Kire számíthatok?! [Befejezett]

44rész

Felelsz vagy merszeztünk. Eddig én megúsztam a kínos vagy rossz dolgokat. De csak eddig...

-Nah Olivia - nézett rám Peter sunyin - felelsz vagy mersz?

-Merek?! - mondtam kicsit 'félve'

Nem akarom, hogy valami olyat kelljen csinálnom, amit később meg is fogom bánni.

-Csókold meg Dereket - öltött magára ördögi vigyort

-Miii? Nem! Passzolom. Mást! - akadtam ki hirtelen.

-Nem, nem - rázta a fejét Lydia - szabály, az szabály

Nem mondtam semmi, csak lassan Derek elé másztam. Azon gondolkodtam, miközben Derek szemébe néztem, hogy meg e tegyem. Mert én akarnám. Csak félek, hogy ő meg nem. Nem akarom elrontani a barátságunkat.

Azonban nem gondolkodhattam sokáig, mivel valaki meglökött, így egy az egyben Derekre estem. Ő háttal a földön feküdt, én pedig rajta.

Azonban mire észbe kaptam már a keze az arcomon volt, a nyelve meg a számban?!

Elhúzódtam tőle, majd leszálltam róla.

-Ne haragudj! - mondtam, majd kiviharzottam a házból.

Egy nyugis helyet akartam keresni. Egy olyan helyet, ahol csak én és a gondolataim vagyunk.

Kimentem egy kisebb rétre, majd hanyatt vágódtam a fűvön és néztem a csillagos eget.

-Istenem, de hülye vagyok - suttogtam - baszki.. Komolyan Oliv? Először is magadban beszélsz, aztán megcsókoltad Dereket. És ebben nem is ez a rossz.. Hanem, hogy még élveztem is.. Istenem - csaptam a földre egyet, majd lehunytam a szememet.

-Szia - szólalt meg mellőle pár perc múlva egy hang - beszélhetnénk?

-A csókról vagy mi?

-Igen.. - suttogta

-Azt felejtsd el, csak egy merés volt, nem több. Egyikőnknek sem jelentett semmit.

-Én erről máshogy vélekedek - mondta halkan, mire én azonnal felültem

-Mi van? - kérdeztem vissza, mintha nem hallottam volna jól - nem, és nem. Nem jelentett senkinek sem semmit, és nem is fog.

-Magadnak hazudhatsz, de nekem nem. Mert én tudom, hogy mit érzek. Lehet, hogy nem jó döntés, de itt már nincs vissza út, nem tudom vissza fordítani az érzéseimet

-Miről beszélsz? - álltam fel, majd hátrálni kezdtem, mert nem akartam hallani, ahogy más lányról áradozik

-Hogy miről beszélek? - állt fel ő is - emlékszel, mikor azt mondtad, hogy egy olyan társ kell másnak, aki elfogadja őt úgy, ahogy van? Vagy, hogy a múltja ellenére is szereti?

-Fogd be! - szóltam rá - ne szólalj meg! Fogd be, és menj innét.

-Miért? - kérdezett vissza értetlenül

-Nem akarom tudni, hogy nézel a szemeibe, hogy szorosan magához ölel, ahogy én tenném... Túladagoltam.. Tudnom kellett volna, hogy a szerelem csak egy szar játék.. Nem tudlak kiverni a fejemből.. Akkora szegény.. - ezzel el is viharzottam

-Mi?

-Baszki Derek - jelent meg Cora, Lara és Peter - ennyire hülye te sem lehetsz. Hát nem látod? Vedd már észre, hogy szeret téged Olivia.

-Mi? Szeret? - hallottam még Derek hangját, de utána már semmi.

Nem érdekelt, hogy hova, csak futok. Inkább haza fele vettem az irányt. Derek tudja, hogy szeretem.. Vége a barátságunknak..