Szenvedj értem! (Jikook)

21. Maradjak vele?

Egyre jobban szédültem, zsongott a fejem és a fülem, állni alig bírtam és már a tisztán gondolkozás se ment. Csak szünnék meg legalább egy órára és ne éreznék semmit!

Jungkook szemszöge:

A videó ment már egy ideje mikor megelégeltem ezt az egészet, leállítottam a videót és kiléptem, hogy lásson az a mocsok.

-Hogy is hívnak? Ja igen. Félix.-felém kapja fejét.

-Te mit keresel itt??

-Itt egy videó, most csináltam így értelem szerűen arról szól, hogy megakarod erőszakolni AZ ÉN TÖRPÉM.-Jiminre pillantottam aki ezt már fel se foghatta, aligha volt eszméleténél.-Engedd el most vagy nem csak a rendőrség lesz az egyetlen bajod.-ejtettem szavaim nyugodtan ám belül csak úgy fortyogtam az idegtől. Tette amit mondtam, eleresztette így ismét hatalmasat koppanva találkozott a padlóval. Ebből komoly baja is lehet.-Tűnj el mielőtt olyat teszek amit én is megbánok!!-ordítok rá és Jiminhez rohanok. Szerencsére értett a szóból és eltűnt innen.- Jimin. -rázogattam. -Jimin!!

-Mi volt ez a han-rontott be Tae, de egyből le is dermedt.

-Vérzik a feje.-nézek rá ijedten.-Hívj mentőt!

-J-Jungkook...-motyogta.-Fájh.-a fejéhez akart nyúlni, de nem engedtem neki.

-Mindjárt itt lesz a mentő, majd nyomnak beléd csillapítót is, és jobb lesz, rendben?

-Uhmmhu. Szzzz.-szisszent fel mikor rányomtam sebére. Muszáj, így kevesebb vért veszít. Nem vérzik annyira, de basszus mégis fejsérülés! Az nem gyerekjáték.
Egyre türelmetlenebb voltam, még mindig nincsenek itt, Jimin pedig egyre jobban vérzik és egyre több hülyeséget motyog össze. Nincs tudatába annak miket beszél. Leakartuk vinni, ki az iskolából, de a kiváncsiskodó szemek nem jöttek volna jól.
Taehyunggal egyszerre lélegeztünk fel amikor meghallottuk az ablakon beszűrődni a szirénát. Megérkeztek. Taehyung kiszaladt, hogy tudja jelezni hol vagyunk és ne menjen el még több idő. Miután ideértek felemelték a vöröst mellőlem és sietve vitték el.

-Nem mész vele?

-De.-fújta ki a benttartott levegőjét.-És te Jungkook?

-Nekem mért kéne mennem?

-És ha történik vele valami?!

-Mert, ha ott vagyok máshogy fog történni bármi??

-Egy kicsit se esett meg rajta a szived?

-Egy kicsit megsajnáltam, de ettől még mindig nem a szivem csücske. Menj, talán később majd én is beugrok ránézni.-még kikell vernem magamnak. Még félig ájultan is kibaszott jól néz ki, emiatt le se lankadtam. Fasza. Miután egyedül maradtam inkább hazafelé vettem az irányomat, mivel már csak lyukas óráim vannak maradnom se kell, kiverni meg nincs kedvem magamnak. Otthon próbáltam lefoglalni magam, de valahogy minden olyan unalmasnak hatott. Közben Tae írogatott, hogy menjek be Jiminhez. Úgy se hagyna békén amég nem megyek be, meg amúgy se tudom lekötni magam semmivel szóval megyek látogatni egy törpét. Egy boltba vettem utamat először, vettem pár nasit. Éhen azért ne haljunk. Másodjára a Korházba mrntem ahol egy ott dolgozót megkérdeztem hol találhatom a keresett személyt. Amikor megtaláltam a megadott számú szobát, kopogás nélkül léptem be.

-Azt ne mond, hogy alszol bazd meg. Komolyan fölöslegesen jöttem ide??

-Fel vagyok JeongGuk.

