The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 25

- Mi?
- Nem ismétlem meg magam. Tudod, hogy nem szeretem. - rántott közelebb. Hirtelen magához húzott és átölelt. Fogalmam sincs mit mondhatnék. Szeret? Most csak szórakozik velem vagy komolyan is gondolja? Nekem komolynak tűnt...
Csak a szívverését és a lélegzetvételét hallottam ilyen közel a mellkasához szorítva. Nem lehet igaz, hogy Luke Brooks komolyan gondolja..
- Tudod mondhatnál valamit,mert kezdem kínosan érezni magam...- mondta, de még mindig nem engedett el.
- Hűű! Luke Brooks kínosan érzi magát... - tértem vissza a gondolataimból. Ha ez neki kínos..én zavarban vagyok.. Ki tudnám mondani? Nekem ez egy olyan gát, amit nehéz áttörni. Ha már kimondtam, nincs visszaút. De készen állok rá?
- Értem. - lépett el. A kezeit a vállaimon hagyta. Fájdalmasan elmosolyodott. Most mi van.. - Menjünk vissza. Gyere! - aztán már meg is fordult.
- Luke? Luke! - kaptam el a kezét, de megfogta és óvatosan letolta.
- Semmi gond. Nem erőltethetek rád egy ilyen dolgot.. - aztán elsétált. Én nem mozdultam. De miért érzem ilyen üresnek magam hirtelen? - Nem jössz?
- Luke.
- Nem kell magyarázkodnod. Semmi baj. Gyere! - nyújtotta a kezét. Minél kedvesebb annál jobban fáj..
- De én.. - kezdtem bele, de itt elhallgattam. Mit is akarok mondani pontosan?
- Igen?
- Szóval,amit korábban mondtál.. - elgondolkodott és megváltozott az arckifejezése. Azt hiszem csak megerősítésre van szükségem. Akkor lesz elég bátorságom, hogy kimondjam...
- Nem gondoltam komolyan. - nevetett. Először fel sem fogtam.. - Várj, te elhitted?
- Te most..
- Csak ugrattalak Gomez. Már fárasztó volt, hogy folyamatosan játszottad a sértődöttet.
- Mi? - álltam meg hirtelen. Miért változott így meg a hangulata? És miért érzem azt, hogy most hazudik?
- Most beleképzelhetted magad, hogy mennyivel rosszabb lenne a helyzet, ha így állnánk. Nos..ezért már az eredeti nem is tűnik borzasztónak..
- Miért lenne rosszabb?
- Mert veszélyes lenne. De a hangsúly a feltételesen van. Csak lenne... Aj gyerünk már Gomez! Nem gondoltam volna,hogy beveszed. - a nevetése.. Ijesztő volt. Ez..ez most az a Luke Brooks, akit régebben láttam az iskolában.
- Szóval az utóbbi időben...csak poén volt? Minden?
- Igen. Hisz te magad mondtad..miért érdekelnél? - kérdezte gúnyosan. Hogy jutottam el arra a szintre,hogy fáj, amit mond? Jesszusom, fáj,hogy Luke Brooksnak nem kellek... De.. De ez másnak is fájna a helyemben azok a dolgok után, nem igaz?
A kezemet kihúztam a keze közül és mély levegőt vettem. Semmi gáz. Történtek velem már rosszabb dolgok is. És ez semmi olyan, amin meg kéne lepődnöm, hisz Luke Brooksról van szó.
- Nos, rendben Brooks. Ezentúl figyelmesebb leszek, hogy ne értselek félre többet. - indultam meg arra,amerre ő ment először. Egy pillanatig habozott,majd utánam indult. Egész úton görcsben volt a gyomrom. Nagyon gyorsan vissza kell térnem, hogy folytatni tudjam. De örülök, hogy tisztáztuk a dolgokat. Legalább már tudom, Luke hogyan érez igazából..