The Maze Runner: Ez csak a kezdet

20. fejezet

Miután a falak becsukódtak, mindenki csendesen meredt maga elé.
-Már az Útvesztőé - mondta Alby halkan,  majd a falhoz támasztva a rudat szomorúan elsétált.

Natalieban most tudatosult igazán, hogy soha többé nem látja Bent. Végig nézett a gyászoló fiúkon, majd magukra hagyva őket, odébb állt. Úgy gondolta, egy kis úszás majd lecsillapítja tomboló érzelmeit, ám a tóhoz érve nem tudta rávenni magát, hogy belemenjen a vízbe. Inkább lekupurodott a homokba és elmorzsolt egy könnycseppet.

Üveges tekintettel nézte a víz felszínét, amelyen megcsillantak a lemenő Nap sugarai. Majd felpillantott a falakra, amelyek mögött Ben valószínűleg épp élet-halál harcot vív.

Idővel felszáradtak a könnyei, ő pedig magára terítette a farmerdzsekijét a hűvös szélben. A Nap lassan kezdett eltűnni a falak mögött,  ő pedig semmit sem érzékelt a Tisztáson zajló eseményekből.

Azalatt az egy óra alatt, ameddig ott ült lerendezte magában dúló érzelmei harcát és a lelke ezek után teljesen üres lett.

Hirtelen ágak ropogását vélte hallani maga mögül, így hátrafordult. Newt lépett ki az erdőből és letelepedett a lány mellé.
-Jól vagy? - kérdezte.
-Igen  - válaszolt Natalie. - A többiek hogy vannak?
-Jól. Nem ez volt az első alkalom.  Már megszokták. Gallyék gyújtottak tábortüzet és bunyóznak.

Natalie csak megforgatta a szemét.

-Remélem tudod, hogy nem a te hibád, ami történt - nézett a lányra Newt.
-Inkább az aggaszt, amiket rólam mondott. Hogy gyilkos vagyok - felelte Natalie.
-Ilyenkor össze vannak zavarodva. Nem kell magadra venned a szavait - nyugtatta Newt.

Egy kis hallgatás állt be közöttük, majd  ismét a fiú szólalt meg.

-Ijesztő, ami mostanában történik. A lány, Bent fényes nappal megszúrják....Mi a francot akarnak tőlünk?
-A halálunkat. De nem fogom hagyni, hogy bármelyikőtöknek baja essen - pillantott Newtra Natalie, mire a fiú csak elmosolyodott.

-Szerinted túlélheti odakint? - kérdezte Natalie.
-Nem. Kizárt - mondta őszintén Newt.

Ezek után csak csendben ültek és figyelték, hogyan tűnik el a Napkorong a falak mögött. A szél egyre erősödni kezdett és fekete felhők gyülekeztek az égen. A levelek susorogtak mögöttük az erdőben, de ők csak a hullámzó vizet figyelték. Nataliet megnyugtatta Newt társasága és már sokkal jobban érezte magát.

Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve felpattant. Lerúgta magáról a cipőjét, feltűrte a nadrágja szárát és trikóig vetkőzött.
-Mit csinálsz? - kérdezte értetlenül Newt.
-Van kedved úszni? - nézett Natalie a meglepett fiúra.
-Mi? - kérdezett vissza Newt, de addigra Natalie már térdig belegázolt a vízbe.

-Gyere már! - fordult vissza nevetve. New összeráncolt szemöldökkel nézte a lányt, végül mosolyogva megrázta a fejét és lekapta a pólóját. Natalie tekintete kicsit elidőzött a látványon, majd beljebb rohant a vízbe és elmerült a hullámok között.

-Nati, várj meg! - kiáltotta Newt és a lány után futott. Natalie nevetve nézte,  hogyan szenved Newt a hűvös vízzel. A fiúnak végül sikerült legyőznie az akadályt és odaúszott Natalie mellé. Azonban nem számított támadásra.

Ugyanis amint a lányhoz ért, ő elkezdte fröcskölni, Newt pedig inkább prüszkölve lebukott a víz alá. Amikor ismét felbukkant, Natalie arcába küldött egy jó nagy adag vizet.

A lány nevetve a víz alá bújt és megragadva Newt lábát, lerángatta a mélybe.

-Most véged! - mondta Newt levegő után kapkodva, mikor ismét oxigénhez jutottak.
-Neee! - sikította vigyorogva Natalie és szélsebesen úszni kezdett a part felé.