𝙠𝙥𝙤𝙥 𝙨𝙩𝙤𝙧𝙞𝙚𝙨

Avatar

Csak egy pillanat erejéig maradtunk egy légtérben és megtörtént a baj.
Vagy talán mégsem volt az akkora baj..

A Hatalmas Harcos azaz Neteyam Sully, ki nem állhatom. Igaz, hogy összetartó klán vagyunk, de nem azt jelenti hogy nem utálhatjuk egymást. Pandora akkora nagy sok-sok na'vi-val mégis ez az egy ember az akit már annyiszor megfújtottam gondolatban, csoda hogy valójában még nem történt meg.
Hogy miért utálom?
Igazán egyszerű, ki nem állhatom azt hogy annyira nagyra van tartva mivel hogy nagyon jó vadász és harcos, milyen jó eredményeket ért el, holott vagyunk még páran így, köztük én is. Nem vágyok a rivaldafényre, nem akarom hogy mások úgy lássák különb vagyok mint ők, azért mert jobb vagyok a vadászatban vagy éppen a harcban. Az a tenyerébe mászó viselkedés, az idegesítő feje, a kiállása, had legyek én apuci kedvenc harcosa. Nem mellesleg ahogy csak tud éri el azt hogy az idegeim Pandora körül futkározzanak.
"Jaj bocsi T/N nem tudtam hogy le akartad lőni, lassú voltál"
Két évvel ezelőtt ezzel az egy mondattal vágta el végleg magát nálam.
Csak tizenöt éves voltam és gyakoroltam egyedül az erdőben hogy jobb lehessek mikor hirtelen megjelent a semmiből és egy tökéletesen irányzott lövéssel megölte az éppen vadászatban lévő Nantangot, és még hányszor játszotta el ezt velem.

Két év alatt sokat fejlődtem, megérte a hosszas gyakorlás és edzés. Javult a koncentrációs készségem, több dologra tudok figyelni anélkül hogy bármit elrontsak, az erdő mélyén amúgy is jó még ha valójában nincs is, de elméletben a fejem hátulján lévő szemeimmel is figyelem a terepet, nehogy váratlan vendég zavarja meg a vadászatomat vagy éppen a nyugalmas sétámat.
Mindig is a gyorsasággal voltak bajaim, valahogy mindig képes voltam elidőzni mindenen csak hogy biztosan jól sikerüljön, de mindig ez okozta a sikerem vesztét, úgyhogy ezzel sokat foglalkoztam, így javult a gyorsaságom és ezzel együtt a pontosságom is.

Azokkal a vadászokkal akik már legalább kettő de legfeljebb négy éve átestek az Iknimayan és az Álomvadászaton, szoktunk tartani egy barátságos összecsapáts és akik a legjobban jönnek ki belőle azok bekerülhetnek az éjszakai járőrözőkhöz. Volt év mikor senki nem került be és maradt mindenki ugyan abban a pozícióban amiben eddig is volt, ugyanis senki nem fejlődött olyan szintre hogy megfelelő legyen egy éjszakai járőrnek.

Izgulok, alig várom hogy reggel legyen ugyanis holnapi napra esedékes a megmérkőzés arra, hogy valaki vagy valakik egy újabb szintre léphessenek. Jól kell teljesítenem, nagy dicsőség lenne hogy ha az első alkalommal sikerülne éjszakai járőrnek lennem, elvileg Neteyamnak éppen hogy sikerült, jókor volt jó helyen és egy idősebb na'vi elől előbb le tudta lőni az Angtsìkot így sikerült az első összecsapásnál kikerülnie az egyszerű vadászok köréből. Általában a legtöbb fiatal na'vi aki ezen vesz részt az a második megmérkőzés után kerül át és ezért néznek fel jobban arra akik az elsőnél már elég jól teljesítenek.

-Bogaram sosem lesz kész az füzér ha csak bámulsz ki a fejedből. Segítsek? Majd én gyorsan megcsinálom neked. - zökkentett ki a legidegesítőbb hang a gondolataim közül. Fel sem néztem Neteyamra hátha így észreveszi, hogy nem érdekel már az hogy idegesít, holnap meglátja, nem vagyok olyan lassú mint ahogy annak ő hisz.
-Remélem felkészültél a holnapra, jól kellene teljesítened. - simít a fejemre. A szívem elkezdett gyorsabban verni, de biztos vagyok benne hogy csak az idegesség miatt.
-Mi érdeked lenne az hogy én milyen jól teljesítek? - kötöttem csomót a kék fekete bokaláncomra.
-Csak nem akarom hogy azt kelljen majd mondanom újra mikor előlem akarod lelőni az Angtsìkot hogy "Jaj bocsi T/N nem tudtam hogy le akarod lőni, lassú voltál" -nem láttam de a hangjából kihallottam hogy vigyorogni kezd.
-Majd meglátjuk ki fogja ezt mondani - álltam fel fogaim között kisziszegve a mondatot, majd egy pillanatra rá néztem és faképnél hagytam. Majd letörlöm én neki azt a helyes mosolyt az arcáról holnap. Biztos hogy nem engedik hogy ő legyen az aki ellen mérkőzni kell, hisz csak egy éve tagja az éjszakaiaknak.