The Maze Runner: Ez csak a kezdet

8. fejezet

Natalie körbe járta az egész Tisztást. Kicsit körbenézett az erdőben, kívülről megnézte a Kertet, majd a Tábort is körbejárta. Az istállónál megnézegette az állatokat, aztán a konyhán Serpenyő odaadta neki a reggelijét, amit a kilátóban fogyasztott el. Mire mindent bejárt már mindenki ébren volt, így visszasietett a házához. Útközben összefutott Chuckkal, Jeffel és Clinttel, akikkel váltott néhány szót.

A kunyhójába visszaérve levette a pulcsiját és ismét kilépett a napsütésbe. Észrevette, amint Newt sétál felé, így szélesen elmosolyodott.
-Hosszú volt az éjszaka? - kérdezte aggódva Newt, amikor odaért hozzá. - Fáradtnak tűnsz.
-Eléggé. Új volt a hely, a hangok  - magyarázott Natalie.
-Ne aggódj. Mindenkinek szörnyű az első éjszakája  - vigasztalta a fiú. - Na gyere, vár a munka - nyomott Natalie kezébe egy kosarat.
-Mit csinálunk ma? - érdeklődött a lány a kosarat forgatva.
-Almát szedünk - vigyorgott Newt, majd elindultak a Kert felé.

Út közben Natalie látta, ahogy a többiek dolgoznak. Néhányuk épp szembe jött velük és idiótán kacsintgatni és vigyorogni kezdtek a lányra. De amint meglátták Newt arcát, azonnal abbahagyták és a nyakukat behúzba tovább mentek.

Natalie tudta, hogy soha nem akar Newt ellensége lenni. Mert amennyire sovány, kedves és jószívű volt, olyannyira volt tiszteletet parancsoló, határozott személyiség. De Natalie látta rajta, hogyha nem muszáj, akkor a fiú nem szívesen bocsátkozik harcba. A lány csak egyetlen lényhez tudta hasonlítani.  Olyan volt, mint egy angyal. Aki alapból egy önzetlen, mosolygós ember, de ha valaki kihozza a sodrából, akkor rendkívül haragos tud lenni és szinte képes a szemével ölni. A szőkésbarna haja miatt pedig még inkább egy földreszállt, szárnyak nélküli angyalnak nézett ki.

Natalie észre sem vette, mennyire belemerült a fiú bámulásába.
-Mi az? - fordult felé Newt, mire a lány gyorsan elnézett és úgy válaszolt:
-Semmi, csak...... elbambultam - mondta.
,, Úristen. Ezt komolyan kimondtam?!"- hüledezett magában. Attól pedig csak még jobban zavarba jött, hogy Newt alig láthatóan elmosolyodott a válaszán.

Natalie alapvetően kitűnően el tudta tüntetni az érzelmeket az arcáról, de Newt mellett valahogy képtelen volt ezt megtenni.

Időközben odaértek az almafákhoz, amiből vagy húsz darab állt előttük. Jó magasak voltak, és tetőtől talpig tele voltak almával. Newt az első fa alá tette a kezében lévő kosarat és szedni kezdte az almát a...... fa legalsó ágairól.
-Öhmmmm. Mit csinálsz? - kérdezte Natalie.
-Almát szedek? - ráncolta össze a szemöldökét értetlenül Newt - Esetleg......akkora emlékezet kiesésed van, hogy meg kell tanítanom téged  almát szedni? - nevetett fel.
-Nem, nem. Csak nem értem. Miért a fa aljáról szeded az almát, amikor a tetején sokkal több van? - mutatott a fára Natalie.
-Nincs létra - felelte Newt  - és túl veszélyes felmászni. Magasak a fák.
-Nincs létra.  Most szórakozol velem? Tegnap láttam egyet a Táborban! - értetlenkedett Natalie.
-Figyu. Összesen 2 darab bökött létránk van és azt a kettőt az Építők használják - dobott be egy almát a kosárba a fiú.
-És olyan nehéz lenne csinálni még egyet? - hitetlenkedett a Zöldfül.
-Az Építőknek sok dolguk van. Évek óta így csinálom. Amit elérek, azt leszedem, a többi lepotyog és az állatoknak adjuk - magyarázott a fiú.
-Tudod te, hogy ez mekkora pazarlás a Tisztársakra nézve? Pedig azt hittem te legalább tisztában vagy vele, hogy egy ilyen helyen nem pazarolhatunk - csóválta a fejét Natalie, mire Newt elgondolkodott és tovább szedte az almát.

