The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 40

Befelé sétálva a palotába semmit sem fogtam föl magam körül. Már alig láttam a fáradtságtól. Kai mögöttem jött végig. Már hajnalodott, de még mindig van három - négy óránk aludni.
- Sajnálom. - köszörülte meg a torkát. - Sajnálom, hogy azokat rád zúdítottam,de tényleg csak segíteni próbáltam. Most még csak a fényes oldalát látod mindennek, de nagyon vigyázz arra,amid van.
- Kai... Ők jó emberek.. - fordultam felé a szobaajtómban.
- Igen, nincs ellenvetésem. Az emberek itt jók, de máshol már kevésbé. Veszélyezteted a családod életét is. Tudod a hatalom kihozza az emberekből a legrosszabbat. - nézett másfelé. Kétségem sincs afelől, hogy az igazat mondja. A szeme mindent elárul, legalábbis majdnem mindent. Lehet,hogy most már ilyen lett,de van benne valami. Valami,amitől Luke Brooks is tart. Luke. Egy pillanatra már el is felejtettem milyen más bajban is vagyunk jelen helyzetben. Hát még mekkorában.
- Szeretem Lukeot. És ezen semmi sem változtat. - néztem vele farkasszemet. - És én is sajnálom.
- Te mit? - zavarodott össze hirtelen. - Én viselkedtem hülyén.
- Attól még bemostam neked egyet. - húztam a szám.
- Megérdemeltem,csak azt sajnálom, hogy ilyen szerencsétlen vagy és eltört a karod. - nevetett.
- Cöhh.. neked van túl kemény állad! - mosolyogtam. - Tényleg, nagyon fáj? - nyúltam oda.
- Köszi, most,hogy megnyomkodtad és emlékeztettél rá, igen, eléggé. - erre még én is elnevettem magam.
- Hát ez egy szép és emlékezetes este volt. - mondtam a kilincsért nyúlva. - Vigyázz magadra!
- Hogy érted?
- Luke,ő egy kicsit...
- Ja,hogy az. Nem olyan ijesztő ő, ha csecsemő korod óta ismered. - nevetett, majd eltűnt a sötét folyosón. - Szép álmokat Selena.
Most mondanám, hogy Kai bátor ember,de mind tudjuk, a bátorságot egy cérnaszál választja el az ostobaságtól.
Na mindegy,ő tudja. Gyorsan átöltöztem és olyan tessék lássék módon megfürödtem vigyázva bekötött karomra. Gyors felhúztam az ébresztőt aztán már aludtam is. Ez alatt a pár óra alatt nem álmodtam semmit és furcsa mód jól esett.
Az ébresztő már ismerős üvöltésére keltem. Kinyújtózás után rögtön az első gondolatom az volt,hogy Luke nem keltett föl magából kikelve, hogy mi történt.
- Jézusom! - pattantam föl hirtelen. - A szívrohamot hozod rám!
Luke ült az ágy mellett, a hajnal fénye hátulról világította meg,így nem sok látszódott az arcából. Hosszasan méregetett,csak azután szólalt meg.
- És szerinted én mit éreztem, amikor erre értem haza? - mutatott a gipszre. - Akarjam tudni, hogy mi a fra.. Áh inkább nem is kérdezem, elvárom.
Csendben meredtünk egymásra.
- Szóval?
- Dühös voltam, belevágtam valamibe és tudod milyen szerencsétlen vagyok.. - néztem el másfelé. Nem hazudtam, csak nem mondtam el mindent.
- És miért voltál ideges? - vakargatta meg az állát elgondolkodva. Továbbra is színtelen volt a hangja.
- Mert olyanokat sértegettek,akiket nem kellett volna és.. - itt megálltam.
- És?
- Mindegy,nem volt nagy dolog. Legalább már itt vagy. - öleltem volna meg,de elhúzódott
- Megyek letusolok. Ha esetleg addigra elárulnád az igazat kíváncsian várom. - ezzel eltűnt az ajtó mögött.
Miért mindig ilyen nehéz eset? Fhuhhh.
Visszadobtam magam az ágyba. Argggh. Egy beszélgetés Lukekal fárasztóbb,mint lefutni a kis maratont.
Felöltöztem,egy ideig még vártam Lukera. De aztán elegem lett, sokáig húzta a zuhanyt, én meg rájöttem, hogy nincs kedvem játszani.
Lementem a konyhába, ahol már Melani és Jai veszekedtek. Kai pedig egy mirelit borsóval az arcán próbálta kizárni a külvilágot. Kivettem egy krémtúrót és leültem mellé.
- Hogy van az arcod? - fáradtan pillantott rám, mindent elárult.
- Miért és a te kezed?
- Ott a pont. Gyere,hagy nézzem. - vettem el a borsót. - Íjjj.
- Luke! - kiáltott fel Jai. Összerezzentem. - Szarul festesz. Bár így végig nézve mindhárman. - pásztázott végig mindenkit. - Jézus, neked mi van a kezeddel? - komorult el. - És a te arcoddal? Megtámadtak titeket? - lépett közelebb. Mindketten egyszerre húzódtunk hátra. Jainek nem tűnt fel az,ami szerintem Lukenak igen. Egy ideig Kai arcát nézegette, majd hosszasan és jelentőségteljesen a szemembe nézett. Hirtelen úgy éreztem mindent tud. Mindent.