The Maze Runner: Ez csak a kezdet

9. fejezet

Newt:

Newt teljesen ledöbbent. Csak állt ott tátott szájjal és Nataliet bámulta. Már előző nap is felfigyelt a lányra, nemcsak a külseje, hanem személyisége miatt is. Volt benne valami.....különleges.  A fiú nem tudta megmondani, hogy mi, de most, hogy Natalie itt volt, olyan volt, mintha minden teljessé vált volna. Newt érezte magában azt a vonzást, hogy minél közelebb akár kerülni a lányhoz, hogy minél jobban meg akarja ismerni. Valami húzta hozzá.

Olyan volt, mintha már ismerte volna ez előtt is. Főleg azt találta furcsának, amikor először találkozott Natalieval. Abban a pillanatban, amikor a lány lehúzta a kapucniját és a fiú meglátta az arcát, és valami különös melegség járta át az egész testét. Teljesen megbabonázta a lány. Mellette nem tudott rendesen gondolkodni. És ha Natalie valami olyat csinált, Newt néha azon kapta magát, hogy tátott szájjal nézi, és teljesen el van varázsolva. Ilyenkor csak gyorsan megrázta a fejét és visszatért a dolgához.

Jól érezte magát a lány mellett. És bár csak most ismerte meg tudta, hogy nem akarja elveszíteni. Mindent meg fog tenni, hogy vigyázzon rá. Fogalma sem volt róla, honnan jön ez a késztetés, de örült neki. És megvizsgálva ezeket a furcsa dolgokat, amiket Natalie közelében érzett, Newt rájött..... lehet, hogy szerelmes? Ma reggel is, mikor meglátta a lányt, összerándult a gyomra és a szíve majd kiugrott a helyéről. Vajon lehet egy ilyen helyen szerelmes? És vajon lehet ez szerelem első látásra?

Nem tudta, de abban biztos volt, hogy az Újonc teljesen lenyűgőzte.

Natalie:

Miután Natalie abbahagyta a mondandóját, csak Newt csodálkozó arcát figyelte. De mivel a fiú nem reagált semmit, csak állt ott lefagyva, Natalie visszamászott a fára és tovább szedte az almákat. Valahogy.....örült neki, hogy sikerült lenyűgöznie a fiút.

Már kezdett esteledni,  amikor észrevették, hogy Minho siet feléjük. De úgy tűnt Nataliet nem vette észre a levelek miatt, így Newthoz lépett.
-Szép napot!  - köszönt.
-Szia Minho!  - mondta Newt is.
-Nem úgy volt, hogy Natalie veled lesz?  - fordult körbe Minho.
-Csákó! - bújt elő hirtelen Natalie a lombok közül, fejjel lefele lógva. Minho ugrott egyet.
-Te szent  Isten! - kapott a szívéhez - Te mi a bökött életet művelsz?! A frászt hoztad rám.
-Az volt a cél - nevetett mostmár a földön állva Natalie.

-Mi volt ma? - fordult Newt Minhohoz.
-Áhhh. Csak a szokásos - legyintett a fiú  - Végeztetek már?  Éhen halok. Nem mehetnénk enni? - nyafogott.
-De. Jó ötlet - egyezett bele Newt, majd felemelte az almákkal teli kosarat. Natalie is így tett, de a kosár elég nehéznek bizonyult a sok almától.
-Várj. Segítek  - fogta meg a kosár egyik végét Minho.
-Köszi - pillantott rá hálásan Natalie, majd a raktár felé vették az irányt.

Miután lepakolták az almákat, az "étkezőbe" mentek, ahol Serpenyőtől kaptak vacsorát és leültek az egyik asztalhoz. Később Winston és Chuck is csatlakozott hozzájuk, így öten beszélgettek. Páran a távolból méregették a vidám társaságot, de senki sem ment oda hozzájuk. Pedig Natalie nem bánta volna.

Aztán megérkezett Gally két haverjával és nekik rögtön szemét szúrtak.
-Lám, lám - lépett az asztalukhoz Gally - Hogy az ujjai köré csavart benneteket a Zöldfül  - kezdte. Natalie még egy pillantásra se méltatta, csak tovább evett, azonban a többiek mind Gallyre néztek.
-Nem hinném, hogy meg kéne bíznotok benne. Ez a csitri mindannyiunkat át akar verni. Csak nézzetek rá - mondta, mire a másik két srác felröhögött.

Natalie csupán eddig tudta türtőztetni magát. Felpattant az asztaltól és a három balek elé állt.
-Ismételd meg - mondta nyugodt, de fenyegető hangon.
-Csak nem akarsz megütni? - kérdezte gúnyosan Gally.
-Ne használd ilyen mocsokra a szép kis kezeidet - mondta az egyik srác, aki Gally bal oldalán állt - Gyere velem és megmutatom,  inkább mire kéne használni őket - vigyorgott perverzül.

Natalie ügyet sem vetett rá, végig Gallyt nézte és egyre közelebb ment.
-Ha olyan nagyra vagy magaddal, hogy egyfolytában főnökösködsz, akkor mond már el nekem, miért nem te vagy a Tisztás vezetője? - nézett a szemébe Natalie.

Gally arca megrándult. Natalie pontosan tudta, hogy mit mondott. Látta már tegnap a fiún, hogy nagyon zavarja, hogy nem ő a Tisztás főnöke. Mindenbe ok nélkül beleütötte az orrát.

-Te nyomorult ribanc!  - kiáltott rá Gally és egy hatalmasat lekevert Natalienak, aki ettől majdnem elesett, de tartotta magát.

Az étkezőben megfagyott a levegő. Newt és Minho harcra készen felálltak a helyükről. Natalienak égett az arca,  de gyűlölet még több volt benne.  ,, Hogy merte?!"- kérdezte magától.

Lassan Gallyre emelte az ölni vágyó tekintetét, amitől a másik két srác visszahőkölt, de Gally nem vette a lapot.
-Jaj, mi az? Sírni fogsz?  - kérdezte gúnyosan.

Ennyi volt. Ez volt a végszó. Natalie rárontott és egy óriási öklöst mért a fiú arcára, aki az ütéstől a hátára esett. Mielőtt bármi már történhetett volna, Minho balról, Newt pedig jobbról fogta meg Nataliet.
-Úristen! Eltörte az orrom! - tápászkodott fel Gally.
-Úgy is ronda volt. Inkább megszépítettem  - vigyorgott Natalie.
-Te kis...... - ugrott volna neki Gally, de a két haverja lefogta.

Natalie nyugtatóan felpillantott Minhora és Newtra jelezve, hogy elengedhetik. Közben Gally és a haverjai morgolódva kisétáltak az étkezőből.

-Hú! Ez nem volt semmi! - szólalt meg elsőként Serpenyő.
-Ez igen, Natalie! Mekkora ütés volt! - dicsérte Winston is, mire mindenki rákezdett.

Natalie pedig csak állt ott és szörnyen érezte magát. Úgy érezte, az emlékei meg akarják fojtani.
-Én.... - kezdte, de elcsuklott a hangja.
-Minden rendben, Natalie? - kérdezte Newt aggódva.
-Én.....most.....egyedül akarok lenni.
-Pont most?! Teljesen sötét van és ezek után rád fognak vadászni! - hitetlenkedett Minho.
-Kérlek - mondta Natalie  - hagyjatok egyedül.

Azzal sarkon fordult és eltűnt a sötétben. Amint kilépett az ajtón, az első könnycsepp legördült az arcán.