Kire számíthatok?! [Befejezett]

7rész

Nem tudtam hol találom őket. De a lábam vitt. Mintha vezetett volna. És így jutottam el egy házig.

Bementem majd egy nővel találtam magamat szemben..

-Édesem.. - könnyezett, majd a nyakamba borult.

Fura érzésem volt. De jó értelemben. Éreztem hogy ő a szülőanyám. Megvolt az az érzés. Nem tudom leírni milyen volt de éreztem, és kellemes volt.

-Anyu..

Miután kiölelgette magát rajtam, bevezetett egy szobába és belekezdett a mesélésbe.

-Miután 1 éves lettél, apád elvált tőlem, mert talált magának valaki mást. És elvitt titeket is. Azon voltam, hogy vissza szerezzelek titeket, de ez csak akkor sikerült, mikor 4 évesek voltatok sikerült megtalálnom titeketet. De csak Theo-t tudtam elhozni. Tudtak arról hogy különleges vagy, de azt nem hogy mi. Így nem akartak oda adni. Megfenyegettek, hogy akkor bántanak, nem akartam neked rosszat, de így is heti szinten látogattalak meg. És most itt vagy. Theo pedig mikor megtudta hogy túl élted a balasetet, azonnal beiratkozott a suliba. Én meg tudtam hogy melyik házba fogsz beköltözni. Már gyerek korodban is szeretted az ilyeneket. Így oda raktam el a levelet..

-Így is bántották-gondoltam

-Theo most itt van? - kérdeztem

-Igen, mindjárt szólok neki. És köszönöm hogy eljöttél. Most nem azt akarom hogy minden időm velem töltsd, de azért jó lenne, ha néha meglátogatnál.

-Két naponta jövök - mosolyogtam rá, majd megöleltem, ő pedig elment szólni Theonak.

-Mit akarsz? - kérdezte az említett srác

-Neked is szia testvérem- forgattam a szemem, neki pedig döbbenet ült ki az arcára és azonnal megölelt.

Este még sokat voltam náluk, beszélgettünk, majd átjött hozzám, és ott aludt. Így másnap együtt mentünk suliba.. De aznap minden megváltozott. Az életem fenekestül felfordult...