Levendula /Befejezett/

17

Az edző terembe érve egy ismerős számomra nem kedvelt személy jött szembe. Khloe volt az.

-Javon csinálj úgy mintha együtt lennénk! - sugtam neki.
-És mi lenne ha nem csak eljátszanánk?
-Ezt majd később!

Oda sétált hozzánk Khloe és végig nézve úgy szólt.

-Majd nézd meg utánam fog jönni!
Ennyit mondott és tovább ment. Még ott voltunk egy órát és átöltöztem. Pont hívtam volna Johnt, hogy jöjjön értünk mikor Javon kivette a kezemből a telefont és ezt mondta.

-Gyalogoljunk!
-Normális vagy?
-Igen! Van erre egy fagyizó. Gyere nézzük meg és utána a partra is lemehetnénk sétálni.
-Ez így már jobban hangzik.

Ezt a ruhát vittem váltó ruhának.

A fagyi megvettük és már a parton voltunk mikor a semmiből egy eléggé ismerős nevetés hangzott. Coco? Mit keres itt?

-Mad az nem Coco és Jaden?
-Jaden? Mit keresne itt? Nem úgy volt.... - mondtam volna végig a mondatot, de nem sikerült. Javon szája az én számhoz tapadt.

-Normális vagy? Bárki megláthat!
-Nem érdekel!
-Aha az te vagy! Engem érdekel. De amúgy én is szeretlek! - mondtam majd futni kezdtem a víz felé.
-Várj meg!

Nagyon gyorsabbam futottam mint Javon. A vízbe érve már lassabban futottam. Mikor kineztem a lépcsőn az egyik rajongóm állt. Fényképeket csinált. Coco futott oda hozzám.

-Madiii! Hát te miért van itt?
-Ugyan ezt kérdezhetném tőled.
-Hát Jaden elhivott egy kis város nézésre.
-Ahaaa biztos.
-És ti?
-Mi megyünk vissza a hotelba. Kijövünk mindjárt hozzátok
-De jó nekünk.
-Azért ennyire ne örülj! - mondtam nevetve.

Már nem volt kedvem gyalogolni ezért hívtam Johnt. 4 perc múlva már ott is volt értünk. Vissza vitt minket a hotelba. Gyorsan beszaladtam a szobámba és el készültem. Próbáltam nem tulozni.

Ez sült ki belőle. Egy kis városnézős. Bár már jártam Miamiban de mindig megbír lepni.

* idő ugrás 7:00*

Reggel már 7 órakor a forgatáson voltam. Volt egy kis meglepim a többiek számára. Ma nem kell nekik bejönniük. Nincsenek benne ebbe a részbe. Ma volt egy kis szabad időm és bírtam egy kicsit foglalkozni a dolgommal. Beültem egy csendes környéken lévő kávézóba. Nagyjából 30 perce ülhettem a kávézóban de már több mint tízen kértek tőlem képet. Nem volt zavaró mert nem sűrűn jöttek. Én a délutáni programot szerveztem. Volt egypár jó ötletem. Elsőnek is egy kis séta a parkban és van itt egy barátnőm akinak van egy lovas tamyaja. Elmegyünk lovagolni. Úgyis kell mert az egyik részben lovagolni fogunk. Már végeztem a dolgommal. Egy idős bácsi kérdezte meg, hogy leülhet-e velem szembe. Én igent mondtam. Elkeztünk beszélgetni. Syd közben 2-szer hívott. Nem érdekelt. Inkább beszélgetek elsőben mint telefonon. A bácsi nagyon érdekes történetet mesélt. Anno ő is forgatókönyv író volt de senki sem értékelte a munkáját. Egyből támadt egy ötletem.

-Elnézést hogy még kérdezem de ön mikor született?
-1949  június 22
- Az pont ma van. Boldog születés napot!
-Köszönöm szépen!
- Kér egy fagyit vagy valamit?
-Egy kis fagyit elfogadnák. De csak ha ön is eszik.
-Persze hogy eszek önnel! Ez nem is kérdés! Milyen fagyit szeretne?
-Kis csoki vagy vanília.
-Rendben. Maga most a vendégem lesz!
-Jajj dehogy is. Nem leszek majd én fizetek!
-Hadja csak! Üljön nyugottan vissza a székbe! Ha nem kényes téma akkor megkérdezhetem, hogy a feleségének vissz-e?
-Igen viszek ha még futja ha nem akkor majd az enyémet megeszi.
-Van annyim hogy mind 3 fagyit kibirjam fizetni.

