Mindennél jobban

18. fejezet - To cry!

Az elmúlt két napban, egész jól elvoltunk Rachelel. Viszont Clareel és Alexel egyre kevesebbet voltam, ami nagyon rossz volt mindanyiónknak.

Éppen bioszra tartottunk, amikor valaki hátrahúzott.

- Neked milyen idegredszeri károsodás kapta el az agyadat? - kérdezte Clare, aki mögött Alex állt, egy eléggé megvettő pillantást véltem felfedezni az arcán.

- Miért is kérded ezt? - nem igazán értettem, hogy mi történik.

- A világ kurvájára cserélsz le minket?

- Hé! Kezdjük ott, hogy senkire nem cseréltem le senkit. Amúgy is az, hogy Rachelel kibékültem, az csak két dolgot jelenthet, hogy végre biztonságban van a párkapcsolatom, és mind a hárman nyugott életet tudunk élni, mert nem lesz ellenségünk.

- De arra nem gondolsz, hogy ő nem csak tűzszünetet akar, hanem most az lesz a célja, hogy visszaszerezze a drága, volt legjobb barátnőjét.

- Már nem olyan! Kedves velem, és azt mondta, hogy örülne annak, ha veletek is kitudna békülni.

- Ha ilyen fontos neked, akkor engem felejts el! - kiabált a barátnőm, amire egy pár fej felénk fordult.

- Miért kéne választanom? Nem lehet kettő jó barátnőm? - kiabáltam, mostmár és is.

- Aha! Mostmár értem. Én már nem vagyok fontosabb Rachelnél. Válasz, June! Rachel vagy én? - lépett egyet előre, és mélyen a szemembe nézett.

- Miért kéne választanom? Csak féltékeny vagy, mert neked nincsenek barátaid rajtunk kívül.

- Ő vagy Én, June?

- Annyira nem értelek. Ennyire zavar, hogyha van életem, rajtad kívül?

- Ah! Szóval akkor ennyit ért az a négy év? Nem is emlékszem, hogy kihez rohantál, amikor a drága kis Nicod, elköltözött, hogy eggyütt lehessen, az új barátnőcskéjével!

- Ez kurvára nem volt szép Clare! - és ezzel elrohantam. Nem a biosz terem felé, hanem a mi termünk felé, a táskámért, ki az iskolából, haza az ágyamba.

Sírni.