Szenvedj értem! (Jikook)

13. Ő a mindenem egyszerre.

Jimin szemszöge:

A félelem érzést és a reszketést nagy megkönnyebbülés vette át amikor bejött a tanár és JeongGuk kénytelen volt elengedni, ha nem jött volna már szüzességem se lenne és erőszakkal vette volna el. Azt hittem elsírom magam örömömbe mikor a tanár magával hívott ezáltal megszabadítva Kooktól. Megkaptam a papírokat és mentem volna órára, ha nem állít meg, hogy szarul nézek ki meleg a fejem ami miatt hazaenged és majd leigazolja a napomat. Másnap beteget anya felhívta az orvost így nem kellett iskolába mennem ami nem kicsit segített a lelkemnek. Végül is mivel nem megyek suliba nem tud velem csinálni semmit igaz? Csak nem jön el ide...?! Csak nem...

Pénteken beszéltem Seoyeonával és bocsánatot kértem tőle szemtől szembe is és megegyeztünk annyiba, hogy mivel a szüleim nem ismerik őt, ezért eljátsza, mint, ha a barátnőm lenne cserébe jövök neki eggyel. Másnap már mentem anyának segíteni így együtt megcsináltuk a vacsorát és rendet raktunk. Megszólalt a csengő én pedig villám gyorsan ajtót is nyitottam mosolygó barátnőmnek. Éreztem szüleim tekintetét magamom, nem tudtam hogy köszöntsem "szerelmemet" ők pedig figyeltek minket szóval muszáj voltam csinálni valamit.

-Üdv itt Seo!-léptem közelebb és arcára fogva hajoltam ajkaira tettetés képpen, de előbb odaraktam az ujjam az övéire, hogy ne érjenek össze párnácskáink. Láttam rajta, hogy legszivesebben hangosan kiröhögne, de tudja hogy nem kéne.

-Szia babaa.-"vált el" tőlem majd inkább egy szoros ölelésbe húzott.

-Huhh, de megerősödtél! Eltörsz.

-Nem megyünk be?

-Jaa, de!-előreengedtem és megmutattam hova pakolhat le. Lehúztam róla kabátját és felakasztottam a fogasra.-Anya, apa. Ő itt Jang Seoyeona! Seo ők itt a szüleim apa Park Siwon, anya Min Minji.

-Örülök a találkozásnak.-kezet ráztak.

-Mi szintén, azt hittük szégyent hoz ránk egy fiúval.-forgatott szemet nevetve, köszi apa, jobban te se utálhatnál ennél.

-Hát én nem fiú vagyok.-kuncogott a mellettem lévő amire mindenki nevetni kezdett csak én nem. Mit áltatják magukat a szüleim? Csak az első benyomás kedvéért ilyenek amúgy meg fogadni mernék, ha másodszor idehoznám anya főzni meg takarítani beállítaná magához, hogy, ha majd egybe költözünk megtudja csinálni. Ha tudnák, hogy meleg vagyok és vagy egy pasival, vagy egyedül öregszek meg...
Leültünk az asztálhoz és mindenki szedett magának kaját, az állítólagos csajom jól megpakolta a tányérját amin anyáék alig tudták elrejteni meglepődésüket. Hát igen, Seo hiába lány, ha éhes bármennyi kaja van előtte elpusztítja mind.

-Jó étvágyat!-mondtam és neki kezdtem az étkezésnek ami kibaszott finomra sikerült!

-Hány éves vagy?-kérdezték a lánytól.

-Annyi, mint a fiatok.-adott egy nem túl tiszteletet adó választ. Mért nem volt könnyebb kimondani, hogy 16 a kora?

-18, 19 éves?-kérdezte apám nekem pedig a szám tátva maradt és az evőeszközök is kiestek kezeimből. Seo is rám kapta fejét és csak bámultunk egymás szemeibe. Összeszedve szólaltam meg nehezen ejtve a szavakat.

-T-Ti nem tudjátok a k-koromat? Kedden töltöm a tizenhetet...-motyogtam lehajtva fejem, hogy ne láthassák könnyáztatta szemeimet.

-Ohh.-mondtak csak ennyit és tovább ettek.

-Nyugi Jimin, mindjárt mehetünk.-suttogta fülembe Yeona közbe hátamat simogatta. Később még beszélgettek amiből én kimaradtam így mindentől megbántva érezve magam mentem át Seo lakásába, hisz még az ő szülei is jobban kedvelnek, mint a sajátjaim. A betegségem meg hamar elmúlt, hétfőn megyek az igazolásért kedden meg mehetek suliba. Már előre félek JK-től mit akarhat tenni velem, pedig elvileg boldognak kéne lennem a szülinapomon. Legyek boldog, ha éppen majd megerőszakolnak? Szerintem nem fogok repdesni az örömtől, és igen feljelenthetném, mert ez szószerint szexuális zaklatás amit csinál velem, de anyáék megölnének, ha lenne egy rendőrségi ügyhöz közöm, plussz akkor százszázalékra biztosak lennének abba, hogy meleg vagyok ami még egy ok kinyírniuk engem. Ilyen az én szerencsém.