Szenvedj értem! (Jikook)

16. Nincs mit fogni rajtam.

-Ez kínos.-fogott hasára.-Ne foglalkozz vele, folytassuk.-indította el a játékot. Megbeszéltem magammal, hogy kedves leszek vele, de a kedvesség nem ott kezdődik, hogy hagyom éhen halni. Leállítottam és kinyomtam a PS-t.-Ezt most miért?

-Korgott a gyomrod.-mentem a konyhába.-Mit szeretnél enni?

-Mondtam, hogy nem kell...

-Van itthon rámen, tojás, szendvicsre való és süti meg-be se tudtam fejezni mellém pattant és rámutatott a kívánságára.

-Süti! Kérleeeeeeeeek!

-Még hogy nem kell.-forgattam szemet.-Lekváros van és csokis. Melyik legyen?

-Mindkettő... mármint elég lesz a csokis egyedül is.-javította ki magát.

-Nyugi, nem leszel attól kevesebb a szemembe, hogy mindkettőből kérsz.-veszem ki a hütőből a kért dolgot és előveszek egy kést.

-Fura vagy.

-Mármint?-vágom kockákra a sütit amit amúgy anya csinált és hozta el nekem.

-Van valami hátsó szándékod igaz?-honnan tudja??? Nem adtam semmi jelét!

-Mért jobb lenne, ha most megdugnálak úgy, hogy nem is akarod?-állok le mozdulataimba és ránézek.

-D-Dehogy!

-Akkor nem értem mi a problémád.

-H-Hagyjuk.

-Szerintem is. Vegyél elő egy tálcát onnan.-mutatok az édességtől ragacsos ujjammal az egyik szekrény felé. Tette amit kértem és hamar előhalászta a kért tárgyat-Megkóstolod?-bólintott mire egyik csokitól maszatos ujjam a szájába dugtam. Nagyra nyílt szemekkel nézett szájába elrejtett ujjam felé.-Szopogasd.-ezt már kissé bátortalanul és elpirulva teljesítette. Igazából vicces látványt nyújtott, de közben nagyon szexy is volt. Hogy csinálja?-Oké elég lesz. Na milyen?

-Finom, azt hiszem.-bizonytalankodott.

-Még van négy!-mutatom fel maradék ujjaim amik sütisek.-Kell?

-Én inkább az igaziból kérnék... persze, ha lehet.

-Egyszer viselkedek veled nagyjából normálisan és te még akkor is félsz tőlem!

-B-Bocsána-

-Mondtam, hogy ne kérj folyton bocsánatot.
Amúgy tessék.-nyújtom neki a tálcát amit megpakoltam neki. Elveszi, majd engem követve kötünk ki a szobámba.-Oda leülhetsz.-mutatok a gépnél pihenő kipárnázott székbe.-Igazából azért hoztalak ide, hogy beszéljek veled.

-Beszélni?

-Igen, te addig egyél nyugodtan, de közbe figyelj rám. A kérdésemre válaszolsz! Értve?

-Uhhuuu.-hümmögött beleegyezésül teli szájjal.

-Honnan tudja Tae, hogy utállak?

-Esküszöm nem mondtam neki semmit!

-Ne mentegetőzz, hanem válaszolj!

-Nem tudom.-bámulta a sütiket.

-Biztos nem járt el a szád? Ha most bevallod jobban jársz. De, ha később derül ki annál inkább nem. Utoljára kérdem, tartottad a szád?!

-Igen!! Még távol is próbáltam tartani, mert tudom, hogy zavar téged, ha a társaságomba van!

-Akkor mégis honnan tudja?!!-csaptam az asztalra.

-Nem tudom, JeongGuk muszáj elhinned! Tudod, hogy félek.... tőled és... és nem mernék szólni!-tényleg hinnem kéne neki, hisz már most úgy remeg, hogy szerintem mindjárt elájul plussz ráadásként alig bír beszélni. Imádom, ha félnek tőlem, de, ha így megijesztem biztos nem fogja átadni magát nekem, istenem de hülye vagyok.