The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 20

- Akkor feküdj le velem! - engedett el, hogy szembefordítson magával. Nem értem mért döbbentett meg a kérése. Számíthattam volna rá. Féltem ettől, de mégis érdekelt valamilyen szinten az ajánlata. Egy ideig komolyan bámult a szemembe, majd meglepődésemre elröhögte magát. - Csak vicceltem! - kiáltott fel nevetve. Tátott szájjal néztem. És én hülye elhittem! Aihss! Milyen megalázó! - Nem tudom melyik a megdöbbentőbb, hogy kinézed belőlem vagy, hogy egyáltalán belementél volna...- rázta a fejét mosolyogva. Én még mindig némán bámultam. - Nos, ezt a kívánság dolgot elrakom későbbre, de akkor tényleg teljesítsd ám!

- Mintha most csalódást okoztam volna...- mentem el mellette sértődötten. Levágtam magam az ágyamra és jól betakaróztam, miután átöltöztem valami szárazba. Majd reggel lezuhanyzok.

- Mi lenne, ha arrébb tolnád a nagy hátsód, hogy le tudjak feküdni? - hajolt fölém egy árnyék. Luke.

- Mi? - nyújtóztam. - Ezt nem gondol...

- Vagy arrébb mész vagy rád fekszem! Választhatsz. - mondta. Fenyegető volt a hangja, de én azért se mozdultam. Inkább még jobban szétterültem. - Ó Gomez, szóval így játszuk? - kérdezte, majd hirtelen rám feküdt.

A döbbenettől mozdulni sem tudtam először. Vagy nem akartam?

- Mit csinálsz Luke? Szállj már le!

- Engedj ide!

- De nem férünk el ketten! Egy ekkora helyen Demivel szoktam aludni, de te...

- Majd megoldom, csak fordulj arrébb!

- Oké, ha engednél! - mondtam. Sikerült kicsusszannom alóla, így bepréselte magát mellém. - Hát ez semmivel sem jobb.

- Hallgass! - csitítgatott, majd megfogott és félig magára fektetett, de úgy hogy a fejem a mellkasán legyen. - Most pedig inkább aludj!

- De ez így nem jó.. - mocorogtam. Igazából nem is volt olyan kényelmetlen és tetszett, hogy ilyen közel van, de ezt soha nem vallottam volna be magamon kívül senkinek.

- Befognátok végre és aludnátok? - szólt hirtelen Nat. - Mert én nagyon szeretnék!

