Levendula /Befejezett/

2.4.

* reggel 9:14*

Reggel a 5. ebresztőre keltem fel. Nincs kedvem ma kimenni a szobából. A puszi áradatban úszni. Szüli napom van. Ja, durva, hogy ilyen gyorsan eltelt egy év. Holli egy hete lett 5 évés, Rosie pedig 4. Hihetetlen mi? Én viszont addig is magantanuló lettem. Stellaval nyugi, tartom a kapcsolatot. Amikor még csak 4-en voltunk emlékszem Lucy ugrott be mellém az ágyba és a "csodás" hangjuk járta be a szobát. Na ez ma sem volt máshogy. Kicsi különbség 4+1 fő lett az életemben, Lucy helyett Theo ugrott be mellém az ágyba, de anya és Jorden hangja még mindig nem változott. Benyitottak ahogy megszoktam, Theo mellettem énekelt anya hozta a reggelit Jorden hozta a tortát,de Lucy sehol amit szóvá is tettem.

-Lucy hol marad?
-Lucy - kezdte el apa - mivel te sem voltál nagyon ott a 14. születésnapján is ő úgy gondolta, hogy nem lesz itt a 18. születés napodon. - Au ez azért fájt.
-Ohh értem. És most hol van?
-Nem tudom - mondta anya.
-Szerintem a szobájában sír - mondta Theo.
-Vigyétek le a reggelit meg a többi dolgot.
-Biztos.

Mára volt egy-két tervem beírva azokat át néztem és párat le is fotóztam. Élő szoktam készülni a dolgoknak. Ma 13:00-ra a körmöshöz kellet mennem. Gyorsan megbeszéltem drága Daisy barátnőmmel, hogy ma jönne Lucy is. Bele egyezett. Nem szokott soha bele egyezni de most mivel szülinapom van így ezt kaptam ajándéknak.
Gyorsan össze szedtem magam a gondolataimat öltözködés közben.

Ez az én kis Didihez jaros szettem. Jó nem teljesen de tényleg van egy amit csak akkor veszek fel ha hozzá megyek. Órára néztem 12:00 jó még akkor időben vagyunk. Hát úgy fogjuk rá. Tudtam, hogy Lucy mindig útra készen van. Benyitottam a szobájába. Gyorsan az arcáról letörölte a könnyeket és eldugta a képet amit nezegetett.

-Minden rendben?
-Igen.
-Ne hazudj! Tudom, hogy valami baj van mond el nyugodtan.
-Csak az, hogy veled mindig ünnepelnek anyáék velem meg soha és te se voltál ott a 14. születésnapomon, mert neked fontosabb volt minden, mint velem örülni.
-Ne haragudj. Én nem tudtam, hogy neked ez ilyen rosszul esett.
-Mind egy hadjuk.
-Öltözz fel légyszi. Szervezetem mára egy kicsi programot.
-Mégis milyen programot?
-Majd meglátod. Siess mert időre megyünk.
-Jó.

Még Lucy öltözött én kipakoltam a kocsiba a cuccunkat. Én vezetek. Lett jogsim. Már amúgy 4 hónapja van. Lucy végre készen lett. Beszáltunk a kocsiba és már mentünk is. Az én kicsi kocsimmal. Egy fehér Ranger Roveremmel.



Úgy húsz perc múlva oda is értünk Didihez. Az ajtót kinyitva egyből Billy fogadott. Billy Daisy kiskutyája Boston terrier. Mióta hozzá járok a körmömet csinálni azóta megvan neki Billy.



-Sziasztok! - köszönt
-Szia Didi! - köszöntem majd megöleltem.
-Szia! - köszönt végül Lucy is.
-Biztos te vagy Lucy én Daisy vagyok de nyugodtan hívj csak Di-dinek.
-Okes. A kutyust, hogy hívják?
-Ő Billy.
-Gyere veled kezdünk - Kiara a másik körmös lány.

Lucy hamarabb készen lett mint én. Neki is gyönyörű épített körmöket csináltak. Én még egy fél órát ülhettem ott. Lucy nem unta magát. Vagy a kutyával játszott vagy képeket csinált a körméről.

Lucy körme valamennyire vissza fogott á sikerült. Megsúgom nekem is ilyen volt a legelső csak más színben.



Az enyém már nem ennyire vissza fogott. Színes, Nagyon színes. Kicsit nagyobb mint szokott lenni de ezt is ki kell bróbalnom egyszer.