Kire számíthatok?! [Befejezett]

15rész

Engem talált el a fegyver.

-Ezt nem így terveztem.. - suttogta

Ezzel ő és a csapata elrohant..

Én össze estem. A többiek azonnal körém gyűltek. Theo a fejemet az ölébe tette.

-Ne hagyhatsz itt minket.. - sírt Theo - nem hagyhatsz itt engem.. Még csak most kaptalak vissza.. Előttünk az élet...

-Emlékezz, hogy mit beszéltünk.. - küszködtem a szavakkal, mert már alig volt erőm- és ha nem is sikerül.. Akkor csak gondolj az együtt töltött időkre.. Imádtam.. Erős vagy.. Kibírod.. És tartsd a lelket a többiekben.. A levelet pedig olvasd fel... - itt már vért köhögtem fel - a testem pedig ahova megbeszéltük..

-Szeretlek hugi..

-Én is bátyus..

-És Lydia - próbáltam még egy mondatot kinyögni - teljesült a kívánságod...

Ezzel lehunytam a szemem... Talán örökre.. Még utoljára hallottam hogy Theo és néhányan felüvöltenek.. Jó tudni, hogy fontos voltam valakik számára..

Theo szemszögéből

Meghalt..

De a kérését teljesítem..

A testét felkaptam, majd indultam a kocsija felé.. A többiek csöndben követtek minket..

Elmentünk a húgom házához. A többiek leültek a kanapéra, én pedig a szobájába leraktam az agyára a testét.

A sebét segített Dr.Deaton össze varrni, majd ő lement, én pedig megkerestem a levelet..

Miután meglett, én is lementem, és a többiekkel szembe leültem..

Mindenki csendben volt..

-Szóval.. - kezdtem - most igen, lehet azt hiszitek nem fáj.. Mert nagyjából nyugodt vagyok.. De nem. Csak próbálok az lenni. Mert megtanított.. Arra kért, hogyha meghal.. Akkor.. Akkor ne sírjak.. Dolgozzam fel a dolgokat, lépjek tovább, még akkor is ha fáj, mert az emlékek örökké bennünk élnek.. Azt mondta bármi lesz, vigyáz ránk.. Arra is megkért, hogy olvassam fel a levelet, amit arra az esetre írt, ha meghalna...

Ezzel kinyitottam a levelet, nagy levegőt vettem és elkezdtem olvasni..