Megvettem a fagyikat. Még vártam a sorban vissza hívtam Sydet, hogy mit szeretett volna. Nem volt nagyon érdekes nyertem vele egy kis időt. Elmentek ruhát venni. Vissza sétáltam az úrhoz és folytattuk a beszélgetést.

-Ön fiatalabb korában mivel foglalkozott?
-Forgatókönyv író voltam. Senkit nem érdekeltek a filmjeim és így abba hagytam. Azután lettem cipész és kovács.
-Van egy ötletem. Lesz önnek egy saját filmje a saját forgatókönyvvével.
-Ne tessen szórakozni! Nem fogja érdekelni a könyvem egyik filmcsillagot se. Egyik színész sem fogadná el a szereplést.
-Ezért vagyok én. Madison Sweeney személyesen.
-Nagyon örvendek. Elnézést kérek hogy ilyen feledékeny voltam. Thomas Sweater.
-Nagyon örvendek Thomas.
-Én is magának Madison.
-Nyugodtan szólítson Madinek.
-Rendben Madi.
-Ha magának jó akkor este felé arra mennék a könyvért és megmutatom a forgatóknak.

Elmentünk Thomas az egyik én pedig a másik irányba. Nagyon szimpatikus öreg úr. Azon csodálkozom, hogy ő ült le hozzám. Mindenki körül ült, mintha valami fertőző beteg lennék. Remélem szerencsésen haza ér és boldog lesz ezen a számára fontos napon. Meleg volt. Igaz egy szál ruha volt rajtam de még úgyis melegem volt.

Már jó dél körül járt az idő mikor vissza értem a hotelba. Megebédeltem. Pestos tészta. Kedvenc tésztám. Felszaladtam a 3. emeletre. Félúton a cipőt le kellet vennem, mert törte a lábam meg egyszerűen nem bírtam benne lepcsőzni. Most mondhatjátok, hogy van lift meg minden. De én szerencsétlen vagyok és előttem ment fel még gyorsabbnak találtam a lepcsőzést. Mikor felértem a szobámhoz valamit fircsaltam. Nyitva van az ajtó. Egyből Javonre vagy Jadenre gyanakodtam. Tévedtem. Nem szoktam ilyen könnyen bevalani, hogy tévedtem de most ez van. A takarítónő volt az.

-Szép jó napot önnek! - köszöntem az ajtó oldalának dőlve.
-Magácskának is szépet!
-Soka végez?
-Nem már megyek is csak huzatot cseréltem. A pénzt amit találtam az asztalra tettem.
-Köszönöm! Ha nem lesz meg mind egytől egyig akkor a maga fizetése fogja bánni!
-Annak már régen lőttek.
-Hogy érti ezt?
-Nem fizet a hotel egy forintot se. Nagyszülő vagyok. Nyugdíj mellet takarítok.
-Jó ne kezdjen el sírni jöjjön be adok magának 28 dollárt. (10. 248Ft)
-Nagyon szépen köszönöm!
-Én köszönöm a takarítás viszlát!

-Nocsak, nocsak tán nem csak a pénzt osztogatod itt össze vissza?
-Neked őszintén mi közöd van hozzá? És véd le a kezed a vállamról Adam!
-Hogy tudja hogy ki vagyok. Látszik hogy én vagyok a kedvenced.
-Nem nem vagy a kedvencem csak nem bírom hogyha büdös hulla szagot árasztó gerinctelen állatok nyúlnak hozzám. Úgyhogy. Szia!

Bocsi hogy ez egy rövidebb rész volt. Azért is bocsi hogyha kicsit fura a fogalmazás. Esti fogalmazás. Remélem tetszik.  További szép napszakot! Puszi puszi pá!