Kire számíthatok?! [Befejezett]

17rész

Felmentem a lépcsőn, egyenesen a húgom szobájába.

A falon volt egy kép, amin én és ő voltunk. Levettem, majd megfordítottam és ott volt a levél.

Kinyitottam, majd elkezdtem olvasni.

"Na hát bátyus. Most mindenki azt hiszi meghaltam. De nem biztos. Mivel stiti vagyok, ezért vissza tudok hozni és küldeni embereket a halálba. Így lehet, hogy magamat is. Elvileg, ha sikerül, akkor először csak szellem leszek. Egyetlen ember láthat csak majd. És az te vagy. Ha sikerül, akkor szellemként vissza térek. Csak te fogsz látni. Senki más. Én látok majd mindenkit. Tárgyakat tudok megfogni, de embereket nem. Téged viszont megtudlak. Mindenkit látok, de csak téged tudlak megérinteni és beszélni veled. De ehhez el kell mondani egy varázsigét. Furán hangzik, de nem biztos, hogy sikerül. Csak reménykedek benne.

Ha esetleg nem sikerül, akkor kérlek emlékezz rám örökre. Tudd, hogy nagyon szeretlek. Előttem lett volna az egész élet, de a sors lehet így akarta.. De ne sírj. Maradj erős. Ott leszek melletted mindig, és támogatlak. Ja és még valami. Tudom, hogy tetszik valaki. És azt is tudom ki. Nem szégyen, ha nem lány az. Mert aki szeret, az elfogad úgy, ahogy van. Te is fogadd el magad. Ne félj lépni.

És ha nem térek vissza, kérlek próbálj meg Derekkel beszélni. Nyíljon meg valaki felé, mert ez így nem jó. Vegye le az álarcot. Tudom, hogy ez milyen érzés, mert miután 4 éves korunkban ketté választottak minket, onnantól kezdve 15 éves koromig ilyen voltam..

De lássuk, hogy sikerül e. Remélem igen, mert vannak még befejezetlen ügyeim..

A varázsige nem biztos hogy jó, de nagyon remélem, mert mindenkinél más.. De próbáld meg kérlek..:

D3r3k St1l3s Sc0tt Th30 4ll1s0n Lyd14 L14m 1s44c 4l4n P3t3r..

Elég fura kód, de Oliviáért megéri..

-D3r3k St1l3s Sc0tt Th30 4ll1s0n Lyd14 L14m 1s44c 4l4n P3t3r - suttogtam csukott szemmel, miközben erősen Oliviára gondoltam..

Még vagy 3-szor elmondtam, majd kinyitottam a szemem..

Olivia szemszögéből

Nem bántam meg, hogy beugrottam Allison elé. Hadd éljen tovább..

Remélem Theo felolvasta nekik a levelet.. És a másikat is megtalálta.. Meg hogy sikerülni fog.. Annyi dolgot szerettem volna még csinálni az életben..

Ekkor azonban meghallottam valamit.. Theo hangja volt az..

-D3r3k St1l3s Sc0tt Th30 4ll1s0n Lyd14 L14m 1s44c 4l4n P3t3r.. - suttogta..

Hirtelen erős fény töltötte be azt a helyet, ahol voltam.. Majd egyszer csak, mikor kinyitottam a szemem, már a szobámban voltam. Az ágyon ültem, a testem mellett..

-Theo! - kiáltottam, majd a nyakába ugrottam..

-Olivia - szipogott

Ezután leültünk a földre és meséltem neki.

-Ez most nem tudom meddig fog tartani. Csak te látsz, csak te hallasz, és csak te érinthetsz meg. Senki más egyiket sem. Én most ugyebár egy szellem vagyok. Nem tudom, hogy hogyan, és mikor tudok majd visszatérni az élők közé, de majd este ezzel foglalkozom. Mivel nekünk nem fontos az alvás, akkor gondolkodom, meg meglátogatom a többieket, a suliban pedig veletek fogok tanulni. Mivel tárgyakat megérinthetek, de embereket nem, ezért majd rólad lemásolom itthon az anyagot, órán pedig a telefonomba jegyezetelek. Az is láthatatlan mások számára velem együtt. Ha a többiek kérdezik, akkor nem mondod el mi volt a levélben. Nem tudod, hogy itt vagyok. Rendben?

-Rendben - válaszolta a bátyám

-De egy valakit majd holnap suli után beavatunk. És már tudom is, hogy kit..