The Maze Runner: Ez csak a kezdet

3. fejezet

A korábban már látott kilátó felé vették az irányt. Amikor odaértek Natalie jobban szemügyre vette az építményt. Elég instabilnak tűnt, és jó magas volt. Egy létra vezetett fel, de a kilátó úgy volt felépítve, hogy kívülről is simán fel lehetett volna mászni.

Elsőnek Newt ment fel, és megvárta, míg Natalie is felért. Fent a lány egyből körbenézett. Azonnal tudta, hogy ez lesz az egyik kedvenc helye. Az egész Tisztást be lehetett látni onnan fentről. Natalie a táskáját levágta az egyik sarokba és ő maga is mellette foglalt helyet. Newt úgy 1,5 méterrel arrébb ült le. Úgy látszik nem akarta elijeszteni a lányt. Tanult az előző esetből. Natalie azonnal észrevette ezt és csak elmosolyodott magában.
-Szóval ez itt a Tisztás - kezdett bele Newt - Itt eszünk, alszunk, dolgozunk. Egyikünk sem emlékszik semmire, csupán a nevére. Hogy honnan jöttünk, kik voltunk ez előtt, vagy kik küldtek ide minket, senki sem tudja. Amint látod eddig csak fiúk voltunk itt. De most téged küldtek fel - pillantott Nataliera.
-Mindegyikünk a Dobozzal érkezett, azzal, amivel te is. Minden hónapban, ugyanabban az időpontban felküldenek egy Zöldfület, kéthetente pedig ellátmányt. Most az Újonc te voltál.

-Régen szörnyű idők jártak. Meg kellett harcolnunk a békéért. Sokan meghaltak - komorodott el Newt arca. Natalie elgondolkodott. ,, Egy ilyen békés, nyugodt helyen mért halna meg bárki is? "
-Rengeteg barátot vesztettünk el - folytatta a fiú - De mostmár nyugalom van. Mindannyiunknak dolgoznia kell. A Gyűlésen majd eldöntjük hova leszel beosztva. Minden munkának van egy Elöljárója. Ez amolyan " főnök ". Azok az épületek - mutatott a fából készült házak felé - az a Tábor. Aztán ott van a Kert, az istállók és a Vérház, ott pedig egy erdő. Bent van egy tó is. A temető is ott van.
-A legtöbben a szabadban alszunk, de ahogy Alby mondta, te kapsz egy külön házat. Kéthetente tartunk egy Tábortüzet, hogy elfeljtsük ezt a francos helyzetet,amiben élünk. De nem igazán sikerül.

-A vizet a földben lévő csövekből kapjuk. Itt sohasem esik az eső. Ha látsz majd fémből készült, rovarszerű lényeket, akkor ne fogd meg őket. Azok késlegyek. Az Alkotók azokon keresztül figyelnek minket.
-Alkotók? - akadt meg ennél a résznél Natalie.
-Igen. Mégis szerinted ki a bánat dugott ide minket?
-Ha kijutok innen akkor az biztos, hogy retteghetnek - döntötte el Natalie. Hirtelen megmagyarázhatatlan haragot érzett az iránt az emberek iránt, akik ideküldték. Elszakították a családjától , megfosztották az emlékeitől. Hogy tehették ezt? Mi joguk volt hozzá?!

-Tetszik a hozzáállásod - nevetett fel Newt, amitől Natalie is felszabadultabbnak érezte magát. A fiú nevetése egyből megnyugtatta.

-Albynak három fontos szabája van - mondta Newt - egy, soha nem bántjuk a Tisztársakat. Kettő, dolgozz. Nincs szükségünk ingyenélőkre. És három, soha, de soha nem megyünk a falak mögé. Csak a Futárok mehetnek ki oda.
-Mi van a falak mögött? - érdeklődött Natalie. Látszott Newton, hogy nem igazán tudja, elmondja-e vagy sem. Végül egy kis hallgatás után kibökte.
-Az Útvesző.
Natalie mindenre számított, csak erre nem. Egy Útvesző? De hogyan? De akkor lehet hogy ez egy teszt! Hiszen az útvesztőket általában teszteknél szokták alkalmazni. Vagy téved? Az hogy eltűntek az emlékei, teljesen megzavarta őt.
-Egy Útvesző? És kik azok a Futárok? - jött Natalietól az újabb kérdés.
-Ők térképezik fel minden nap az Útvesztőt. Kiutat keresnek.
-És találtak már valamit? - kérdezte a lány.
-Sok mindent. A kiút még nincs meg, de rajta vagyunk - válaszolt Newt. Natalie valahogy érezte, hogy egy kicsit kiszínezte a valóságot. Hogy valójában borzasztó rosszul állnak kiútkeresés terén. De inkább magában tartotta ezt a gondolatát.

-Mióta csinálják ezt? - kíváncsiskodott Natalie előre félve a választól.
-Három éve - mondta ki Newt.
-Há....Három éve?! - fordult Natalie Newt felé - Három kibaszott éve?! Ez csak egy idióta Útvesző! Egyedül kitalálok egy év alatt - háborgott Natalie.
-Hé, Hé! Ez nem ilyen egyszerű - mondta Newt - Az Útvesző minden éjjel változik.
-Hogy érted hogy változik?
-Úgy ahogy mondom  - válaszolt a fiú - a falak minden éjjel mozognak.
-De. Hogy lehetséges ez?  - hitetlenkedett Natalie.
-Fogalmam sincs  - kapta meg az őszinte választ - Ráadásul még ott vannak a siratók is.
-Siratók? Azok meg mik? -Natalie egyre inkább nem tudta eldönteni, hogy ez a valóság vagy csak álmodik.