The Maze Runner: Ez csak a kezdet

19. fejezet

Natalie hulla fáradtan ébredt. Tegnap későn feküdt le, ugyanis a buli folyamán előkerült egy magnó és egy CD, és kivétel nélkül minden fiúval táncolt egy zeneszám erejéig. Mikor pedig végre ágyba került újra Teresán és az üzeneten kezdett agyalni.

Csak nyitott szemmel feküdt a sötétben és a - szokatlanul hangos - siratók üvöltéseit hallgatta. Hajnali négy is lehetett már, mire meglegyintette őt az álom szellője, így most csak álmosan ölelte magához a takaróját és próbált rájönni, hogy ezután mit kéne csinálni.

A napfény nehezen jutott be a függönyökön, így az alváshoz pont jó félhomály volt. Bár a Tisztársak már hangoskodtak, Natalie szemei akarata ellenére is visszacsukódtak. Egy nagy ásítás közepette az oldalára fordult és az arcát a párnába temetve aludt tovább.

Furcsa álma volt. A Tisztáson pillangókat kergetett Chuckkal, a mókába pedig Thomas és Minho is becsatlakozott. Ő nevetve Newt felé szaladt, a fiú pedig felkapta és megpörgette őt a levegőben. Erre Natalie egy puszit nyomott az arcára, majd együtt nézték tovább a többieket. Teresa egy sirató hátán lovagolt, a gépnek pedig egy rózsaszín masni volt a nyakába kötve. Serpenyő és Winston a lány után nyargaltak. A távolban az Építők valami toronyszerűséget építettek. Gally épp a tetején ügyködött valamit, amikor az épület hangos csörömpöléssel összedőlt.

A csörömpölést hirtelen dörömbölés váltotta át, Natalie pedig felriadt.
-Hahó! Natalie! - hallotta meg Newt hangját az ajtón kívülről. Aztán eszébe jutott,  hogy lehet, baj történt vagy Teresa felébredt és gyorsan kipattant az ágyból.

Az ajtóhoz trappolt és feltépte azt, majd riadt tekintettel megkérdezte:
-Mi történt?! Felébredt a lány?!

Newt nem szólt egy szót sem, helyette végigmérte Nataliet, majd vörösödni kezdett. A lány hirtelen ráébredt, mi a baj. Elvégre mezítláb volt egy hosszabb pólóban, nadrág nélkül és teljesen kócosan.

Azon nyomban ő is piros lett, mint a paradicsom és gyorsan az ajtó mögé bújt úgy, hogy csak a feje látszódott.

-Öhm.....mi? Ja, nem. Csak azért jöttem, mert izé....Alby mondta, hogy már jó lenne felkelned, mert dolgozni kéne - vakarta meg a tarkóját Newt.
-Alby csak ne parancsolgasson nekem - mondta Natalie és durcásan bevágta az ajtót.

Csendesen az ablakhoz lopózott, majd óvatosan elhúzva a függönyt kikukkantott rajta. Newt homlokig csúszott szemöldökkel állt a bevágott ajtó előtt és sűrűn pislogott. Aztán elfojtott egy vigyort és elsétált.

Natalie szorosan behunyta a szemét és visszahúzta a függönyt.
-Baszki - mondta. - Baszki, baszki, baszki.
Azzal elindult, hogy ruhát kerítsen magának.

Reggeli után a Kertbe ment. Newt egy szót sem szólt a reggeli találkozásukról, helyette inkább elmondta a mai feladatukat. A Nap borzasztó meleget árasztott magából, miközben Newt és Natalie vért izzadva ültettek és kapáltak.

-Hé, Nati! - szólt Newt. - Kellene még trágya. Tudod hol van?
-Persze. Bent az erdőben.

Azzal Natalie felkapott egy ládát és fáradtan elvánszorgott az erdő felé. Örömmel konstantálta,  hogy a fák kellemes árnyékot biztosítanak.

A ládát a kezében lóbálva egyre beljebb hatolt az erdőben. Már közel járt úticéljához, mikor megreccsent mellette egy ág.

A lány megtorpant és körbenézett, de életnek semmi jelét nem látta. ,, Biztos egy késlégy. "- gondolta és tovább ment a trágyakupac irányába.

Odaérve komótosan lapátolni kezdte azt a ládába, és közben egy kicsit kifújta magát. A kupac nem volt messze a temetőtől. Nataliehoz közel éppen volt egy fakereszt. A lány már sokszor elhaladt mellette. Most azonban megakadt valamin a szeme.