The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 18

- Mi?! - döbbentem meg. A pulzusom megint az egekbe szökött. Ez nem igaz! De akkor mért érzem magam úgy, mint aki lebukott?
- Úgy aggódsz a véleményem miatt, mintha nem akarnád, hogy elfussak. - szórakozott még mindig rajtam. - De ne aggódj, ha akarnék sem tudnék elszökni. - nevetett, majd beállt a parkolóba és kiszállt. Még az övemmel babráltam, mikor kinyitotta az ajtómat. Már nála volt a táskája a hátán. Megfogta az enyémet is.
- Hé! Nem fogom hagyni, hogy te vidd! - kaptam utána, de gyorsabb volt és elkapta a kezem, majd engem is kihúzott. De a kezemet továbbra se engedte el.
- Nem kérdeztem. - nézett előre. Ez az. Újra felvette a rideg maszkját.
- A korábbira...nem estem beléd és nem is szándékozok. Ne aggódj. - mondtam. Mintha megrándult volna a szája széle, de szó nélkül hagyott.
Már javában ment a harmadik óra mire beértünk. Jó sok mindent kellett megvitatnunk a királynővel. Luke pechemre úgy gondolta a helyemre kísér és megvárja,amíg leülök. Csak azután adta az ölembe a táskám. Szerintem iszonyatosan élvezi. Engem pedig egyre jobban idegesít.
- Na? Mi volt? - fordult felém Demi szünetben. Nem foglalkozott vele, hogy Jai és Luke még ott ültek a mellettünk lévő kettes padban. Felálltunk, hogy kimenjünk az udvarra. Lukeék már hamarabb kimentek. A szokásos tömeg gyűlt köréjük. Mi persze nem szándékoztunk csatlakozni.
Röviden elmeséltem Deminek, hogy mi volt, miközben leültünk a fűre egy naposabb helyen.
- Selena! - vetette le magát Nat. - Anyu reggel csak szivatott vagy Luke tényleg nálunk alszik?!
- Hogy mit csinál? - kiáltott fel Demi.
- Én is ugyanígy meglepődtem rajta.. - mondtam. - De igaz, nagyon úgy néz ki, hogy ott akarja tölteni az éjszakát.
- Hát ez eszméletlen! - csapta össze a tenyerét izgalmában Nat.
- Uu! Majd minden részletet tudni akarok! - lelkesedett be Demi.
- Most tényleg én vagyok az egyetlen, aki ennek nem örül ennyire?!
Suli után még a kapuban beszéltünk Demivel. Utána mennem kell dolgozni. Nagyon úgy tűnik, ez lesz az utolsó napom.
- Úgy ott lennék ma este! - duzzogott. - Esküszöm titeket élvezet nézni. Olyankor úgy érzem, nincs szükségem tv-re. - nevetett.
- Ugye? Én is ezt gondolom, amikor látom őket! - jött egy vidám hang mögülünk. Mikor hátra néztem Luke és Jai jöttek felénk. - És szerintem ez az esküvő után csak jobb és jobb lesz! - röhögött tovább Jai. Luke a szokásos közömbös arcával bámult.
- Elvigyelek? - kérdezte unottan, mintha nehezére esne.
- Luke Brooks mióta kérdezi meg? - néztem rá.
- Ez igaz..
- Szóval ezt kihasználva, köszönöm, de nem élek a lehetőséggel. További jó szórakozást! - fordultam el döbbent fejétől. - Sziasztok!
- Mi?! Most mégis hová mész? - kérdezte, de már nem válaszoltam. - Akkor elkísérlek! - ért be.
- Mi? - torpantam meg.
- Ha nem engeded, hogy elvigyelek, akkor elkísérlek.
- Arra ne is gondolj Brooks! - indultam meg. - Tudok egyedül is sétálni.
- Hogy találkozz azzal a fiúval? - sietett utánam. Már lassan rohanásba ment át, amit csináltunk.
- Milyen fiú?
- Akivel ott enyelegtél a múltkor este! - kiáltott fel.
- Ha nem ismernélek, azt hinném féltékeny vagy. - nevettem. - Most akkor ki esett bele kibe Brooks?
- Mi? Nem erről van szó! - kiáltott fel. - Csak oda kell figyelnem ezekre, mert ha véletlen kiszivárog...
- Szóval azt mondod, hogy ha nagyon elővigyázatos vagyok, akkor összejárogathatok férfiakkal? - húztam az agyát. - Lehet kezdhetném azzal a fiúval...
- Mi? Nem! Határozottan nem! - túrt bele idegesen a hajába. Áhá! Most megfogtam! Lassan odaértünk a pékséghez. Hihetetlen, hogy képes volt sétálni (talán egy kicsit közelebb volt ez a futáshoz) velem idáig!
- Luke. - fordultam felé az ajtóban. - Fölöslegesen aggódsz. Nem fogok ilyen galibát okozni a királyi családnak.
- Nemsokára te is a része leszel a családomnak. - mondta. Nem tudtam eldönteni, hogy ezt most pozitívan éli meg vagy egy figyelmeztetés lett volna.
- Igen, de attól még nem akarom elveszíteni azt a kevés barátomat. És Daniel egy közülük. Egy barát. - magyaráztam.
- Rendben. Akkor nincs azzal gond, ha a vőlegényed bemutatkozik ennek a Daniel barátnak! - indult meg.
- Luke! - kiáltottam utána. - Gyere vissza! Luke! - de már késő. Benyitott.