Levendula /Befejezett/

2.2.

Elsötétült minden. Már semmi nem fájt. Könnyűnek éreztem a testem, a lelkem. Egy fehér fényt láttam ahogy közeledik felém. Ember alakja volt. Én ébren voltam de nem tudtam, hogy hol vagyok. Brobaltam hozzá közelebb menni de nem bírtam. Olyan volt mintha a lábam a földbe nőtt volna. Az angyal közelebb jött hozzám és megszólított.

-Kislány küzdj! Nem hagyhatod csenbe a barátaidat a családodat.
-De nekem nem megy azt hiszem.
-De menni fog. Én hiszek benned.
-Nem én ehhez gyenge vagyok.
-Nincs más választásom - sóhajtott az alak és a csuklomnál fogva elvitt egy helyre. Nem hittem a szememnek. Mindenhol kicsi képernyők voltak. Mind szürkén villogott.

-Miért hoztál ide? - kérdeztem.
-Hogy küzdj! Ülj le légyszíves ide és nézd a legnygobb képernyőt.
-Miért mégis mi lesz benne?
-Majd meglátod. Én most itt hagylak. Ha szükséged lesz bármire akkor kiabáld a nevem.
-De nem is tudom a neved.
-A legrégebbi barátod vagyok.
-Rebeca?

Nem válaszolt csak finoman elment. Leültem ahogy mondta és néztem a képernyőt. Nem telt bele sok idő mikor rájöttem, hogy életem legszebb pillanatai vannak benne. Amikor megkaptam Müzlit és Hollit, az első közös karacsonyunk anyával és Jordennel, mikor megismertem a Walton testvéreket és Lucyt, Theo baba érkezése és még ehhez hasonlók. Hírtelen vége lett. Az utolsó képsor az volt amire emlékeztem, hogy Javon átölel.

-REBECA, Rebeca! - kiabáltam.
-Valami baj van Madi? - kérdezte nyugodtan.
-Nem vagyis igen. Tudom mit kell tennem!
-Igen és mégis mit?
-Vissza kell mennem hozzájuk.

Mire ezt ki mondtam újra világos lett. Hallottam a szívem dobogását és azt is ahogyan a levegőt veszem. Homályos minden. Egy nagy fény sok hanggal. Egyszer mikor már majdnem láttam mindent, megint sötétség. Most nem jelent meg az angyal. Csak az járt a fejembe, hogy mi történt, mi lesz ha megint oda kerülök ahol 3 perccel ezelőtt voltam. Nem volt időm ezen gondolkodni sokáig. Olyan érzés támadott meg mintha 1000 méh csípne egyszerre belém. Hoszzú percekig gyötört ez a fájdalom, de utána már nem megint olyan volt, mint nemrég. Olyan ez mint ha valami dr0got szivnál ami nem erős, de elüzi minden gondod. Feleltem. Vissza tértek a hangok, fények és a fájdalmak. Kinyitottam a szemem. Nem hittem neki. A kezemet gipsz takarta egyéb külső fájdalom heje nem látszott rajtam de amit belül éreztem az elmondhatatlan. De én azért össze próbálom szedni. Az oldalamat mintha össze akarná valaki préselni,a lábamban olyan érzés keringett, hogy valami nagyon ki akar onnan szabadulni és fél alá járkál. És kb. ennyi lenne az ami elviselhetetlen.

-Madison végre, hogy felkelt azt hittem elveszítjük.
-Önnek is szép napot Henderson úr.
-Este van vagyis éjszaka de egy ilyen baleset után nem csodálom, hogy nem tudja milyen időszakba van.
-Ahogy látom maga fitt és készen áll egy kis bunyora.
-Maga csak pihenjen még itt 2 hétig szépen.
-Miért tok jól vagyok. Látja.
-Akkor kérem álljon fel.
-Oké. - mondtam és próbáltam felálni de nem sikerült.
-Na látja ezért marad itt.
-Estetleg anya itt van? Vagy be jöhetnek hozzám?
-Persze de csak egyesével. Sokkolta az agyát a történtek és agyrázkódást is kapott.
-Jó jó. De akkor bejöhetnek végre már?
-Hívom máris őket. - vetett rám egy röpke mosolyt.

Legelső vendég anya volt.
-Jajj kincsem én annyira feltételek. Ilyet többé ne csinálj. Oké
-Oké. Amúgy mi történt? - addig megvan még dicsőn állok az utca közepén.
-Javon majd elmondja.
-Rendben.
-Jövök hozzád minden nap. Oké?
-Igen persze. De ha nekem 2 hétig bent kell ebbe az "agy nyúzóba" lennem mi lesz a sulival?
-Nem kell vele foglalkozni majd leszel megint magán tanuló.
-Majd meglátom.

