The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 46

Nem fogok hazudni. Nagyon rosszul esett, amit Luke mondott rólam. De ha teljesen végig gondoljátok, igaza van. Ez itt nem csak egy játék. Eddig elbohóckodtunk, vicces volt, néhol nehéz, de minden pillanatát valahol mélyen élveztem. Igen. Tessék. Kimondtam. Élveztem. De meglehet itt az ideje elbúcsúzni és talán Kainek igaza van. Nem való ez nekem.
Hogy szeretem e Lukeot? Igen. Haragszom-e rá, amiatt amit mondott? Nem. De úgy érzem nincs már rám szüksége. Jobbat érdemel. Talán, de csak talán, ha nem az lenne, aki, lenne jövőnk. Így viszont megkérdőjelezem.
Hogy most feladom-e és lelécelek? Ki van csukva. Én tényleg megpróbálom rendbe hozni. Itt az ideje, hogy valamit végre ne adjak föl.
Főleg, hogy egy ilyen szép befejezése lett a napnak. Legalábbis ekkor még ezt gondoltam.
- El sem hiszem. - huppant le Kai és mellém Jai. - Felébredt. Él. 
Senki sem hitte, hogy Beau felébred. De megtörtént és mondhatni még időben.
Csendben ültünk tovább.  Most volt a vizsgálóban. Az orvosok szerint is csoda történt. Én nem hiszek a csodákban.
- Már bejöhetnek.
Egyszerre álltunk fel és sétáltunk be. Lukot sehol sem láttam. A királynő kisírt szemmel szorongatta Beau kezét és folyamatosan azt hajtogatta, hogy sajnálja. Teljesen kikészült. Szegény. Tényleg sajnáltam. Ennek nem így kellett volna lennie.
Jai egyből a nyakába borult, már amennyire lehetett. Aztán minket is észrevett. Én is odaléptem megölelni. Meglepetésként ért, amikor belesuttogott a fülembe. - Köszönöm.
Válaszként csak rámosolyogtam. 
- Jó, hogy itt vagy.
- Most ez komoly? - nevetett fel Beau. - Kaidian.
De fura volt Kai teljes nevét hallani.
Kai szemében egy pillanatra melegség villant, majd ő is elmosolyodott. Fura, hogy vele ilyen jó a kapcsolata. Ugyan Jaijel már javult a viszonyuk, de Luke szerintem menthetetlen. Apropó Luke. Hol a francba van ilyenkor?
Egy ideig semleges témákról beszéltünk, majd Jai elkezdte tájékoztatni Beaut, hogy mi történt, míg "távol" volt.
- Tudom. - vágott közbe, amikor a királyság megingásához ért Jai. - Gondoltam, hogy nem vet erre jó fényt. - elsötétült a szeme. Majd mintha csak most tudatosult volna benne minden. - Tudjátok... beszélhettek nekem... - nyelt egyet. - róla. Nem érdekel ez a halandzsa a királyság sorsáról. Inkább...

- Biztos? - Beau csak bólintott.
- Camille már a balesetet sem élte túl. Sajnálom. - szorította meg Jai a kezét.
- Mert nem őt mentették elsőnek, nem igaz? - nézett a már így is teljesen meggyötört Margaretre. Nem lennék annak a helyében, akire így néz.
- Talán... mi most kimegyünk. - néztem Kaire jelentőségteljesen.
- Nem, Selena maradj! Már te is a családhoz tartozol. - utasított Beau. - Szóval? Így volt vagy nem?
- Első az ország. - fúlt el a királynő hangja. Ő sem akarta ezt kimondani. Nem is akarta így gondolni. Beau arcán csak egy könnycsepp gördült le, majd megkeményedett.
Ezt már tényleg nem hiszem el! Rémülten néztem Kaira, aki csak lesajnálóan nézett vissza. Ő tudta! Erről akart nekem beszélni? Hogy ezt teszi a királyi család?
- Magamra hagynátok kérlek? - kérdezte Beau. - Gondolkodnom kell.
Mind felálltunk a királynőn kívül.
- Én...
- Tudom. - szorította Beau a kezét. - Nem tehettél mást.
Miután kimentünk Jai és a királynő szótlanul elsétáltak. Kaijal maradtunk. Éreztem, hogy vár. Várja, hogy kimondjam, megkérdezzem, hogy...
- Veled is ez történt?

Csak bámult rám. Talán mégsem akarta, hogy rákérdezzek... vagy csak még nem áll készen.
- Inkább kérdezd meg magadtól... velem nem fog ez megtörténni?
Ezzel megfordult és ő is lelépett.