Mindennél jobban

16. fejezet - The prom

Clarerel készülődünk. Éppen a tusvonalamat húzom, amikor elkezd csörögni a telefonom. Mattheo volt az:

- Szia kicsim! Mizu?

- Szia, semmi! Azt szerettem volna kérdezni, hogy milyen színű a ruhád!?

- Méregzöld!- válaszoltam büszkén. Annak ellenére, hogy ő válltig allította, hogy a sötétkék ruha jobban állt, Clarenek, viszont sikerült meggyőznie, hogy a zöld sokkal jobb, úgyhohy a zöldet vettem meg.

- Rendben! Menjek érted, vagy nem kell?

- Clarel eggyütt megyünk. De a suli előtt találkozunk. Na, én megyek készülni, és neked is ezt ajánlom. Puszi! Szeretlek.

- Én is szeretlek. Szia.

- Mattheo volt?- kérdezte barátnőm vigyorogva.

- Igen! Ő volt. Megkérdezte, hogy milyen színű a ruhám.

- Bárcsak tőlem is megkérdeznék, hogy milyen színű a ruhám. - reméltem hogy elszólja magát, de nemtette.

- Én mindjárt kész vagyok. Te?

- Én már rég készen vagyok, viszont a kaput egy óra múlva nyitják, úgyhogy addig csinálhatnánk valamit.

***

- Clare! Gyorsítsál egy kicsit, elfogunk késni.- kiabáltam a barátnőmnek, ugyanis sikerült elnéznünk az idő és mindjárt bezárják a kaput és lemaradunk a bálról, úgyhogy cipő nélkül rohanunk az iskola utcájában, ahol már lehet látni, a türelmetle Mattheot, és Blaket.

- Komolyan Blake Evans? - kérdeztem a legjobb barátnőmet nevetve.

- Elhívott, és én igent mondtam. Miért? Attól függetlenül mondtam igent, hogy megcsókolt harmadikban.- nevetett ő is. Lassan már nem kaptunk levegőt a sok futástól, és a röhögéstől.

- Mattheo!- kiabáltam a nevét, amire megfordult és látszólag megkönnyebült. Ledobtam a táskámat, amibe a táncos ruháim voltak, és a barátom nyakába ugrottam, aki a derekamnál fogva megpörgetett a levegőben.

- Miért nincsen rajtad cipő? - felvonta az egyik szemöldökét, és úgy mért vegig.

- Az hosszú történet, és nincs erre időnk tekintve, hogy mindjárt kizárnak minket a suliból.

Mattheo felkapta a táskámat a földröl, aztán felkapott a az ölébe, és becipelt a tesiteremig, ahhol mindenki megbámult minket. Szólt a zene, mindenki táncolt, a tanárok figyelték a belépő embereket, hogy még véletlenül se kerüljön be alkohol, a terembe. Fél óra múlva kezdődik a táncbemutató. Addig valószínüleg beszélgetünk, táncolunk a szokásos csapattal. Alex Lunával jött, Clare Blakel, Én Mattheoval, legnagyobb meglepetésemre Julie és Andrew együtt jöttek. Az elmúlt években nem úgy tűnt, mitha annyira bírnák egymást, de ilyen a szerelem. Nem mindenki meri kimutatni.

- Juju! - kiáltott nekem Alex, mire én odarohantam hozzá és megöleltem, ugyanígy tettem a mellette álló Lunával. Bevallom, mindig is reméltem, hogy megtalálják egymás. Nagyon összeillenek.

- Nagyon szépek vagytok! - mondtam pont akkor, amikor mellénk ért Mattheo.

- Igaza van, de nagyon ajánlom, hogy tartsd meg a húgomat a szemednek. - mondta fenyegetően, mire én csak elkezdtem ingatni a fejem, aztán rákacsintottam Lunára, aki a tenyerébe temette az arcát.

- Na, elég volt a védelmezésből szépfiú, gyere és táncolj velem.- kezdtem el tolni, a másik irányba. Ő még vetett egy gonosz tekintetet Alex felé, amire én megforgattam a szemem, és elkezdtem magam után húzni. Pont ilyenkor váltott a zene. Elindult Ed Sheerantől a Perfect. Tökéletes volt a pillanat. A lampák leoltódtak, mindenki felment a táncparkettre. A hangos zene mellett hallani lehetett a kopogó cipőket. Felnéztem Mattheora, könnyek gyűltek mind a kettőnk szemébe.