Mindennél jobban

24. Fejezet - Everything!

June szemszöge:

Megcsókolt.

Visszacsókoltam.

Annyira jól esett. Mintha visszakaptam volna a másik felemet. Nem akartam elengedni, de muszály volt mert elkezdett csörögni a telefonom.

- Bocsi, de lehet, hogy fontos.- amint megláttam, hogy az anyám az rögtön kinyomtam. Az után, amiket mondott nekem ma reggel, nem hiszem, hogy fogunk ma beszélni. Haza se megyek.

- Miért nyomtad ki? Mi van ha fontos? - kérdezte miközben megfogta a kezem és elindultunk valamerre.

- Úgy döntöttem hagyok nekik is, meg magamnak is egy kis időt, hogy átgondoljak mindent ami eddig történt.- mondtam lazán. Nem is nagyon érdekelt mit akar.- Egy-két nap senkinek sem árt.- rántottam egyet a vállamon.

- És akkor mit fogsz csinálni? Aludni csak hazamész, nem?

- Nem hiszem. Majd találok magamnak valami helyet. Ugye Clarehez nem mehetek mert még mindig utál, Alex is,  a Nagymamám már másfél éve utazik, most van Európában. Valahogy megoldom.- mosolyogtam rá. Hamis mosoly, amit Ő észre is vett. Nembaj. Megoldom.

- Ha gondolod jöhetsz hozzám. Mármint ha kellemetlen lenne egy ágyban aludni Lunánál is lehetsz biztos örülni fog neked.

- Nekem mindegy. De ha már itt tartunk.- kezdtem bele.. - Most akkor újra együtt vagyunk?

- Szerintem igen.

- Ha te nem szeretnéd újrakezdeni akkor az mond, mert nem akarom rád erőltetni ezt az egészet.

- Ezt az álláspontot gyorsan felejtsd el.- nevetett, majd elkezdett közeledni. Borzasztó lassan. Amikor az ajkaink már majdnem összeérnek megállt.- Akkor ez azt jelenti, hogy csinálhatom ezt?- erre a derekamnál fogva még közelebb vont, ami lehetetlennek tűnhet, de mégis egyre közelebb voltunk egymáshoz.

Ebben a csók an minden benne volt. A hiány amit az elmúlt pár napban éreztünk egymás iránt. Minden fájdalom, sérelem, öröm. Benne volt ebben a csókban.

Amikor elváltunk egymástól a derekamnál fogva megpörgetett. Ott a parkban a zuhogó esőben.