Mindennél jobban

8. Fejezet - The corridor

Angol óra. Egyáltalán nincs hozzá kedvem. Hogy miért? Mert Mattheo mellett ülök. De ha eltekintünk ettől, ma egész "jó" napom van. Megcsaltak, a legjobb barátnőmet felfüggesztették 2 napra, és ma lett volna életem első randija.

***

Mr. Cullen helyett Nina tanárnő jött be. 

- Ma nincs Richard Tanár Úr, úgyhogy ma én fogom őt helyetesíteni. Osztályfőnöki órát fogok tartani.

- June légyszi hadd magyarázzam meg. Ez nem az aminek látszik.- Mondta Mattheo megbánóan, amire megtelt a szemem könyekkel.

- Mattheo....- behunytam a szemem, és egy kövér könnycsepp szántotta végig az arcomat.

- Kérlek June beszéljük meg - láttam hogy kezd ő is bekönnyezni. Megráztam a fejem, amire ő csak a térdemre rakta a kezét. Egy kis idő után elkapta onnan. Érintése beleégett a bőrömbe, mégis azt akartam, hogy visszategye a kezét.

- June! - zökkentett ki a gondolataimból Nina tanárnő. Rákaptam könnyes tekintetemet. - Esetleg valami baj van?

- Nem Tanárnő, minden rendben! 

- Rendben! Akkor elismétlem még egyszer amit az előbb mondtam. Szóval az őszi bál! Elvárom, hogy senki ne jöjjön egyedül, úgyhogy Uraim, ha kérhetem mozgósítsák magukat. Fiúk szmokingban, Lányok pedig estélyiben jöjjenek. A tesnevelés terem udvar felőli oldala nyitva lesz, úgyhogy úgy gyertek, hogy ne fagyjatok meg. 

- Tanárnő! Nem kéne arra figyelni, hogy senkinek ne legyen ugyan olyan ruhája? - Nyávogott Rachel miközben rám nézett. Ugyanis amikor kicsik voltunk, kiválasztottuk "A" ruhát és ő nem fog tágítani, az holt biztos.

- Lehet hogy megelőzne egy-két vitát, úgyhogy maradjunk abban, hogy nem öltözünk össze a legjobb barátnőnkel! Még valami, ha esetleg valakinek van még valami kérdése akkor.....

- June kérlek hagyd, hogy megmagyarázzam mi történt, én esküszöm.... - mondta volna, de én félbeszakítottam.

- Kötelező elmenni a bálba? - kérdeztem. Érzelmeket nyomokban sem lehetett találni a hangomban amitől éreztem, hogy Mattheo megfeszül mellettem.

- Ha halaszthatatlan programod van, akkor nem kell eljönnöd, de igen, kötelező! Miért kérdezted?

- Semmi lényeges, csak...

- Biztosan azért, mert tudja, hogy úgysem hívja el senki! - szólt be Rachel. Itt teljesen eltört a mécses. A könycseppek, amiket eddig visszatartottam, utat törtek maguknak, én pedig kirohantam a teremből. Hallottam, hogy jön valaki, elég erősen reméltem, hogy Alex az. Amikor meg akartam fordulni éreztem valaki lehelletét a nyakamon. Közel állt nagyon. Tudtam ki az, de abban a pillanatban nem érdekelt. Megfordultam és a karjaiba bújtam. Annyira hiányzott ez az érzés. Ezek után képtelen voltam rá haragudni, viszont tudni akartam az igazságot. De nem  most. 

- Shhh.. nyugi itt vagyok. Nincs semmi baj. - Annyira hiányoztak a nyugtató szavai, hogy már csak ezért kezdtem el sírni. Keservesen zokogtam a karjaiban. Annyira fájtak az elmúlt egy napban történtek, hogy egyszerűen nem tudtam tovább visszatartani. Nem bírtam megállni a saját lábamon. Összerogytam, vagyis csak volna, ugyanis felkapott az ölébe. Elindult velem valamerre. Egyszer csak a nap sugarait éreztem a hátamon. Kint vagyunk. Egy pár lépés után leült, de nem rakott ki az öléből. Már nem sírtam, de annyira elfáradtam az eddigiekben, hogy nem tudtam megmozdulni. Nem ment.