The Maze Runner: Ez csak a kezdet

18. fejezet

Mindenki megkövülten meredt a mozdulatlanul fekvő lányra. Newt erőt véve magán leugrott mellé és vizsgálgatni kezdte.

-Hé! Newt, mi az ott a kezében? - kérdezte Gally. A szőke fiú is észrevette a tárgyat, majd óvatosan kiemelte azt a lány ujjai közül. Egy papírfecni volt az. Kihajtogatta a lapot, majd hangosan elolvasta a rajta lévő írást.

-Ő az utolsó örökre  - nézett fel értetlenül a többi Tisztársra.
-Ez meg mi a francot jelent? - ráncolta össze a szemöldökét. A tekintete körbevándorolt mindenkin, majd megállapodott Natalien.

A lány is furcsán nézett és látta, hogy Newt tudja, Teresát is ismeri, most mégsem futott el. Ezt már megbeszélték egyszer. Ekkor azonban a Zöldfül egy mély levegőt vett és kinyitotta a szemét.
-Thomas! - kiáltotta, majd a feje visszaesett a kőpadlóra.

Mindenki lassan felemelte a fejét és Thomasra nézett.

A kezdeti sokk után Albyék kiráncigálták Teresát a Dobozból és elvitték a Kóronc házba. Natalie és a többiek követték őket.

-Óh tényleg, Alby elfogyott az ellenszérum - mondta Jeff, amikor lefektették a Zöldfület egy ágyra.
-Hogy érted, hogy elfogyott?! - akadt ki Alby.
-Hát úgy, hogy elhasználtuk az összeset, és nem küldtek újat - tájékoztatta Clint, aki szintén jelen volt.

-A bökött életbe!  Soha nem tud semmi normálisan menni! - kiabált Alby, majd kiviharzott a szobából.

Nataliék már vagy egy órája bent voltak és várták, hogy a Kóroncok végezzenek a vizsgálattal. Azonban már nem bírták tovább és mindannyian az alvó lány köré álltak.

-Mi baja van? Miért nem ébred fel? - érdeklődött csípőre tett kézzel Minho.
-Nem tudom. Én is úgy kaptam a munkámat, mint te - védekezett Jeff.

Natalie közelebb lépett a lányhoz. A nyakához érintette a kezét és kitapogatta a pulzusát. Az egyenletes volt, ahogy Teresa légzése is.

-Mit csinálsz? - kérdezte Winston.
-Kicsit értek az orvosláshoz  - mondta pironkodva Natalie.
-Jó, te mihez nem értesz? - mosolygott Thomas.
-Csend! - hallgattatta el Natalie pirosodva.

A tekintete összetalálkozott Newtéval, mire gyorsan visszatapasztotta a szemét az Újoncra. Most óvatosan felhúzta a szemhéját és belenézett a ragyogó, kék szemekbe. Ám azokat teljesen egészségesnek ítélte meg. Felhúzta a hasán a pólót, mire a fiúk elfordultak a szemüket takargatva.
-Barmok - mondta szemforgatva Natalie és megtapogadta a lány fehér hasát.

Mire mindennel végzett, már ötlete sem maradt, mi a baja. Végül megpróbálta felébreszteni. Pofozgatni kezdte a lányt.

-Mi a fenét csinálsz?! - szörnyülködött Jeff.
-Próbálom felkelteni - mondta Natalie, miközben már a lány ernyedt karjait tornáztatta. Végül abbahagyta és elmondta a diagnózist.

-Beverhette a fejét, miközben felfele utazott, bár erre nem utal semmilyen sérülés. Vagy az Alkotók csináltak vele valamit. Altatóra gyanakszom.
-És akkor hogyan ébredt fel pár pillanatra? - kérdezte Clint.
-Az Alkotók simán megoldanak bármit. Elvégre építettek egy Útvesztőt, hogy bedugjanak ide minket. Szerintem ez elég érv - fejezte be Natalie, majd visszaállt Newt mellé.

Egy kis csönd után Newt végre megszólalt.
-Ismered a csajt? - kérdezte Thomastól, aki értetlen fejjel nézett rá.
-Mert úgy látszik, ő ismer téged.
-Fogalmam sincs, hogy kicsoda - mondta Thomas.

Amíg ők tárgyaltak, Natalie szépen, csendben kisomfordált a házból. Elmélkedve felmászott a kilátóba és figyelte a többi fiút, amint a Tábortűzhöz készülődnek.

,,Mit jelenthet a papíron lévő írás? Ő az utolsó örökre. Valóban nem küldenek már senkit sem? Elvégre nem engedték le a Dobozt. De akkor nem küldenek több élelmet, sem utánpótlást az ellenszerből. Mit akarnak ezzel elérni?" - agyalt Natalie.

Hirtelen valamilyen motoszkálást hallott maga mellől. Megpillantott egy gyíkszerű, fémből készült lényt, aki érdeklődve vizslatta őt. ,,Egy késlégy."

Megfogott egy fadarabot és elhessegette vele a szerkezetet. Az Alkotók ezeken át figyelték őket, ő pedig nem akarta ezt. Ki akart jutni. Szabad lenni. Megkeresni azokat, akik ezt tették velük, és jól megszorongatni a torkukat. Ezt akarta. Most először óriási vágyat érzett arra, hogy kijusson. Most igazán vágyott rá. Főleg azok után, hogy lehet, hamarosan mind éhen halnak.

Egyszer csak szörnyen fájni kezdett a feje. De ez amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is el. Szinte csak belenyilalt. Aztán meghallott valamit. Egy ismerős hangot.

-Natalie! Elindítottam a végzetet!

                           ☢☢☢☢

A Tábortűznek most egyáltalán nem volt vidám hangulata. Mindenki aggódott a lány és az üzenet miatt.

Natalie nem mondott semmit arról, hogy beszélt Teresával. Vagyis az, hogy beszélt az nem teljesen igaz. Ő maga sem értette, mégis mi a fene volt az a hang a fejében. De a mondat jelentése nem kecsegtetett semmi jóval, ahogy maga az üzenet sem.

A kis csapat csendben ült egymás mellett, szólni azonban senki nem szólt.

-Sziasztok! Nem láttátok Bent? - lépett oda eléjük az egyik Futár, kizökkentve Nataliet a gondolataiból.

-Nem, miért? - kérdezte Minho.
-Egész délután nem láttuk - válaszolt a fiú, majd továbbment, hogy másokat is megkérdezzen.

-Szerintetek hol lehet?  - fordult barátai felé Chuck.
-Biztos megviselte a Zöldfül érkezése és elbújt valahova - találgatott Newt.

-Megfejtették már a cetlin lévő írást? - kérdezte Thomas.
-Nem. Még nem  - felelt Newt. - Viszont aggasztó ez a helyzet.

-Mégis mit nem lehet érteni az üzeneten?  A lány az utolsó. És többet már nem jön fel a Doboz - mondta Natalie.

A többiek csak fintorogva felé fordultak, majd mindenki újra elhallgatott.

A szíve mélyén mindenki tudta, mit jelent ez, de senki nem akarta beismerni magának.