-Mért emlékszek úgy, hogy megengedtem a becézést?

-Még nem tudom, hogy hívjalak. Próbálgatom a neveid, de valami olyan kéne ami idegesít téged.

-Hmm, milyen kedves vagy.

-Csak úgy, mint te.

-Jó fogd be, fejsérülésed van, de a szádnak semmi baja.

-Nem értem az összefüggést.

-Attól, hogy vérzett a fejed a szádat még betömhetem.-vigyorogtam ő pedig fejére húzta a takarót.-Most elvörösödtél? Ohh, látni akarom!-másztam felé az egyszemélyes ágyon és lehúztam a fejéről az anyagot ami eltakarta tőlem.-Te tényleg nagyon piros lettél.-elfordította tőlem az arcát.-Tudod, így kötéssel a fejeden is elég basznivaló vagy.

-Csak egyszer ne gondolnál csak a farkadra.-fújtatott idegesen.

-Nem csak a farkamra gondolok.

-Mire másra?

-A seggedre.-markoltam az említett részére. Mennyei érzés.

-Hagyj.-feküdt durcásan az oldalára.

-Így csak jobban hozzád férek.-rögtön visszafordult.-Nem vagy éhes?-elnézett. Kis szégyenlős.-Ülj fel, hoztam kaját.-mutatok a zacskóra amibe benne van egy csomó egészségtelen szarság.-Szereted a csipszet? Mond azt, hogy nem és akkor a szemembe nem ember vagy.

-Hmm, szerintem ember vagyok.

-Szuper.-bontottam ki.-Játszunk olyat, hogy harapd le.

-Az milyen játék?-kérdezte, de én válasz helyett az ajkaim közé raktam egy darabot és úgy néztem rá.-Ó.-mondott csak ennyit és a falatra pillantott. Kissé tétován, de közelebb hajolt annyira, hogy arcunk majdnem összeért, szájába vette az enyém között levő csipsz másik felét és leharapta. Már épp elakart hajolni mikor is én megszüntettem a köztünk levő távolságot és egy rövid csókot nyomtam szájára.

-Ma nagyon pirulgatós kedvedbe vagy.-cukkolom mikor szemem láttára vörösödött el. Ismét.

-U-Ugye nem akarod a-az egész zacskónyit így megenni?

-Most mért dadogsz?

-N-Nem tudom.

-Amúgy nem, az kibaszott sok idő lenne mire elfogyna úgy.

-Reméltem is.-túrt a zacskóba, kihúzott egy kis marékkal amit a szájába is vett és azt megrágva lenyelte az egészet.

-Pezzeg engem nem kapsz be ilyen lelkesen.

-Tudod a kaja nem nyomja le magát a torkomon és fojt meg azzal.

-Én se fojtalak meg. Már rég nem élnél.
Amúgy meg a mait ami elmaradt bepótolod!

-De akkor te is a közös délutánt.

-Mit teszel, ha nem tartom be?-kíváncsiskodtam. Mit tudna tenni? Sír max, de annyiért azért csak nem kezdene bőgni.

-Haraptak már rá erőből a farkadra kielégítés helyett?

-Jó oké, meggyőztél.-kuncogtam. Talán lebecsültem a képességét.-Vigyelek moziba?

-Hogy megint otthagyj, mi? Inkább legyünk nálad... ott nem tudsz elfelejteni és elhagyni.-sóhajtott.-Egyébként, hogy hogy itt vagy? Most, ha akarnálak se tudnálak kielégíteni szóval mért is vagy itt?

-Taehyung mindenféleképpen azt akarja, hogy itt legyek. Ki is nyírna, ha megtudná nem vagyok itt.

-Nyugodtan elmehetsz, majd azt hazudom, hogy itt voltál estig.-szomorúságról árulkodott hangja amit egy apró mosoly mellé rejtett. Éljek a lehetőséggel és lépjek le innen vagy inkább maradjak, és legyek én aki mellette marad, ha már a szülei basznak bejönni hozzá? Maradnom kéne?