Szenvedj értem! (Jikook)

3. Tudom, hogy mit csináltál.

Reggel, mint mindig késésbe vagyok. Kezdem megszokni, hogy az utolsó másodpercekbe érek be órára, ami miatt a tanár lecsesz, de pont nem érdekel. Már a terem előtt állok becsengetés után két perccel. Egy nagy sóhaj kieresztése után bekopogok és a szokásos "bocsánat a késésért" mondatot elmotyogom és álmosan szinte már lehunyt szemekkel megyek a helyemre. A székemen helyet foglalva lehajtom fejem a padra és pihennék, ha a tanár nem zavarna meg benne.

-JeongGuk! Maga mit keres itt??-erre csak értetlen tekintettel emelem tekintetem rá.

-Ezt nem értem...-körbe nézek és feltűnik valami. Ez nem az én osztályom és itt csap arcon a felismerés. Kedd van! Lyukas órám van.-Ohh. Ohhhh! Aludhattam volna még egy órát.-arcon csapom magam közbe szenvedve felnyüszítek. De egy szerencsétlen vagyok! Felállok és elhagyom az osztályt kint pedig egy Jiminbe futok akinek a kezét egy fiú húzza.-Khmm.-köszörülöm meg torkom, mire ledermed és egyből felém fordítja
a fejét.

-Hova hova?-húztam fel egyik szemöldököm. Most lebuktál kicsi Jiminie. Béna.

-M-Mi se-semmi!-dadogta a kis szerencsétlen. Esküszöm meg is sajnálnám, de ahoz túl nyomi.

-Semmi hova? Azt hol
találom?-szemtelenkedtem félmosollyal arcomon.

-Gyere már!-rántotta meg a számomra idegen srác. Kedvem támad pofán verdesni. Mármint kézzel. Hahaha, kurva vicces vagyok. Komolyan lassan felnevetek a bennem lévő hülyeségeken annyira nem viccesek.

-M-Megyek.-erre csak lehajtotta a fejét és követte. Most csicskáskodik neki nekem meg a helyemet lopkodja? Tchh. Természetesen követem őket. Mert mért ne? Na tehát utána menve közbe figyelve, hogy halk legyek settenkedtem, de természetesen a hülye barátom most tervez olyan hangos lenni, hogy kedvem támad kiszakítani a dobhártyám!

-Fogd be Tae!

-Kit követsz?

-Azt a törpét aki befoglalta a helyem.

-Nincs rajta a neved így nem a tied.

-Szerencséd, hogy legjobb haverok vagyunk, mert most adnák egy pár fejest.-mikor megálltak akkor vettem észre, hogy a szertárba mentek...-Ezek dugni akarnak??

-Csak ne féltékeny a kis Guki? Ohh megeszem a kis zabi fejed.

-Ha megakarsz enni azt egyedül a lenti tájékomon tedd és már megmondtam, hogy csak egy éjszakát akarok tőle!

-Először is kapd be és mondom, hogy ezzel elrontod a barátságunkat! Másodszor eléggé rángatta a picúrt. Nem lehet, hogy bántani akarja?

-Nem tom'. Hallgatózzunk!

-Én ezt nem akarom.. -hallottuk meg elcsuklott hangját Jiminnek.
-Ha szeretsz akkor elviseled és örülsz, hogy én élvezem!
-De, ha te szeretnél akkor elfogadnád, bogy én nem állok rá készen.
-Vagy megteszed vagy szakítok!
-M-Mi? Megtennéd?
-Csak térdelj és vedd a szádba! Nem nagy dolog! De, ha nem akkor részemről ennek vége, látszik nem szeretsz.-ez érzelmi zsarolás. Ez igen csak feldühített, de nem buktathattam le magunkat szóval kussoltam és hallgattam mi történik.
-Me-megcsinálom!-remegett meg hangja.
-Helyes döntés.-halottuk meg utoljára és már éppen rontottam volna be, ha haverom nem állít meg.

-Te megőrültél?! Nem mehetsz be!

-De.-nyomtam volna le a kilincset, bogy bemenjek, de ő arrébb ráncigált. Szerencséje, hogy közel sálló személy, mert mást ezért szarrá vernék.

-Nyugodj már meg, semmi közöd hozzá! Amúgy is csak megdugni akarod.

-Jó igen, de úgy már nem olyan jó, ha más is használatba veszi előtte.

-De egy paraszt vagy. Én meg azt hittem aggódsz érte.-és ezzel itt is hagyott. Most komolyan ennyi miatt haragszik? Ez bolond.
Nem foglalkozva mentem vissza a szertár elé megtudni mit csinálnak, de mikor az idegen nyögéseit meghallottam elfintorodtam. Inkább elsiettem mielőtt elhánynám magam. Vártam, vártam és csak vártam míg végül szaladhattam első órámra ami második lenne. Sikeresen bé
beértem időben amit a tanár sem hagyhatott szó nélkül.

-Nocsak mit látok! JeongGuk, tényleg maga az? Nem csak képzelődök?!

-Igen tanárnő, az ilyen csodák is, mint én tudnak időbe érkezni.-foglaltam el helyem és kibasztam a padra a cuccom. Az óra 10 perce mehetett mikor kopogtak és bejött a vörös hajú Jiminie. Haja összeborzolva ajkai kissé felduzzadva álltak és száját törölgette.

-Bocsánat a késésért.-egy meghajlás után sietett helyére.

-Ezek a mai diákok semmire se képesek.-morogta orra alatt a tanár.

-Egyszer kések és már semmirekellő
vagyok?-kérdezte véletlen hangosabban a kisméretűm.

-Mit mondtál?!

-Semmit tanárnő.-forgatott szemet, majd elfordította a fejét egyenesen felém, mire gyorsan elkaptam tekintetem róla. Nem kell az orrára kötnöm, hogy milyen bámulnivalóan gyönyörű és most mondhatjátok, hogy fiúra nem mondjuk hogy gyönyörű, de nem érdekel. Fiú létére igenis gyönyörű, de én azért jobb vagyok, el ne bízza magát. Az óra lassan telt, ő előre fordulva jegyzetelt míg én őt tanulmányoztam. Egyszer csak szemembe nézve dobott nekem egy cetlit amit pont elkaptam. Kibontva olvastam el magamba. "Mi a faszomért bámulsz? Nem hagysz figyelni. Nyomi." Felvont szemöldökkel olvastam el mégegyszer majd letépve én is egy papírdarabot füzetemből írtam meg válaszomat. "Egy másik nyomit aki egy fiút szopkodott." Mikor a tanár nem figyelt ránk átdobtam válaszomat amit ő figyelemmel végig olvasott majd döbbentségében nagyra nyílt szemekkel nézett rám, de én egy pillanatot se szánva rá hajtottam fejem a padra egy pimasz mosoly kiséretébe. Nincs is annál rosszabb mikor a másik ignorál és te nem tudsz mit tenni pedig kérdőre vonnád, és én ezt tudom jól ezért csinálom vele. Már most imádok az idegeivel játszani. Élvezem.