jöttem lehajtottam kissé. - És túl aranyosan áll ez a piros árnyalat - pimasz vigyor, túl gyorsan ver a szívem.
-Lee Heeseung! - csattanok fel - Mit csinálsz? - nézek nagy szemekkel rá és mutató ujjam a mellkhasára teszem - A buliba nem megyek el, ha jól sejtem tudod hol lakom..ott megtalálsz. - nézek el róla egy félmosollyal.
-Tessék? T/N - üvölti a nevem - T/N - áll fel a padra - JÉZUSOM - kezd el már ugrálni én meg nevetve nézem a fiút
-Ülj már le - fogom meg kezét és lehúzom.
-Jól hallottam amit mondtál? - ahogy rám nézett..sosem néztem meg jobban a fiút mert sosem figyeltem rá igazán mindig az a saját, már szánalmas problémámra gondoltam, de most ahogy rám nézett egyszerűen mámorba ejtett. A szemei olyanok mint a őzikének, olyan kis gömbölyű és most tele van örömmel, izgatottsággal és valami olyannal amit sosem láttam másnál eddig. Az őszinte szeretet. - T/n minden oké? - a haja puhának tűnik meg akarom érinteni. Kezem automatikusan indult meg barna tincsei felé majd mikor hozzá értem az elképzelésem beigazolódott. Beletúrtam hajába immáron két kézzel és játszani kezdtem tincseivel, mire egy kuncogást hallottam ami miatt abba hagytam, gyorsan megigazítottam haját majd teljesen piros arcal néztem rá.
-Köszönöm hogy...vagy nekem - a fiú gyönyörű mosolya eltűnt és ajkai kissé elnyíltak.
-Én...én annyira szeretlek - mondta majd az arcom ugyan azt a kifejezést vette fel mint ami az övé volt pár pillanattal ezelőtt. - Annyira féltem hogy sosem fogsz bennem bízni, féltem hogy sosem fogod viszonozni amit érzek irántad, féltem hogy sosem fogsz megnyílni, de most..most minden más, megnyíltál és láttam az őszinte mosolyod, hallottam azt a gyönyörű nevetésed láttam ahogy többször zavarba jössz és hogy elvesztél szemeimben majd csak elkezdtél játszani a hajammal. Azt hittem hogy még csak hasonló sem fog történni, de szerencsére rosszul hittem. Én őszintén szeretlek és nem úgy mit egy barátot. - minden szava ezer meg ezer pillangót kellett életre a hasamba, arcom lángolt és akarva akaratlanul kezdtem mosolyogni mint egy bolond.
-Annyira utálom magam hogy eddig nem figyeltem rád és folyton elutasítottalak. - az összes bátorság ami eddig valahova száműzve volt bennem előtört így nem érdekelve hogy az iskola udvarán vagyunk ültem a lehető legközelebb Heeseunghoz és ajkaira hajoltam.
Ő sem számított rá, így először lefagyott majd minden késedelmét bepótolta. Sikeresen vette át az irányítást mikor megmozdította ajkait, izlelgettük egymás párnácskáit majd engedélyt kérve hogy tovább mélyítsük csókunk nyalta meg alsó ajkam. Nyakát átkarolva adtam engedélyt neki, nyelveink táncot jártak felvedezve egymást, Heeseung egyik kezével arcomat fogta másikkal csípőmre fogott és úgy húzott közelebb magához már ha ez lehetséges. Mikor oldalamon felsimított, nem akartam de véletlenül bele sohalytottam a csókba mire ő bele mosolyogva vált el tőlem.
-Ejha - néz perverz félmosollyal végig rajtam míg én újra paradicsom lettem.
-Ez a te hibád! - csapom meg felkarát.
-Mmm tényleg? - rántja meg szemöldökét ami miatt letudtam volna fordulni a padról.
-Mi lenne ha ma kihagynank ezt a napot és végre megismernénk rendesen egymást? - döntöm kicsit oldalra fejem mire ő az eddigi perverz mosolyát megcáfolva még perverzebben és vérlázítóan mosolygott.
-Nem gondoltam volna hogy ilyen gyorsan haladunk, de benne vagyok nagyon régóta vártam már hogy végre velem foglalkozz.
-Te... Jézusom, perverz nem akarok még lefeküdni veled. - nézek nagy szemekkel majd elindulok a suli kapuja felé.
-Még.. azt mondtad hogy még - vigyorog immáron mellettem sétálva és kezünket összekulcsolva.
-Mindennek eljön majd az ideje. - vigyorgok már én is.
-Úgy ahogy mondod Drágám - nyom egy csókot ajkaimra majd elhagyjuk az iskola területét.

Vele végre boldog lehetek.

Eyyy remélem tetszett mindenkinek a rész, főleg a kérő barátosnémnak hehe. Most egy normális gifet raktam, nem a megszokott meme fejeket, de ami késik nem múlik muhaha.
Mégegyszer köszönöm a kérést sksks alig vártam hogy írjak Heevel egy részt, teljesen random jött egyébként csak elkezdtem írni és ez lett ehe.
Ha vannak benne hibák azokért bocsánat, lehet nem jól néztem át.
Legyetek jók hamarosan jövök egy másik kéréssel

Sziasztok!
H.S