The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 11

Még mindig nem válaszoltam?! Ez olyan kérdés,amire kéne? Szerintem legalábbis egyértelmű...
- Oo értem. Mellesleg gratulálok az eljegyzéshez! - nyalt be a tanár. Megint. - Hihetetlen volt,amikor olvastam, de ezek szerint igaz.
- Hát én pedig még mindig nem hiszem el ezt a szart! - háborodott fel Justin.
- Pedig igaz! Tovább léphetnénk?! - szóltam bele én is. Remélem ennyi elég.
- Mi?! - döbbent meg Justin, mint aki most hall erről először.
- Még mindig nem válaszoltad meg, amit kérdeztem Selena. - mondta Luke tettetett nyugalommal. Tényleg képes eddig elmenni, csakhogy kimondjam hangosan?
- Ha Justinnak és nekem bármi közünk lenne egymáshoz, akkor az most nem virítana a címlapon. - mondtam ki végül. Ránéztem Lukra, amolyan 'most elégedett vagy?' fejjel és elfordultam. Hosszú és nehéz házasság lesz ez, úgy érzem.
- Nagyon vicces,ahogy mindenki elkezdett tartani tőled. - nevetett Demi a tesi öltözőben.
- Eddig is tartottak tőlem...
- Jó! De ez most más...
- Hanyagolhatnánk ezt a hercegnős témát legalább egy kis ideig?! - fordultam felé komolyan. Majd szét megy a fejem. Egész nap olyan emberek jöttek oda beszélgetni, akikkel eddig egy szót nem váltottam, de persze, hogy be akartak vágódni a következő hercegnőnél..
- A fiúknak 10 kör, a lányoknak 7! - kiabálta a tesitanár. - Ha nem éreznéd jól magad, akkor nyugodtan leülhetsz. - súgta oda nekem. Tátott szájjal meredtem rá. Most ezt nem gondolhatja komolyan...
- Mi? A múlt héten akár meg is dögölhettem volna, akkor sem ér...
- Valami probléma van? - karolt át Luke. - Gyere inkább, drágám. - mindjárt hányok.
- Most mégis mi a francot csinálsz?! - fordultam felé. Elkezdett futni, így követtem.
- Muszáj megtanulnod, hogy kezeld az ilyen helyzeteket. Szokj hozzá, hogy mostmár így fognak hozzád állni az emberek. - magyarázta, majd jobban begyorsított,így én is. Nem most fog lerázni.
- De ez undorító!
- Ilyen az emberi természet.
- És mi van, ha nekem ez nem tetszik?
- Lenyeled. - nézett rám komolyan. - Ja, nagyi üzeni, hogy holnap délelőtt piknikre megyünk.
- De hát holnap suli...
- És? Rengetegszer ki fognak kérni minket ilyen és ehhez hasonló dolgok miatt. - értetlenül fordultam felé. - Mert megtehetik Selena. - forgatta a szemeit.
Épp beértük kevésbé sportos barátnőmet.
- Hogy..tudtok..ilyen..gyorsan haladni...hogy még veszekedni..is van időtök? - lihegte Demi. Utál futni.
- Veszekedésre mindig lesz időnk. - mondta Luke.
Tesi után elmentünk Demivel ebédelni. Az öcsém, Nat, már a szokásos asztalunknál ült.
- Kész. Végem. - dobta le magát Demi.
- Megint megfuttatott? - röhögött Nat.
- Igen! - nyögött fel a lány. - Szerintem élvezi, hogy szivathatja...- innentől már nem annyira figyeltem, Demi most újra kiönti borzalmas tapasztalatait,amiket én már végighallgattam. Úgy minden tesi óra után.
A szemem a kajáldába belépő két fiún akadt fent. Igazándiból így végignézve Lukeon, nem is olyan ronda, sőt! Csak ne lenne ez az idegesítő személyisége. Brr! Mikre is gondolok! Luke egy gyökér, ez van. Egy nem is olyan ronda gyökér.
- Leülhetünk? - kérdezte valaki,kirángatva a gondolataimból. Jai.
- Persze! Ezt még kérdeznetek sem kell! - kapta oda a fejét Demi egyből.
- Ugye tudjátok, hogy itt nem fér el a háremetek? - céloztam a nagy asztaluknál ülő döbbent emberekre, akik eddig mindig velük ettek.
- Igen. Hál' Istennek! - válaszolta Jai.
- Tudod, nem értem, miért kell neked mindig ilyen ellenségesnek lenned? - rázta a fejét Luke mosolyogva. Tudod kinek mosolyogjál!
- A természetemből jön. - mondtam és mosolyogtam én is.
- Naten nem látszik. - mondta Luke. Kezdünk egy olyan témát érinteni,amiről nem szeretek beszélni.
- Féltestvérek vagyunk. - magyarázta Nat.
- Oo. Nem tudtam.
- Lényegtelen. - álltam fel. - Én végeztem. További jó étvágyat.
Kimentem az udvarra, mikor már a felénél jártam valaki elkapta a kezem és visszarántott.
- Luke?