Nyomott még egy puszit a homlokomra es kiment a szobából. Mindenki bejött de az utolsó Javon volt. Remélem nem haragszik rám.

-Madi soha többé nem fogsz versenyezni és nem fogsz Bella közelébe menni. Megigéred?
-Meg. De miért.
-Durván megfenygetett csak te azt már nem bírtad elolvasni. -Nem mintha az eddigi nem lett volna az.
-Mi történt? Arra vagyok kíváncsi. Mondd el!
-Versenyeztünk és te nyertél. Dicsőn álltál meg egy út kerszteződésben és el ütött egy autó.
-Értem.
-Jó lejárt a latogatási idő lehet kimenni. - mondta Henderson úr.

Hajnalban nem sok mindent csináltam. Még aludni sem hagytak a gondolataim. Mi volt az amit láttam? Talán egy kicsit halott voltam? Mi lett volna ha nem azt válaszoltom, hogy küzdök? Míg ezeken törtem a fejem a nap úgy gondolta, hogy felkel. A reggeli szokásomhoz híven az lett volna az első dolgom, hogy a telefonomért nyúlok de hát nem volt nálam. Gondolom az is ripityára tört. De Jorden gondolt rám. A nővérkék úgy jöttek be a szobámba, hogy egy csomag volt a tálcán amin a reggeli volt.

-Jó reggelt - köszöntem.
-Neked is Madi. - Honnan tudod a nevem. - Nem is ismersz fel?
-Bocsi de nem.
-Én vagyok az Rebeca.

Várj mi? Egy rossz rémálomban ragadtam? Nem ez nem lehet. Biztos csak az elmém szórakozik velem. Rebeca megfordult és ugyan úgy nézett ki mint amikor elütöttek. Egyre közelebb jött felém. Menekülni próbáltam de nem sikerült. Nem bírtam mozgatni a testem. A kezeim és a lábaim meredtek és feszültek voltak, a légzésem és szívdobogásom egyre gyorsabb lett. Egy csípés hozott vissza. Éreztem, hogy a testem egyre lazább, egyre lassabban és nyugodtabban ver a szívem és a légzésem sem olyan szapora. Féltem kinyitni a szemem. Az járt a fejemben mivan ha az lesz ott mikor kinyitom a szemem. Össze szedtem minden bátorságom és ki nyitottam a szemem. Mister Henderson az ágyam melletti széken ült. Nézte a gépeket amikkel össze voltam kötve és valamit jegyzetelt.

-Nyugalom csak egy kicsi alvás paralízis.
-Mitől van ez?
-Amikor elütötte az autó úgymond kómás állapotba került amit az agy úgy dolgozott fel mintha meghalt volna. De nyugalom ezek idővel elmúlnak.
-És mivan ha erősebbek lesznek?
-Nem szokott elő fordulni olyan de lehetséges.
-Faszom - sohajtottam fel.
-Hoztam ám jó híreket is! - próbálta feldobni a hangulatot a doktor úr.
-És mik lennének azok?
-2 nap múlva haza engedjük. Otthon pihenés és egy hét után vissza kell jönni rehabra, hogy megint bírja használni a lábát és egyéb végtagjait.

*2 nappal később*

-Hát akkor viszlát doktor úr. Hamarosan látjuk egymást.
-Úgy legyen. Viszlát!

Honann ismerem ilyen jól az orvost? Anya egyik régi munkatársa volt. Csak azért akartam megsérülni mindig kicsi koromban, hogy együtt lehessek a lányával Tessel. Mindig jött az apukájával dolgozni. A doktor úr és a felesége elváltak. Tess és az anyukája elköltöztek meszzire Henderson doktor pedig itt maradt. Szóval inenn. De vissza a történtekhez.

A kocsiban ültünk mikor az ablakon kinézve láttam egy Apple boltot. Egyből eszembe jutott, hogy nincs telefonom és bepróbálkozok hátha kapok újat.

-Anya kaphatok egy új telefont?
-Megint Iphonet szeretnél?
-Igen.
-Jó nézhetünk egyet.

Én köhintettem egyet utalva arra, hogy nem bírok bemenni a boltba.
-Akkor majd felhivlak és átküldöm Lucynak aki majd magmutatja neked.

Igen anya szeret mindent túl bonyolítani. Nem kellet sok idő és anyáék hozták is az új telefonomat. Iphone x. Nem kell nekem itt más fajta. Ez megszokott és kész, csak a szín változhat. Ezek után már a házunk felé vettük az irányt. A szobámba ahol eddig 3 lány volt csönd honolt. Ugyan is a Walton család a szomszédunk lett.