Mindennél jobban

11. fejezet - Feeling alive

- Bocsánat Julie, de nem mehetnék át a másik csoportba? Csak mert egyértelműen én lennék a fénypontja a táncnak, és azért ennél jobb embernél kéne tanulnom!- Mondta miközben undorodva körzött előttem a kezeivel.

- Én pedig úgy vélem, hogy ennél- utánozta Rachel kézmozdulatát- Jobb embernek kéne a fénypontnak lennie.- Mondta, mire rám kacsintott és elfordult Racheltől és elkezdett magyarázni a másik csoportnak.- Ja! És neked csak Ms. Carson vagyok.- És ezzel ott is hagyta Rachelt.

- Akkor, ha mindenki készen áll kezdhetjük! Hogy lenne a jobb? Ha először megmutatom, vagy ha egyből belekezdünk?- kérdeztem, mire sokan azt mondták, hogy az első, Rachel pedig csak hümmögött.- Akkor azt hiszem, először megmutatom!- Kezemet tördelve megfordultam, hogy bekapcsoljam a zenét. Amikor megfordultam, egyből Mattheora pillantottam, aki csak annyit tátogott, hogy "Nyugi". Ami semmilyen esetben sem nyugtatott volna meg, ha nem ő mondta volna. Elkezdtem a táncot, és valami furcsa érzésem volt. Olyan mintha nem csak az én csoportom nézett volna, de nem is csak az osztály. Valami különös érzésem volt, amit sok ideje nem éreztem már. Átadtam magam a táncnak. Nem érdekelt ki néz engem, csak az, hogy most igazán önmagam vagyok. Amikor befejeződött a zene, körbenéztem és a környező összes teremből ott voltak az emberek, és tapsoltak, de aki engem most érdekelt az Mattheo volt. Ahogy a szemébe néztem elfogtak azok az érzések, amik az esőben lengtek körbe. De persze Julie nem bírta volna ki még 5 teljes másodpercig, amíg én kiélem az érzéseimet.

- Na! Nagyon köszönjük a" közönséget", de hadd folytassuk a gyakorlást!- és ezzel mindenki susmorogva, de elhagyta a termet.

- Akkor kezdjük az elejénél.- Mondtam, miközben próbáltam összeszedni a gondolataimat.- Szóval! Úgy kezdünk, hogy.....

***

Suli után elmentünk gyakorolni Emmaval, Leilaval és Julieval a táncot. Már nagyon jól haladtunk. Vagy négyszer végigcsináltunk a táncot, amikor látjuk, hogy közelednek a fiúk. A fiúk alatt Alexet, Seant, Petert és Mattheot értem. Amikor kikapcsoltam a zenét, Mattheo már ott állt előttem, mögötte a fiúkkal. Mi lányok, ugyanilyen alakzatba álltunk velük szemben. Mattheo egyszer csak megszólalt a semmiből.

- Mi sokkal jobban meg tudjuk csinálni!- jelentette ki magabiztosan.

- Ohh, szóval így gondolod?- mondtam meglepetten- Akkor miért nem mutatod meg, hogy kéne csinálnunk, Vasques?!

- Szerintem erre semmi szükség Leans, ugyanis te is tudod, hogy sokkal jobb vagyok.

- Akkor szerintem döntsük el, hogy ki a jobb! Lányok a Fiúk ellen! Mit gondoltok?- erre mindenki hümmögött meg okézott.

- Akkor kezdjétek ti, úgyis a lányoké az elsőbbség!- Mondta Peter, egy önelégült mosoly kíséretében. Én csak felemeltem a kezem megadóan, és elindítottam a zenét. Mint ahogy eddig már négyszer, beálltunk alakzatba, és elkezdtük a táncot. Egész jól ment, amíg el nem értük azt a részt amit a többiek nem tudtak, mert nem az én csapatomban voltak. Az enyémek már kettő nyolcassal tovább tudják. Így hát egyedül maradtam a végére. Mindent beleadtam, hogy a legjobbat nyújtsam. Amikor befejeztem, a fiúk is beálltak és amikor elindult a zene, meglepően jól kezdtek. De hasonló volt a helyzet náluk, mint nálunk, ugyanis csak Mattheo tudta a végét, ezért ott kötött ki a két csapat, hogy ez egy döntetlen lett.

- Akkor már csak egy módja van, hogy kiderítsük ki a jobb- mondta fennhangon Mattheo, miközben elindult szép lassan felém.- Te vagy Én.- jelentette ki mire, a derekamnál fogva magához húzott, és a fülembe súgott- Te kezdessz. Csak el ne rontsd.- Kacsintott.

- Emma! Zenét!- Mondtam magabiztosan. A zene elindult. De mivel van egy félperces intro ahol nincs tánc, így kitaláltam valamit. Kibontottam a hajam, ledobtam a pulcsimat és már bele is kezdtem. Azt kell mondjam, most volt az egyik legjobb alkalom, hogy megmutassam Mattheonak, hogy nem nyerhet meg mindent azzal, hogy megpróbál zavarba hozni. 

- Na Mattheo, még most is nagy a szád?- Közelebb mentem hozzá. Alíg volt az arcunk között egy centi.- Még nem késő visszafordulni!- Ezzel megfordultam és visszamentem a lányokhoz. Mindeki röhögni kezdett, mire Mattheo csak megszólalt.

- Peter! Kuss és indítsd el a zenét!- Meglepett, hogy milyen ügyesen végigcsinálta a táncot. Viszont a fináléra nem voltam igazán felkészülve, ugyanis ő felkapott és elrohant velem a focipálya melletti kissebb erdőbe, ahol egy óriási fának döntött.- Ha kérhetem, ne gyere hozzám ilyen közel ha nem csinálsz semmit, mert azt még egyszer visszakapod.- Mondta és elkezdett közeledni, de hirtelen megállt.