The Maze Runner: Ez csak a kezdet

23. fejezet

Newt:

A Kapuk bezáródtak. Natalie bentragadt, ahogy Minho, Thomas és Alby is. Newt gyomra ököl nagyságúra zsugorodott, a szíve eszeveszetten vert és képtelen volt nyelni a torkán akadt gombóctól. A szája kiszáradt és a kétségbeesés minden másodperccel kezdte átvenni felette az irányítást. Két kezével a falnak támaszkodott és a homlokát is a kőóriásnak tapasztotta.

Nehezen lélegzett, az agya pedig egyre csak kattogott. Körülötte a Tisztársak is megrökönyödötten álltak a lemenő napsütésben.

-Newt... - szólt halkan Chuck.

-Ne most - nyögte ki a fiú. Egyszerűen nem hitte el. Natalie csak úgy gondolt egyet és berohant. Hogy jutott ilyen az eszébe? Csak egy kicsit erősebben kellett volna megfognia a csuklóját és visszarántani...

-Az istenit!!! - üvöltötte Newt és beleverte az öklét a falba. A mellette álló fiúk összerezzentek.

-Newt, nyugodj meg - lépett hozzá Serpenyő.

-Hogy?! Hogy nyugodjak meg?! - ordított magából kikelve Newt és idegesen belemarkolt a hajába.

Serpenyő ijedten és szomorúan nézett rá. Látszott rajta, hogy szeretne valamit mondani, hogy ugyanúgy érez, mint Newt, de végül nem szólalt meg. Csendesen mondott valamit Winstonnak és Chucknak, majd hátat fordítottak és lassan elsétáltak.

Miután a többi Tisztárs is felocsúdott a döbbenetből, otthagyták Newtot és csoportokba verődve elballagtak, hogy megvitassák a történteket.

Newt arra eszmélt fel, hogy teljesen egyedül áll a bezáródott Kapu előtt. Leroskadt a földre és a hátát a falnak vetette. A szíve majd meghasadt a fájdalomtól és a beálló sötétségben elredtek a könnyei.

Nem tudta elhinni, hogy így lesz vége. Itt volt ez a lány, aki szebbé tette a rohadt napjait, ő pedig hagyta a halálba rohanni. Csakis magát okolhatta a történtekért. Le kellett volna fognia Nataliet. Ráparancsolni, hogy maradjon, ahol van. De tényleg ez lett volna a helyes megoldás?

Hagyni, hogy ez a barátaihoz leginkább ragaszkodó lány végignézze, ahogy a fiúk bentragadnak?

Aztán Newtnak eszébe jutott, hogy el sem mondta neki, hogy szereti. Esélye sem volt rá. És Natalie sem tudta elmondani, amit akart. A sírba vitte a titkát. De biztos, hogy már most el kell temetni őket? Igaz, még senki nem élte túl az Útvesztőben éjszaka, de Natalie nem olyan, aki egykönnyen feladja. És a többiek sem.

Newt reszketve felállt és a kilátó felé indult. Ott beszélgetett először Natalieval.

Felmászott és hanyatt feküdt a padlóján. Szöget ütött a fejébe a gondolat, hogy Natalie-ék talán túlélhetik.

Newt sóhajtva felpillantott a csillagos égre és eszébe jutott, mit mondott Natalie:

,, Valaki egyszer azt mondta nekem, ha hiányzik valaki, akkor nézzek fel az égre...

-Merre vagy, Nati? - motyogta Newt.

                          ☢☢☢☢

Reggel korán ébredt. A Nap még nem bukkant fel, de már világos volt. Kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, majd elszántan lemászott a kilátóból. Már tudta, mit fog tenni.

Még este elhatározta, hogy Natalie-ék nyomába ered és megkeresi őket. Most a Kapu felé tartva azonban elbizonytalanodott. Megszeg egy szabályt. Mi van, ha már csak a hullájukat fogja megtalálni, vagy éppenséggel semmit sem talál?

Megállt a Kapu előtt, amely épp abban a pillanatban nyitódott ki. Bármennyire reménykedett is Newt, Natalie-ék nem voltak a fal mögött, így ez miatt is veszített a magabiztosságából.