Mindennél jobban

13. fejezet - Headache

- June!? -hallottam eléggé halkan. Mattheo hangja valahonnan közelről jön, de nagyon távolinak hallom. - June, kelj fel légyszives.

- Mattheo!? Mi történt?

- Úristen! Jól vagy, nem fáj semmid?

- Nem, nyugi! Minden rendben. - Próbáltam lenyugtatni, de látszott az arcán, hogy ehhez több kell mint, hogy azt mondom hogy jól vagyok.

- Tényleg minden oké?

- Igen minden oké, viszont hazakéne mennem. Van arra esély, hogy hazakísérs?

- Természetes, hogy hazakísérlek.- megpuszilta az arcomat, amit megmosolyogtam, összekulcsolta a kezeinket és elindultunk haza.

***

Most keltem fel. 6:03 van és várom azt az energiát, ami nem arra fog késztetni, hogy megint késsek el "véletlenül". Az ablakon esőcseppek kopogása, a földszinti élet hangfoszlányai, egy új üzenet hangja a telefonomon, a szomszéd kutya folytonos ugatása tökéletes elegyet képeztek ahhoz, hogy egy borongós reggelbe kellő energiát keverjen.

***

Senkit nem lep meg, ha azt mondom, hogy nincs jobb annál mint amikor a fejfájás gyötör, és még végig kell ülnöm egy fizika órát. Dehát van olyan, hogy nem akarsz valamit attól még nem tudsz tőle megszabadulni. Ebben az esetben, nem csak a fizika óra az amit nem várok.

***

Tánc. Mattheot sehol nem találtam, de az én szerencsémre Rachel itt van, úgyhogy lesz kivel "kommunikálják" táncolás helyett. Sok mindent meg kellet még Julienak a csapatának tanulnia, de az óra második felében, már a térformákat állítottuk össze. Akaratom ellenére engem rakott be előre középre, és az emelésbe is engem fognak emelni. Nem más mint Mark. Nem Mattheo, nem Alex, hanem Mark. Rachel meg fog ölni, Mattheo féltékenykedni fog. Ennél jobb nem is lehetne. Legalábbis akkor még ezt gondoltam...