Mindennél jobban

1. fejezet - School

Ma van augusztus 26, és éppen a  reggelimet eszem, amikor anyu énekelve bejön a konyhába:

-Ma van az első napod a gimiben!

-Anya ez semmiben nem különbözik egy másik sulikezdéstől.

-Legalább egy kicsi lelkesedést mutathatnál!

-Anya ne értsd félre, én nagyon örülök, hogy gimibe megyek, de az, hogy Rachelt és Markot nézzem, ahogy úgy smárolnak minden szünetben, mintha nem lenne rajtuk kívül senki, az nehéz lesz! De ami még nehezebb, az az, hogy úgy tegyek, mintha nem zavarna!

-Jaj kislányom, még mindig nem tetted magad túl Markon?! - na ezt a részt kihagytam!

 Harmadik óta bele voltam esve Markba, de mivel Rachel és ő folyton együtt voltak, így esélyem sem lett volna. Aztán ötödikben, amikor megláttam, hogy Mark megcsókolja Rachelt, ott összetört a szívem! Igaz túltettem magam rajta, és már egyáltalán nem érdekel, attól még az zavar, hogy őt is Rachel miatt "veszítettem el", de úgy, hogy még az enyém sem volt!

-Csak induljunk el a suliba!

                                                                                   ***

Már ideértem a suliba és minden ugyanolyan volt. Mark és Rachel, a poszterek a falon! De amíg mentem a teremhez rájöttem, hogy aki szembejön velem Rachel mellett az nem Mark. De mire rájöttem volna ki az, sikerült tökéletes első benyomást tennem az új fiúnak. Nekimentem.

-Nagyon sajnálom - mondta. Mély hangja a szívemig hatolt, helyes volt, barna szemű, sötétbarna, göndör hajú, magas fiú.

- Nem történt semmi - mondtam, miközben leguggoltam, hogy összeszedjem a könyveimet a földről. Amikor felnéztem, ott guggolt előttem, mélyen a szemébe néztem.

- Mattheo vagyok, és te?

-Amm.. June vagyok, örülök, hogy megismertelek - varázslatos pillanat volt, de nem tartott sokáig, ugyanis Rachel elkapta Mattheo karját.

- Nem tanította meg neked az anyád, hogy figyelj a lábad elé!?

- Téged is jó újra látni Rachel - mondtam szarkasztikusan, és próbáltam egy laza mosolyt erőltetni az arcomra, de lehet egyszerűbb lett volna, ha nem vetett volna szét az ideg.

- Ha nem zavar titeket, megyek órára - próbált menekülni Mattheo.

-Nekem is mennem kell - mondta Rachel megvető pillantással felém fordulva.

-Egy élmény volt- mondtam. Gyorsan elindultam. Szerettem, ha enyém az utolsó szó, Rachelt ez mindig idegesítette. Lehet, hogy ezt élveztem benne a legjobban.