Kire számíthatok?! [Befejezett]

33rész

Két hónap telt el. Még van egy hónap a suli kezdéséig, de nincs kedvem hozzá.

Félek, mert azóta nem történt semmi olyan. Bármikor lecsaphat Fred és a banya.

Csak Peterrel és Corával beszélek. A többiek annyira nem is próbáltak velem beszélni.

Petert azóta apának hívom. Az elején nagyon meghatódott, de örül neki, hogy így hívom.

Felvettem egy úgynevezett érzelemmentes maszkot és elzárkózok a külvilágtól.

Ő és Cora próbálják úgymond levenni a maszkomat, de nem igazán jön össze nekik.

Igazából szarul esett, amit hallottam Petertől. Stiles és Lydia még nyár elején össze jöttek, és nemrég Theo és Liam is bevallották egymásnak az érzéseiket. Isaac és Allison azóta boldogul. Scottnak még mindig nincs senkije. Derek pedig elment. Szokása elvileg, hogy lelép, és csak idő múlásával jön vissza.

Több dologra rájöttem az utóbbi időben. Először is, hogy Derek nem közömbös számomra. Sőt, szerelmes vagyok belé. Persze, ezt még az elején próbáltam tagadni, de aztán már nem ment.

És arra is, hogy nem vagyok jól. Igaza volt Corának. Nem vagyok jól. Ilyen dolgokat nem lehet egyik napról a másikra kiheverni. Több idő kell hozzá. Van amihez egy élet sem elég. Nem vagyok jól, de még így is más látszatot mutatok...

Igaz, azt mondtam, hogy nem volt semmi. Harcoltam a boszorkánnyal, de nem igazán jött össze. Sebeim is lettek, és nem gyógyulnak. Próbálom őket takarni, amíg eddig sikerült is. Nem értem miért nem gyógyul.. És Mr.Stilinskit meg is támadták. Petertől hallottam, hogy élet és halál között van az állapota, és Stiles emiatt teljesen össze van törve.

Most éppen a kórházba tartok. Van egy ötletem és remélem sikerül. Hajnali 3 van éppen, és most értem ide.

Próbálok úgy beosonni, hogy senki ne vegyen észre, ami sikerül is. Halkan becsukom magam mögött az ajtót.

-Olivia? - küszköd Mr.Stilinksi a beszéddel.

-Noah. Látom, nem vagy valami jól. Sajnálom, ami történt. Az orvosok, ahogy hallottam nem jósolnak magának sok időt.. Élet, halál között van. Csoda, hogy most ébren van. De bármikor vissza eshet alvásba, így gyors leszek.

Oda mentem mellé, majd kivettem egy kést a zsebemből. Erre Noah megijedt.

-Nyugi, nem akarlak bántani - mondtam neki, majd megvágtam a tenyerem, amiből elkezdett folyni a vér - nyalja le róla a vért.

Nem kérdezett semmit, csak csinálta.

-Kérem, ne szóljon senkinek, hogy itt jártam. De itt is maradok. Látni akarom, hogy reggel mikor az orvosok bejönnek mit mondanak. Madár leszek az egyik sarokban. Ne szóljon senkinek!

-Ígérem - mondta, majd bealudt.

Én madárrá változtam, majd a sarokba húzódtam. Onnan figyeltem, és semmit sem aludtam.

Reggel jött be Melissa és a falka. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz az eredmény. Remélem beválik, amit gondoltam.

-Istenem! Srácok.. - suttogta Melissa.

-Mi a baj? Mi van apával? - aggodalmaskodott Stiles

-Nem tudom. Mármint, de igen, de nem tudom, hogy hogyan. Apád túl van az életveszélyen. Sőt. Egyáltalán nincs már senki baja

-E-ez hogy lehet? - dagogta Stiles és Scott

-Ugye nem természetfeletti ő is? - kérdezte reménykedve Stiles

-Nem - rázta a fejét Alan, aki most lépett be a szobába - e mögött valami más áll. Vagy inkább valaki.

-Mégis ki? - kérdezte Lydia, de ekkor Noah felkelt

-Apa! - ugrott a nyakába a fia

-Fiam! - ölelt vissza - Mi történt?

-Jól vagy! Semmi bajod.

-Ez hogy lehet? - kérdezte Noah

-Úgy gondolom, hogy valaki áll ez az egész mögött. Mármint ez a hirtelen gyógyulás mögött - mondta Alan

-Olivia - gondolta magában Noah. Jah, igen. Sikerült, hogy hallom mások gondolatát, de csak mikor akarom.

Ezek után Noaht haza engedték, és a többiek is mentek. Viszont Peter ott maradt a szobába.

-Gyere elő! - szólt rám.

Ekkor én elé reppentem, majd vissza változtam emberré. Nem mondott semmit, csak megölelt, majd egy idő után haza mentünk...