- Fogd be! - szóltam oda. Még helyezkedtem egy kicsit, majd találtam egy kényelmes pontot és úgy maradtam. Lassan éreztem, hogy eluralkodik rajtam az álmosság...
Reggel nagyon furcsa volt Lukekal készülődni. Már az furcsa volt, hogy a konyhánkban reggelizik.
A konyhánk. Ma délután már pakolunk és jobb esetben este már mindenki az új helyén alszik. Anyuék az új házban, én pedig a palotában.
- Luke, kérdezhetek valamit? - szólt Demi, miután beszálltunk a kocsiba. Hátul ült Nattel.
- Mármint ezen kívül? - húzta Luke. Ő is látta a lányon, hogy sok bátorságot kellett összeszednie, hogy megkérdezze. - Persze!
- Jai...- kezdett bele. Valahogy éreztem, hogy ide lyukadunk ki. - Szóval Jai önként házasodott?
- Hát nem ezt írták a lapok? - nézett Luke egyenesen az útra.
- Nem arra vagyok kíváncsi, hogy a lapok mit írtak...
- Már van egy válaszod, nem igaz? - kérdezett vissza Luke. - De Selena tudna mesélni, mit gondolsz, amikor ott voltál, úgy néztek ki, mint akik örülnek egymásnak?
- Nem hiszem, hogy Melaninak bárki örülne..
- Hát van benne valami. - értett egyet Luke. Mondjuk ő együtt él vele. Még az a szerencse, hogy óriási a ház és Lukenak külön lakrésze van. Ahogyan Jainek Melanival. - De te honnan vetted észre?
- Még azt is megmondta előre, hogy lehetséges, hogy ti együtt lesztek! - kiáltotta Nat.
- Nem vagyunk együtt! - vágtam rá.
- Szerinted..- mondta Luke. - Várj, ti arról beszéltetek, hogy te és én... - vigyorgott.
- Hallgass! - korholtam.
- Szerintem csak egyértelműen látszik, ha valakik egymásnak lettek teremtve. - magyarázta Demi. Luke furcsán nézett rám és felhúzta a szemöldökét.
- Örök romantikus... - mondtam.
- Ó. - szólt Luke. - És mit gondolsz, Selena és én egymásnak lettünk teremtve?
- Szerintem meglepődnétek a válaszomon. - szállt ki a kocsiból a parkolóban. Nat is követte, Luke és én mögöttük mentünk.
- Lehet egy kérdésem? - hajolt le hozzám menet közben Demit gúnyolva.
- Mármint ezen kívül? - utánoztam őt. - Persze!
- Van rá esély, hogy a baratnődnek...ohm... vannak érzései a testvérem iránt?
- Ha erre igennel válaszolok, mi történik? - kérdeztem vissza.
- Semmi. Csak kíváncsiság.
- Igen.
- Értem. - emésztette a dolgot. - Tudod, bár az igaz, hogy nem önként házasodott, de attól még az állapotán semmi sem fog változtatni. - mondta komoran. - A család tényleg komolyan veszi a házasságokat. - a végét már, mintha nekem célozta volna.
Egész nap a költözésen aggódtam. Milyen lesz ott lakni? Milyen lesz Lukekal lakni? Egy szobában...
Délután Daniel átjött segíteni pakolni. Így már egész gyorsan haladtunk. Félidőben átugrottam Demivel a házukba összeszedni a dolgait. Neki sem volt sok, ahogy egyikünknek sem.
- Biztos, hogy nem akarsz elköszönni tőle? - céloztam a másik szobában fetrengő, öntudatlan állapotban lévő apjára.
- Biztos. Jobb esetben nem látom többé.. - rakta be az utolsó ruhát a táskájába. Ketten átvittünk mindent hozzánk és beraktuk az ő kupacuk szélére, hogy meglegyen.
Először anyáékkal megyek, az én dolgaimat már elvitték, de mondtam, hogy én később megyek.
- Wáo! - állt meg az új házunk előtt Nat.
- Tényleg wáo! - ámult Demi is. - Tudod, néha rosszul éreztem magam, hogy belekényszerítettek ebbe, de ezek után...
- Megértem. - mondtam.
Hát most rajtam a sor. Furcsa volt így belépni a palotába,hogy tudom, már ez az otthonom.
- A csomagjait már felvittük az emeletre a herceg szobájába. - mondta az egyik fiatal szolgáló. Remek. Miért ilyen kihalt a ház? Aludnának?
- Miket beszélsz?! - jött egy hang a lépcsőről. Jai. - Az mostmár közös szoba! - nevetett.
- Szia Jai! - fordultam felé megkönnyebbülve. - Már azt hittem mindenki elment.
- Áh..csak Lukenak és a királynőnek el kell intéznie valamit. - magyarázta. - Ha nincs itt a király, akkor Luke az, akinek ilyenekkel foglalkoznia kell. Ő a következő a ranglétrán.
- Ó! Értem.
- Éhes vagy?
- Nem. Anyuékkal ettünk az új házban. Csodálatos! - mondtam.
- Reméltem, hogy tetszik majd. - nevetett. - Azért sütit eszel velem? Nem sok embert találni,aki ilyen későn a cinkosom lesz. Általában egyedül eszek.
- Az jöhet!
A konyhában vágott nekem is. Valamilyen csokis süti volt. Furcsa látni, ahogy a herceg sütit szel. Ezen muszáj mosolyognom.
- Most mi olyan vicces egy torta szelésben? - vigyorgott.
- Semmi. De az már vicces, hogy te csinálod.
- Hát, nekem is van kezem! - mutatta fel röhögve.
- Ó! Nos, a testvérednek is megmutathatnád az övéit! - nevettem vele.
- Tisztában vagyok a kezeimmel Selena! - jött egy komor hang a sötétből. - Ha szeretnéd, később odafent bebizonyíthatom.
- Luke! Kérsz te is? - örült Jai a testvérének. Hihetetlen,hogy van aki örül neki. - Nem kell ilyen morcosnak lenni!
- Adjál. Egy ilyen megbeszélés után rám fér valami édes. - húzta lazábbra a nyakkendőjét, miközben engem nézett. Nem lehetett eldönteni, hogy rám gondol vagy a sütire. A szokásos hidegrázás mellett éreztem valami mást is a gyomromban. Áh! Tuti a tortára gondolt. - Egyébként, téged mi jogosít fel, hogy elhízlald a menyasszonyom? - fordult Jaihez. Nem gondolta komolyan, úgyhogy jót nevettünk rajta.
- De hol vannak a cuccaim? - álltam a szoba közepén.
- Biztos elrakták. - jött a válasz mögülem. - Ott a gardrób.
Odabent az egyik oldalon voltak az én ruháim és jó pár új. A másikon Luké. Emlékszem, amikor legutóbb jártam itt, hogy tudták az ő dolgait egy oldalra bepréselni? Nem azt mondom, hatalmas a szekrény, de..
- Luke, mész te először für..- léptem ki egy hálóinggel a kezemben, amit nem én hoztam. Gondolom ők szerezték be, ahogy sok mást is.
Épp az ingjét vette le, úgyhogy gyors a szemem elé kaptam a kezem.
- Most mi van? Semmi olyan, amit ne láttál vagy fogtál volna már. - röhögött gúnyolódva. - Ha szeretnéd a fürdést is megoldhatjuk, mint legutóbb...
- Jól van, jól van! Menj inkább te előbb! - indultam vissza. Ez ilyen nehéz lesz?
- Ugye tudod, hogy egyszer ki kell onnan jönnöd? - kiabált még utánam.
- Áh! Úgy gondoltam itt alszok!
- Majd meglátjuk. - hallottam még a hangját a fürdőből.