Kire számíthatok?! [Befejezett]

39rész

Neki álltam írni a naplómat.

Nos hát, kedves naplóm. Először is bemutatkozom. A nevem Olivia Raeken May. Az utolsó nevem csak Peter tudja, Lara és anya. De ez utóbbi kettő meghalt.. Úgy érzem, az élet igazságtalan. Elvette tőlem azokat, akiket a legjobban szerettem valaha is. De kaptam újakat. Például itt van Theo. Vissza kaptam a tesóm. Megismertem Corát, aki a legjobb barátnőm lett, és Dereket is ismerem már. Nos, ő egy teljesen más eset.

Az unokatestvérem Paige volt neki az első szerelme. Magamat azzal győzködöm, hogy akár lehet köztünk is valami, de ha lenne, sem engedném, ugyanis nem akarom Paige miatt.

Kézzel-lábbal tiltakoztam a dolog ellen, hogy beleszeressek a férfiba, de nem jött össze. Ha foggal húznám magamat vissza, akkor sem menne. Ez már menthetetlen. Soha nem éreztem még így, így nem tudom, hogy mit kell, hogyan csinálni. Talán ezt hívják úgy, hogy szerelem. Ismeretlen érzés számomra egészen idáig. Mert szeretem, szerelmes vagyok a nagy Derek Hale-ba. Akik igazán ismernek, azok előtt tagadni sem tudom már.

Viszont Derek egy nehéz eset. Mármint, annyira nem, de nem mer megnyílni mások előtt. Benne magamra ismertem valamelyst. Mert én is ilyen vagyok. Régebben rosszabb, de most sem a legjobb. Bízok másokban, de nem szívesen beszélek nekik az érzéseimről és a múltamról. Ő is ilyen. Sok sérelmen ment át.

Itt abba hagytam a napló írást, mert rájöttem, hogy menni kell lefeküdni aludni, ugyanis holnap iskola.

A napom unalmasan telt. Viszont mikor már mások haza mentek én még mindig bent voltam. A könyvtárban voltam, majd mikor végeztem mentem is ki.

Azonban nem hittem a szememnek. Egy teremben ott feküdt Liam félholtra verve, mellette több srác is és bántották. Szegény Liamnak már ereje sem volt vissza ütni, azonban ők még akkor sem hagyták abba. A táskám ledobtam a földre, majd berontottam a terembe

-Hadjátok békén - sziszegtem

-Na mert?! Ki vagy te? Gyere ide, téged is hadd tépjünk meg - ezzel elindult felém a négy fiúból három. Az utolsó ott maradt és ütötte Liamet.

Az elsőt kigáncsoltam és lefejelte a földet. A másodiknak kicsavartam a karját amivel meg akart ütni. A harmadik már nehezebb volt, de ököllel adtam neki egyet, majd még egyet, és az orra el is tört. Ők hárman azonnal el is futottak.

A negyedik viszont nem. A hátára ugrottam.

-Senki nem bánthatja a barátaimat. De ha mégis, nem marad következmény nélkül - suttogtam a fülébe, majd a földre löktem.

A hajánál fogva felrántottam, és ütöttem.

-Takarodj! - ordibáltam

El is futott.

Gyorsan oda mentem Liamhez, aki még épp hogy nem ájult el.

-Hé Liam, még bírj ki egy kicsit. Nézd - vágtam meg a tenyerem - nyalj le róla egy kis vért

Azonban nem tette.

-Liam. Csak csináld. Esküszöm, hogy nem lesz tőle bajod. Kérlek.. - suttogtam, ő pedig engedelmeskedett

A művelet után pedig el is ájult. Felkaptam, majd vittem a hátamra vettem és futottam vele Alanhoz csapot-papot ott hagyva.

-Alan - rontottam be, majd leraktam az asztalra