Natalie alig aludt valamit az éjjel. Odakint hűvös volt és a másnap reggel sem hagyta nyugodni. Vajon mit fognak találni a hetes zónában? Remélte, hogy meglesz a kiút és ez miatt az egész testét izgatottság járta át.
Szinte el sem hitte, hogy végre Futár lett. A sok edzés, a sok bajlódás... végre lett eredménye. Mostmár segíthet a többieknek. Ez volt az, amire mindennél jobban vágyott. Ki akarta őket juttatni innen, akkor is, ha esetleg az életébe kerül.
Mikor végre elaludt, hajnalban Newt ébreszette fel. Kómásan nézett a fiú szemébe.
-Bocsánat. Felébresztettelek - kért elnézést a fiú.
-Semmi baj. Amúgy sem aludtam valami jól - dörzsölte meg az arcát Natalie, majd beletúrt a hajába.
-Izgulsz? - kérdezte a fiú.
-Inkább izgatott vagyok az miatt, hogy mit fogunk találni - helyesbített Natalie.
-Nem lesz semmi baj - mondta Newt, de úgy tűnt, inkább magát próbálja megnyugtatni.
-Hé - ment közelebb a rácshoz Natalie - nyugi. Vigyázok majd - fogta meg a fiú kezét, amit az ajtón pihentetett.
-Csak...csak gyere vissza - nyelt egyet Newt. Natalie látta rajta, mennyire ideges.
-Ígérem - mondta mosolyogva. Esze ágában sem volt elhagyni Newtot.
-Egyébként, hoztam reggelit. Nem futhatsz üres hassal - váltott témát Newt, a lány pedig csak kuncogott a kedvességén. Egyszerűen nem lehetett nem szeretni.
Newt végig ott maradt Natalieval, amíg a lány evett, majd elköszönt. Natalie ezek után még sem próbált visszaaludni; inkább az ébredező Tisztást figyelte.
A felkelő Nap fényében megcsillantak a fűszálakon a harmatcseppek. Az ég felhőtlen volt és gyönyörű világoskék, kivéve ott, ahol a Nap előtűnt a fal mögött. Azon a helyen az ég alja rózsaszín volt és piros.
Egyszer csak Minho állt meg a rács előtt.
-Nagy nap. Szeretnél maradni? - kérdezte viccesen.
-Jézusom, csak engedj ki innen és hadd menjek - nevetett Natalie, mire Minho kinyitotta az ajtót.
Natalie örült, hogy végre szabadnak érezhette magát. Kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, a haját pedig copfba kötötte. Minhoval együtt az étkező felé vették az irányt, ahol Thomas már tömte magába a reggelit.
-Jó reggelt! - köszönt Serpenyő, majd odaadta Natalienak az ételt. Bár nemrég evett, a gyomra korgott és tudta, hogy rengeteg energiára lesz szüksége.
-Hol vannak a többiek? - kérdezte az üres étkezőre mutatva, rajtuk kívül ugyanis egyetlen Futár sem volt ott.
-Sokan kiléptek, miután Bent megszúrták. Senki sem akar kockáztatni - sóhajtott csalódottan Minho.
-Értem - bólintott Natalie, majd eltüntette a tányérjáról a maradék reggelit.
Mikor eljött az idő, Minho és Thomas felvették a táskáikat és Natalie is így tett a sajátjával, amit Minho hozott neki. Mindhárman büszkén léptek ki az ajtón és indultak a Nyugati Kapu felé.
A kijárat még zárva volt, így megálltak és vártak. Ekkor egy csapat fiú jelent meg a távolban, akik feléjük siettek. Newt, Winston, Serpenyő és Chuck megálltak mellettük, majd egyesével megölelgették Nataliet.
-Emberek nem háborúba viszem, nyugodjatok már le - elégelte meg Minho szemforgatva az érzelgős búcsúzást.
-Minho, ő a csapatunk szeme fénye és nagyon féltjük - magyarázta Winston.
KAMU SEDANG MEMBACA
The Maze Runner: Ez csak a kezdet
Fiksi PenggemarMi lenne, ha egy sötét helyen ébrednél? Ha nem emlékeznél semmire? Ha felkükdenének egy dobozban egy csomó srác közé? Ha bezárnának egy útvesztőbe? Natalieval pontosan ez történik. A Tisztáson rengeteg barátot és ellenséget is szerez a határozott...