The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 24

- Ahjj messze vagyunk még?- kérdezte Melani. Körülbelül ebben az órában negyvenedszer.
- Ne nyafogj már! - fordult hátra Jai.
Én Demi mellett sétáltam leghátul, az öcsém meglepő módon nagyon jól elvolt Jaijel és Lukekal. Melani volt az egyetlen, aki középen sétálgatott egyedül. Mondjuk nem is kereste senki társaságát sem.
- Amúgy..- suttogta Demi. - Mi van most veled meg Lukekal? Még a szekálásaitok is eltűntek..
- Ne is kérdezd. - válaszoltam. - Nem szeretnék róla beszélni.
- Megjöttünk! - dobta le a cuccokat Jai.
- Végre! - vetette le magát Melani.
- Egy sátrunk van..- mondta Nat. - Egy jó nagy, de azt hiszem akkor is nyomorogni fogunk..
- De akkor miért csak egyet hoztunk? - kérdezte Demi.
- Jogos. Nos, az úgy volt, hogy azt hittem elég lesz...- vakargatta a fejét Jai.
- Jai! - kiáltottuk egyszerre.
- Most mit izéltek? Majd Selena és Luke összébb húzzák magukat! - mutogatott ránk az öcsém. Ennyit arról, hogy a családra mindig számíthat az ember..
- Inkább pakolj és ne gondolkodj sokat, nem megy! - vágtam hátba.
Miután mindennel végeztünk, inkább kiültem a fűbe. Jobb később bemenni, mondjuk, amikor már fáradt leszek és el tudok aludni.
- Mit szóltok a felelsz vagy merszhez? - kérdezte Nat, mikor mindenki kiült mellém. Minden vágyam...
- Oké! - telepedett le Jai is. - Hagy kezdjek!
- Ne! Én akarok. - szólt Melani. - Demi.
- Igen? - kapta oda a fejét az említett személy
- Felelsz or mersz? - tekergette egy hajtincsét Melani.
- Ohm...felelek.
- Remek! - csapta össze a kezeit. - Végre választ kapok! Nos szóval.. Mégis, hogy van a pofádon bőr olyan férfiért odalenni, aki már házas? - mindannyiunk szája tátva maradt a döbbenettől.
- Hogy meré..- álltam volna föl, de Demi visszarántott.
- Nos, nem egészen tudom, hogy lehet erre a kérdésre válaszolni..- kezdte higgadtan, de én és Nat, akik ismerjük, egyből tudtuk, hogy iszonyatosan van. Ez egy olyan szituáció, amiben bárki borzasztóan érezné magát. - De amint látod az arcomon van bőr, ahogy neked vagy bárki másnak is.
- Nem ezt kérdeztem!
- De! - néztem rá dühösen. - Ha az emlékezetem nem csal, azt kerdezted, hogy hogy van a pofáján bőr...
- Ne tettessétek itt a hü...
- Melani. - köszörülte meg a torkát az érintett Jai. - Most már elég lesz. - meglepően higgadt volt... - Te jössz. - nézett kedvesen Demire. A lány megigazgatta a ruháját és folytatta a játékot.
Amikor a sor Melanira esett megint görcsösen vártam, hogy újra Demit támadja, de nem így történt...
- Jai. - nézett hidegen a szemeibe. Szinte már ijesztő volt. Szinte. - Csókold meg azt a lányt, akit innen a legvonzóbbnak tartasz!
- Mi? - döbbent meg a fiú. Hát ez hosszú és gyötrelmes játéknak ígérkezik...
- Hogy kérhetsz ilyet tőle? - szólt Luke.
- Ez egy játék..
- Még ha nem is lenne játék...- állt fel Jai. - Akkor is őt választanám. - majd legnagyobb meglepetésemre odament és lesmárolta Demit.
Nem. Lehet. Igaz. Döbbenten néztem körbe. Nem én voltam az egyetlen. Ez még Lukeot is meglepte. Nat pedig.... Most ez biztos borzasztó lehet neki. Már ha nem tévedek az érzéseivel kapcsolatban Demi iránt.
- Nos, most, hogy ezt is tudjuk biztosra...lefekszem aludni. - állt fel Melani. Jai még mindig Demi melett ácsorgott. - Jó éjt.
Miután bement a sátrukba némán ültünk. Senki sem tudta, hogyan kéne erre reagálnia. Szegény Demi meg főleg.
- Nos..- köhögtem kínosan. - Azt hiszem Jai te jössz.
- Ohm oké! - ült vissza Jai. Mostmár az ő bátorsága is elfogyott. - Selena... Felelsz vagy mersz?
- Me...nem! Inkább felelek!
- Éljen a határozottság! - kötözködött Luke. Csak a szemeim forgattam.
- Szóval... Mikor szándékozod befejezni ezt a gyerekes viselkedést és ülsz le beszélgetni Lukekal...őszintén? Azt hiszem derülnének ki érdekes dolgok...
- Jai! - kiáltottuk Lukekal egyszerre. Bár fogalmam sincs, ő min háborodott föl.. Elvégre is épp nem őt sértegetik!
- A soha elég pontos fogalom?! - szűrtem dühösen.
- Selena! - most mindenki máson volt a sor, hogy felháborodjon.
- Gyere! - állt fel Luke és elém lépett.
- Nem akarok! - fontam keresztbe a karom.
- Nem kérdeztem! - nyílt értem, majd mire észbe kaptam a hátára dobott és elindult befelé az erdőbe.
- Luke! Tegyél le! - csapkodtam a hátát. - Mégis mit képzelsz?!
- Nos...pár nap múlva papírunk is lesz róla, hogy azt teszek veled, amit akarok. De minek várjunk addig a szaros papírig?!
- Azért az nem egészen azt jelenti! - kiabáltam.
- Nem érdekel. - tett le egy idő után. Tisztes távolságra vagyunk a többiektől és elég messze ahhoz, hogy ne találjak vissza egyedül a sötétben.
- Meddig fogod még játszani az elérhetetlent?! - lépett közelebb.
- Nem játszom! - én meg egyet hátra. - Csak szimplán nem érdeklődöm.
- Igen?! Eddig nem úgy tűnt...
- Rosszul láttad! - fújtam ki a levegőt dühösen. - Menjünk vissza Luke... Miért csinálod ezt egyáltalán? Nem is érdekellek..
- Mért gondolod ezt? - ragadta meg a csuklómat és közelebb rántott magához. A másik kezével idegesen túrt bele a hajába.
- Hát nem egyértelmű?! - néztem a szemébe dacosan.
- Hát nekem nem! - kiáltotta dühösen. - Mert én csak azt veszem észre, hogy minél többet vagyok veled... Annál kibaszottabbul szeretlek!