Mindennél jobban

7. Fejezet - Finally you're not crying

Reggel 6:00. Az eső cseppek kopognak az ablak üvegén, elmosva a külvilágot. Egy rossz előérzet hasított belém, mint egy villámcsapás. Valami ma még történni fog, de azt még nem tudom, hogy mi.

***
Beértem az iskolába, de Mattheot sehol se láttam. A rossz megérzés megint megérkezett. El akartam mondani Mattheonak, így elindultam a folyosón, hogy megkeressem, de utólag ezt megbántam. Jobb lett volna ha ezt nem látom. Csak futottam, futottam amíg ki nem értem az udvarra, hallottam a hátam mögül Mattheo hangját, nem álltam meg. Csak egy hangra, ami csak ennyit kiállított utánam:
- Juju!- Alex volt az. Megfordultam, és sírva az ölébe ugrottam. Nem tudtam megtartani magamat. Összerogytam, de Alex megtartott.
- Miért? Miért mindig én? Miért kell hogy ez történjen? Miért?
- Shhhh, nyugalom! Nyugodj meg! Én itt vagyok veled!
- Hol van Clare? - kérdeztem gyengén. Már nem sírtam.
- Szerintem most veri ki a delikvenseink belét! - erre egy kicsit fel nevettem.
- Sok rá az esély.
- Végre nem sírsz! Gyere! Menjünk bioszra!

***

Csütörtök. A nagy nap, amikor eljön első randink napja Mattheoval. Pontosabban jönne, ha tegnap nem csókolta volna meg, a drága egyetlen Rosie Taylort.
——————————————————————————
Halihó! Csak, hogy elkerüljük a félreértéseket!:
Juju= Dzsu dzsu!
Voteolj ha tetszik, és írd le mit olvasnál szívesen!
Puszi💕