The Maze Runner: Ez csak a kezdet

14. fejezet

Natalie második Tábortüze nem sikerült a legjobbra. Miután faképnél hagyta Newtot  és a Zöldfület, elment Chuckhoz. A fiúval való dumálás egy időre elfeledtette vele az előbbi kínos beszélgetést Newttal. Chuck mindig jó kedvre tudta deríteni egy fárasztó nap után is.

Mikor mindketten megéheztek, kunyeráltak Serpenyőtől egy kis kaját, aztán teli szájjal folytatták tovább a társalgást. Natalie gyakran érezte magán Newt pillantásait, amik szinte lyukat égettek a hátába. De tartotta magát és nem nézett oda. Különben azonnal megsajnálta volna a fiút az esdeklő, csalódott tekintete láttán és színt vallott volna. Nem, ő ennél okosabb. El tudja intézni, hogy a fiú elengedje a témát. Tudta, hogy baromira nem jó dolog titkot őrizni a barátai előtt, akik feltétel nélkül megbíznak benne, de félt. Félt attól,  hogyha bevallaná, hogy emlékszik mindenre, akkor többé szóba se állnának vele.

Az egyedülléttel még nem is lett volna baja, de az a tudat, hogy azok a barátai haragudnának rá, akik világéletében vele voltak..... Na nem. Bármit elvisel, de ha ez lesz,  akkor inkább véget vet az életének. Jó ideje vívódott már magával,  amikor elhatározta, hogy szembe száll Newt makacsságával. Tudta, hogy nem lesz kellemes azzal szembeszállni,  akibe bele van zúgva,  de gondolta, majd megoldja valahogy.

Chuck is észrevette, hogy agyal valamin és nem rá figyel.
-Mi az Natalie? - kérdezte. A lány hirtelen visszatért a valóságba.
-Mi? Ja......semmi. Csak elgondolkoztam - felelte.
-Min? - nézett rá kíváncsian Chuck.
-Lényegtelen  - mondta a lány és elindult Gallyék bunyója felé.

-De barátok vagyunk - futott utána Chuck.  - Nekem elmondhatod.
-Ez kedves tőled, de tényleg semmi különös  - nézett le Natalie a fiúra.
-Ne már Natalie. Olyan vagy nekem, mint a nővérem. Én meg olyan vagyok, mint az öcséd. Mondd már! - kérlelte a kissrác.
-Figyu Chuck. Nagyon bírlak. És tényleg úgy tekintek rád, mintha az öcsém lennél, de nem kell mindenről tudnod - kezdett elfogyni a lány türelme.

Chuck nagyon szeretetre méltó kölyök volt és remek barát.  De ha egyszer kérdezősködni kezdett elég idegesítő tudott lenni. Ettől függetlenül Natalie nagyon szerette a duci, apró Tisztársat. Tényleg, mintha az öccse lett volna.

A többi Tisztárs - ahogy a múltkor  - egy nagy körben állva figyelte az eseményeket. Natalie és Chuck is beálltak a körbe és figyelték Gally kegyetlen harcát.

Natalie hirtelen egy izmos kezet érzett a sajátjához nyomva, felpillantva pedig a tekintete összefonódott Newtéval. A szíve majd kiugrott a helyéről, a gyomra pedig görcsbe rándult, amikor belenézett a gyönyörű barna szemekbe. Newt próbált közömbös arcot vágni, de az érzései kiültek az arcára. A csalódottság, a szomorúság és a harag mellett, Natalie aggódást is felfedezett. Newt aggódik érte? De miért?

Natalie szintén próbált eltüntetni minden érzelmet az arcáról, de valószínűleg neki sem sikerült,  mert Newt sóhajtott egyet, majd lesütötte a szemét. Natalie szörnyen érezte magát. Még sosem volt ilyen rosszban Newttal. Kaptak már össze párszor, de azoknak mindig nevetés lett a vége. Ám most.....

Natalie szíve egyszerre örült, hogy Newt itt van mellette, és hasadt szét a fájdalomtól. Newt ismét ráemelte a tekintetét, majd alig láthatóan elmosolyodott. Natalie vette a lapot. Megnyugodott, hogy fiú nem haragszik annyira. Ő is elmosolyodott, majd visszanézett a küzdőkre.

Hirtelen Newt átkarolta a jobb kezével és kicsit közelebb húzta magához. Natalienak először elakadt a lélegzete és kissé befeszült, -amit Newt megérezve kissé elbizonytalanodott- de aztán boldogan a fiú vállára döntötte a fejét. Érezte, hogy a feje teljesen vörös, a szíve pedig ki akart repülni a helyéről. A gyomra egyfolytában liftezett, amikor megérezte Newt illatát, és azon kapta magát, hogy megállás nélkül vigyorog.