The Maze Runner: Ez csak a kezdet

12. fejezet

Kellemes szellő lengte be a Tisztást, ahogyan a kukorica ültetvény felé indultak. Egymás mellett haladva szedték le az érett csöveket. Közben beszélgettek és nevettek. Minden úgy volt, ahogy szokott. Néha egy-két Lögybölő elment mellettük, de amúgy mindenki a saját dolgával volt elfoglalva.

-Mi lesz ebből a kukoricából? - kérdezte Natalie.
-Serpenyő leszedi a szemeket, és köretnek megcsinálja - felelt Newt.
-Mivan? - fordult felé Natalie - Az nem túl sok munka? - érdeklődött.
-Hát de úgy finom - mondta Newt.
-Hallotattok már a főtt kukoricáról? - kérdezte a lány, de látva Newt értetlen fejét, eltátotta a száját.
-Na, neee. Pedig az sokkal egyszerűbb és laktatóbb - mondta.
-Miért? Te tudod, hogy kell megcsinálni? - hitetlenkedett Newt.
-Igen - tette csípőre a kezét Natalie. - Meg is csinálom most! - döntötte el.

-Szerezz egy lábost és sót, és gyere a házamhoz - mondta, majd felkapott két kukorica csövet és elviharzott. Newt csak értetlenül nézett utána, de tette, amit a lány mondott.

Natalie eközben két faágból tüzet gyújtott a kunyhó előtt. A lángok már vidáman lobogtak, amikor Newt megérkezett.

-Köszi - vette el Natalie a lábost - Hozok bele vizet - mondta, majd a tóhoz szaladt és tele töltötte az edényt vízzel. Mikor visszaért, a lábost a tűz fölé lógatta és megvárta, míg felforr a víz. Közben tett bele egy kis sót is.

-Ó, a tányérokat elfelejtettem - mondta és kis idő múlva két tányérral és egy késsel tért vissza. A felforrt vízbe beletette a kukoricát és mosolyogva nézte, ahogy Newt néhol hitetlenkedve, néhol kigúvadt szemekkel figyeli a mozdulatait.

Amikor elkészült az étel, a késsel óvatosan kivette a kukoricákat, a tányérakra tette, majd megsózta őket. Az egyiket Newtnak nyújtotta.

-Jó étvágyat! - mondta vigyorogva - Vigyázz, forró még! - figyelmeztette a fiút. Az egy kicsit ózkodva vette el a neki szánt tányérat és csak figyelte, ahogy Natalie neki kezd az evésnek.

-Nem mérgeztem meg! Nyugodtan megeheted - nevetett teli szájjal Natalie. Newt végül beleharapott a kukoricába. Natalie mosolyogva nézte, ahogy Newt lassan megrágja, majd falni kezdi az ételt.

Miután végeztek, Newt megszólalt.
-Ez nagyon jó volt! Majd tanítsd meg rá Serpenyőt - mondta.
-Honnan tudtad ezt? - kérdezte egy kis hallgatás után. Natalienak megállt a szíve. Nem mondhatja el, hogy....
-Nem tudom. Csak úgy......tudom - felelte végül, de szörnyen érezte magát, hogy hazudott Newtnak.
-Szuper - mondta a fiú - Na menjünk vissza dolgozni - állt fel, majd tovább szedték a kukoricát.

Késő délután lett, mire befejezték az aznapi munkát. Már a Futárok is visszatértek, így Minhóval együtt beszélgettek, később pedig Chuck is csatlakozott hozzájuk.

Éppen nagyon nevettek valamin, amikor fülsiketítő szirénázás hangzott fel.
-Mi a....? - lepődött meg Minho.
-Amikor kéthetente jön a doboz, nem szokott jelezni - mondta Newt is.
-Akkor ez csak egyet jelenthet - rakta össze fejben Natalie.
-Egy új Zöldfül? - kérdezte Chuck, de csak mindannyian egymásra néztek és rohanni kezdtek a Doboz felé.

A többiek már mind ott álltak és csodálkozó fejjel bámulták a fehér kő lapot, amely csak nem akart kinyílni.

Natalie nem értette. Miért küldenek fel két héttel utána egy Zöldfület? Ekkor váratlanul kinyílt a Doboz teteje és Gally felnyitotta a rácsot.

A Dobozban egy ijedt fiú kuporgott és nézett fel rájuk. Először mindenki értetlenül meredt a fiúra, majd Gally beugrott és a szokásos stílusával köszöntötte.
-Helló Zöldfül! Üdv a Tisztáson!