Mindennél jobban

20. fejezet - Without Him..

Minden elromlott...

- June! Figyelsz te rám? Pont azt kezdtem el mondani, hogy melyik ruhámba megyek Luca bulijába! Te mibe jösz? - kérdezgetett Rachel, de teljesen hidegen hagyott a ruhája és Luca bulija is! Egyáltalán ki az a Luca?

- Ki is az a Luca akiről te beszélsz? - kérdeztem unott hangon.

- Tudod az a végzős srác, de ez mindegy. Mit veszel fel?

- Nem megyek!

- Jajj! Ne legyél már ilyen depis! Attól még, hogy Mattheoval szakítottatok az nem a vég. Előbb utobb úgyis szakított volna veled..- suttogta a végét, de nem vártam meg, hogy befejezze. Felpofoztam. Nem csak azért mert bántott amit mondott. Inkább azért, mert tudtam, hogy mindenkinek igaza volt. Mattheonak, Clarenek, Alexnek. Mindenkinek.

- Ezt most komolyan gondoltad? - visítozott. Nem érdekelt, Felálltam és otthagytam. Elmentem valahova ahol tudtam, hogy minden rendbe tud jönni.

Nem kis idő volt odajutni! Háromnegyed órát gyalogoltam, de megérte. Legalábbis úgy gondoltam. Becsöngettem a házba, de nem az a valaki nyitott ajtót akihez jöttem.

- June! Olyan régen láttalak. Gyere be.

- Mattheo itthon van? - vágtam bele rögtön. Szegény csak nézett rám.

- Igen. MATTHEO! TOLD IDE A SEGGED! - ordított fel Luna. Hallottam ahogy letrappol a lépcsőn, majd amikor észre vett magáll. Egy szürke melegítőalso volt rajta. Semmi más. Az tény láttam már így, de mégis csak szakítottunk.

- Tudom, hogy látni se akarsz, de csak beszélni szerettem volna veled és bocsánatot kérni.

- Azthiszem én most megyek, és megetetem a macskát. - és ezzel Luna el is hagyta a helyiséget, magunkra hagyva Mattheoval.

- Figyelj! Tudom, hogy borzalmasan viselkedtem, de abban a pillanatban amikor leraktad a telefont, mindent megbántam, és.....- hadartam, de elkezdett közeledni felém, amivel belém folytotta a szót.

- June! - szólalt meg abban a pillanatban, amikor szólásra nyitottam a számat. - Miért vagy itt? - kérdezte nevetve. Ez most komoly?

- Azért, mert bocsánatot szeretnék tőled kérni, a múlkoriért! - mondtam könnyes szemekkel.

- Miért tőlem? Miért nem Claretől kérsz bocsánatot?

- Mattheo...

- Nem June! Ha ezt a helyzetet rendbe akarod hozni előbb kérj bocsánatot Alexéktől! Engem nem érdekel a könyörgésed! - ezzel felviharzott a szobájába. Ott hagyott. Egyedül. Sírva. Nélküle.

-