-Na jó! Akkor majd én megoldom  - mondta Natalie és határozott léptekkel a fa felé indult.
-Mit csinálsz? - nézett rá kérdő tekintettel Newt, de mielőtt választ kapott volna, kitalálta - Óhhh, nem, nem és nem. Nem mászhatsz fel. Leesel és eltöröd valamid - fogta meg Natalie kezét. A lány visszafordult és megpróbálva nem törődni azzal a gondolattal,  hogy Newt épp a kezét fogja, válaszolt:
-Ne aggódj annyit - nézett rá bociszemekkel - Infarktusban fogsz meghalni.
-Az mi? - kérdezte Newt.
-Egy betegség - legyintett Natalie - Nyugi, tudom, mit csinálok - mondta, mire Newt vonakodva elengedte, ő pedig megragadott egy ágat és felhúzta magát. Őrült sebességgel felmászott a fa tetejére, majd lekiáltott:
-Fogd meg a kosarat!  - mondta, majd elkezdte leszedni az almákat és a kosárba szórta őket.

Ilyen csapatmunkával dolgoztak órákig. Közben néha nevettek, ha például Newt nem figyelt és fejen dobta, vagy éppenséggel, ha a fiú annyira koncentrált arra, hogy az alma a kosárban landoljon, hogy elvétette és hanyatt esett.

Később, hogy gyorsabban haladjanak, Newt letette a kosarat és ő is szedni kezdte az almát, miközben azt figyelte, Natalie milyen pontosan dobálja az almákat a kosárba. Mindketten nagyon jól mulattak, és élvezték egymás társaságát, közben pedig beszélgettek.

-Próbáltatok már felmászni a falon? - kérdezte Natalie.
-Persze. De a borostyán nem ér fel mindenhol a tetejéig és különben is, onnan hogyan tovább? - felelt Newt.
-És a Doboz.....?
-Próbáltuk. De nem engedik le addig, amíg valaki benne van - magyarázott Newt.
-És......
-Próbáltuk. Higgy nekem. Bármit mondasz, már próbáltuk. Kétszer. Csakis az Útvesztőn át lehet kijutni - pillantott fel a lányra Newt.

Natalie elgondolkodott, hogy feltegye-e a kérdést, ami a fejében motoszkált, de úgy, hogy ne tűnjön fel a fiúnak, hogy ő emlékszik.
-Arra gondoltatok már, hogy mi van, ha okkal vagyunk itt? Ha ez az egész egy teszt, amit meg kell fejtenünk? - bökte ki végül.
-Mire gondolsz?  - kérdezte Newt.
-Hogy talán van egy kód, ami alapján ki lehet jutni. Azt mondtad, a Futárok minden nap lerajzolják a szakaszt,  amit végigjártak. Mi van akkor, ha azok között van összefüggés? - fejezte be a lány.

-Natalie. Szörnyen okos vagy, de semmit sem tudsz az itteni életről. Ahogy abban sincs igazad, hogy Gally utál  - mondta Newt.
-Utál - jelentette ki Natalie.
-Ugyan már! Csak ellenségesebb, mint a többiek. Majd megnyugszik.
-Newt, ne vedd zokon, de nálam jobb emberismerővel nem fogsz találkozni. Soha - nézett rá Natalie.
-Valóban? - méregette lentről Newt - Akkor halljuk. Egy nap után mit állapítottál meg rólam - tárta szét a karjait.

Natalie leugrott a magasból, de mielőtt földet ért volna, megkapaszkodott egy ágban, és lógva Newtra bámult.
-Lássuk csak - ugrott le a földre, majd keresztbe fonta a karjait.
-Nagyjából 180 cm magas, barna szem, sötétszőke, vagy világosbarna haj. Amelyik tetszik - legyintett a lány. - Vékony,  de erős testalkat. Na, de ennyit a külsőségekről. Te tipikusan az a srác vagy, aki csapatban nagyon jól együttműködik, de egyedül képtelen bármit is tenni. Nem tud magától dönteni, muszáj a szabályokat követnie. De ettől függetlenül bármit megtennél a barátaidért,  és egyértelmű, hogy őket folyton előtérbe helyezed. Nem arról van szó, hogy ne lennél bátor, tiszteletet parancsoló, és nem állnál  meg a saját lábadon, mert alapvetően jó vezető vagy. A többiek hallgatnak rád. És ha esetleg rákényszerülnél tudnál magadtól is dönteni, sőt.... Csupán szereted követni a szabályokat és nem mersz lépni ellenük. Félsz a következményektől. Mindenkiben csak a jót látod, és felemelsz másokat. Ez egy szép tulajdonság. De ugyanakkor elrejted a fájdalmadat, és vigyázol a többiekre, de közben ki vigyáz rád? Na, meg néha eléggé túlgondolod a dolgokat. Egy icipicit  - ironizált Natalie.

Newt annyira meglepődött, hogy képtelen volt bármit is mondani, és le sem vette a szemét Natalieról.

Sziasztok!
Hát itt lenne a kövi rész. Remélem tetszik. Kellemes Húsvéti ünnepeket mindenkinek! 🥰😊🐇
Bye, Tami.