Kire számíthatok?! [Befejezett]

12 rész

Ma van péntek. Éppen sétálok kifelé a suliból a többiekkel.

Mindenki ment a kocsijához. Én is. Az enyém Lydia-é mellett parkolt. Ma én viszem haza Theo-t.

Ohh, tényleg. Most már ő is a falka tagja.

Beültünk, de ekkor láttam hogy Lydia kocsija nem indul. Szóltam Theo-nak hogy várjon egy kicsit, mindjárt jövök.

Oda mentem Lydia-hoz.

-Szia. Minden oké? Ne segítsek? - kérdeztem

-Nem kell, megoldom - válaszolt flegmán.

-Lydia, mi bajod van velem?

-Egyszerűen idegesítő vagy. És amúgy is csak megnehezíted a dolgomat. Nem is értem miért nem te haltál meg. - ezzel beült a kocsiba és elment...

Beültem a kocsiba, és próbáltam a könnyeimet vissza nyelni. Fájt, amit mondott.

-Hallottam.. - szólalt meg Theo, mikor már szállt ki a kocsiból - jól vagy?

-Persze. Soha jobban - mosolyogtam rá fájdalmasan és semleges hangon, majd otthagytam.

Haza akartam menni. Eltűnni mindenki elől. Azt akarta én haljak meg. Köszönöm szépen Lydia Martin. Nálad kedvesebb embert nem is ismerek..

Hazaértem. Becsuktam a bejárati ajtót, majd a hátamat neki döntöttem és lecsúsztam a földre. A térdemet felhúzva zokogtam.

Jól is esett egy "kis" sírás. Kiadtam magamból amit akartam. Ezek után nézzen a szemembe Lydia. Értem én, hogy a legjobb csaj a gimiben, de erről nem volt szó.

Szépen és magyarul fogalmazva rohadj meg.... ☺️

Rendes Theotól hogy érdeklődik, hogy hogy vagyok, de ezek után hogyan legyen jól az ember? Igaz, ha nem is teljesen ember, de akkor is. Te jól lennél, ha valaki a halálod kívánná? Mert én nem.. És ezt most látszik is..