Levendula /Befejezett/

1.

Madison Sweeney vagyok 14 éves és Sydney Sweeney kishuga. Nagyon jó a kapcsolatunk. Anyával élünk Los Angelesben. Apa 4 éves koromban elhagyott. Anya akkor nagyon maga alatt volt, de mostmár 3-an élünk egy nagy hazban. Június 16. azaz a nyári szünet első napja.

* Reggel 7:40*

Ma meglehetősen korán keltem. Anya és Sdy még aludtak így halkan kellet lemennem. Úgy gondoltam csinálok reggelit. Mindenkinek. Legyen jó napjuk.
Mi legyen? Meg is van. Szendvics. - gondoltam magamban. Mivel zenét hallgattam így azt sem hallottam, hogy anya felelt és megnézte, hogy mit csinálok. Csak akkor lettem figyelmes arra, hogy valaki más is van rajtam kívül ébren mikor készen lettem. Anya jött be a konyhába Sdyney kiséretével.
-Jó reggelt! Sziasztok - köszöntem.
-Szia kincsem - köszönt anya és egy puszit nyomott a homlokomra.
-Te hogy bírsz ilyen friss lenni reggelente - kérdezte kómás fejjel Sydney.
-Nem tudom de - mondtam egy váll vonassal kísérve - de csináltam reggelit.
-Kávé is van - kérdezték egyszerre.
-Persze, hogy van.

*9:35*

Egy érdekes telefon beszélgetés végére értem le az emeletről. Sdy egy igen érdekes kérdést tett fel.
-Hugicám - sose jó ha így kezd bele valamibe - nem lenne kedved el kísérni engem a forgatásra?
-Van persze - mintha tudta volna mi a legnagyobb vágyam.
-Akkor pakolja mert egy óra múlva indulunk. - mondta majd kilépett az ajtón.
-Mad most hívtak, hogy be kell mennem dolgozni. - anya orvos és sürgős esetre hívtak be. - nagyon vigyázz magadra és a nővéredre, nehogy valami hülyeséget csináljon.
-Rendben anya. - mondtam majd hosszasan  megölelet.

Mikor hallottam, hogy a zarban elfordul a kulcs rohantam fel a szobámba össze pakolni. Mivel az egész nyári szünetet kint tervezem tölteni így sok ruhát pakolok. Két teli bőröndöt cipeltem le egyesével. Mivel már nem volt sok idő ezért kiszedtem egy fehér hosszú ujjút egy szürke kiszámított farmert és egy fehér Air forcet.



*10:30
Syd belépett az ajtón és kiabált.
-Mad gyere megyünk.
-Megyek - most lettem kész és már megyünk is?
-Látom már lepakoltál - Na nem mondod.
-Hát igen de mennyünk már.

Jött a taxi értünk és kivitt minket a reptérre. Nagyon izgultam már Sdy bőröndjei itt voltak. Hihetetlen ez a nő. De mi felszáltunk és röpke 2 átszállással és 3 óra út után oda is értünk Miamiba. A hotelt már ellepték a paparazzik. Durva milyen sokan vannak. Az én szobám a B17 Sydneyé pedig az A18. Egy szinte fentebb vagyok. Csodás.
-Mad menj és pakolja ki, - tudja, hogy halogatós típus vagyok - utána pedig gyere le hozzám
-Rendben úgy lesz.

Ki pakoltam és valaki kopogott az ajtón. Én furáltam, hisz Sdy most ment el mást pedig még nem nagyon ismerek itt, de ki nyitottam.
-Ömm... Ohh Szia! - ki ez?
-Szia segithetek valamiben - kérdeztem az ajtónak támaszkodva, hogy ne nagyon lásson be.
-Ami azt illeti igen - hát ez borzasztó jó. Az egész szoba úgy néz ki mint ahol robbantottak.
-És miben.
-El kéne bújtatnod a tesóim elől - mondta lihegve.
-Oké. Gyere csak be. - Ezt most miért kellet Mad? Azt sem tudod ki ez.
-Amúgy ki is vagy, mert nem igazán tudom. - Ja bocs,Javon Waltont - de szép lány. Jó helyre kopogtam be. - És te ki vagy?
-Madison Sweeney. - Na jó Madi ne kezd sikitozni.
-Sydney Sweeney testvére?
-Igen ismered őt? - Na ez a beszélgetés egyre jobb.
-Persze együtt forgatunk.
-Értem - próbáltam valami értelmes választ mondani.

Közben már megint kopogtak az ajtón. Én esküszöm leveszem azt az ajtót vagy ki írom, hogy "Gyere be nyugodtan nem zavarsz". De persze Javon oda szólt.
-Madison nem bújhatok el a gardróbodban? - De persze menj nyugodtan - Na már tényleg csak ez hiányzott.