The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 41

Alapjában véve, az idő többségében viccesnek találom, amikor Luke duzzog vagy morcos vagy haragszik. Az idő maradék részében meg... hát ijesztő, amikor Luke Brooks ennyire haragszik.. rám.
Szerencsémre... vagy nem, suliba mindannyian egy limuzinba tömörülünk. Így nem kell a kínos közös levegőt szívnom vele kettesben. Reggel óta nem, hogy hozzám sem szól, de még csak észre sem vesz. El kell könyvelnem... nem jó érzés.
Mégis, amikor kiszállunk a kocsiból megragadja a kezem. Kérdőn nézek rá, de ő felém sem pillant úgy veti oda:
- Színház.
Vártam hátha mondd még valamit, de csak ennyi.
- Azt hittem ezt valami drámai idézettel folytatod, mondjuk színház az egész világ és mi..
- Hagyjuk! Add azt ide! - nyúlna a táskámért, de én arrébb ugrok.
- Még mit nem! Tudom hozni a sajátom, te is. - nem válaszol, csak áll velem szemben kinyújtott kézzel és végre felnéz. Bár ne tette volna, ettől csak rosszabbul vagyok. Az a harci kedv, ami eddig vitt, a dac, hogy ehhez nincs joga... nos igen csak megcsappant. Eddig még élt bennem a tűz, hogy amit csinál az túlzás. A szeme viszont... tényleg szomorú. De álljunk csak meg! Nem csaltam meg és semmi ilyen! Még csak nem is hazudtam! Azt az apróságot leszámítva, hogy Kai arca volt az a valami, amibe beleütve eltört a kezem... de ez tényleg csak apróság, nem? Így hát végül azt tettem, amíg a hatásköröm nyúlik és  uralmam alá vontam az egyetlen dolgot, amit még képes voltam, a táskámat. Megragadtam Luke kinyújtott kezét, bár tudom nem azt várta és elindultam magammal rángatva.
- Nem jössz Színház? - fordultam vissza, de csak egy pillanatra, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Mintha egy nagyon röpke momentumig elmosolyodott volna... mintha.
Az osztályteremben azonnal Demit kerestem.
- Beteg lett. - húzta a száját Nat. - Így én vagyok otthon a csicskása.
Borzasztóan sajnálnám az öcsémet, ha nem tudnám mit érez Demi iránt. Ezzel az aprósággal kiegészítve a történetet már nem is hangzik olyan borzasztónak a helyzete.
- Minden re... mi a francot csináltál a kezeddel? - kiáltott fel.
- Ssss! - szóltam rá.
- Látod, ez egy jó kérdés. - ült le Luke. Csúnyán néztem rá, majd elfordultam, vissza az öcsém felé.
- Hosszú. De már jól vagyok. - mosolyogtam. Nem hiszem, hogy bevette volna, de nem mondott semmit.
Óra elején bemutatták Kait az osztálynak. Őszintén? A Brooks tesókon kívül mindenki odavolt. Ami nem meglepő, de ez részletkérdés.
Szünetben kiültünk Nattel az udvarra. Rég beszéltünk.
- Na mi történt? De most komolyan... - mondja.
Elmeséltem neki a történetet. Bár voltak részek, amik elég viccesnek tűntek így hangosan kimondva... beleértve azt a szituációt, hogy eltörtem a kezem valakinek az arcában.. Nat mégsem nevetett. Végig komoly maradt, mert látta rajtam, hogy fáradt vagyok. Eléggé fáradt.
- Na most akkor, ha jól értem. Az a srác, aki bejött a tanárral a termetekbe, mikor én kimentem... azért volt összeverve, mert bemostál neki, mert szidta Brooksékat és azt mondta elvesztesz bennünket és mindezt Lukenak nem mered elmondani. - nem is volt ez kérdés igazából. Ha jól étettem.
- Hát... röviden összefoglalva.
- Hűűű.. mit ne mondjak nővérkém.. alkotsz, mint mindig.
- Hát a franc gondolta volna, hogy ez lesz! - mutatok a kezemre.
- Nos, abban egyetértek, hogy lehet nem az a legjobb, hogy elmondd Lukenak az egészet, de most meg így nem szól hozzád. Melyik a jobb? Én tuti elmondanám. Kai arcának már úgyis mindegy és...

- Nat! - kiáltottam. - Ha Luke tényleg ennyire bepipulna az...
- Tudom. Félsz, hogy nem tudnád neki megbocsájtani. - nézett mélyen a szemembe.
Egy ideig csak bámultunk egymásra, majd sóhajtottam egy nagyot, elkapva a pillantásom, ezzel megtörve a pillanatot.

- Nem is tudtam, hogy ilyen bölcs vagy! - vágtam hátba. - Gyakrabban kéne beszélgetnünk.
- Hát.. mostanság úgysem tettük. - mosolygott szomorúan. Az utóbbi időben tényleg elhanyagoltuk egymást.
- Gyere! - húztam magamhoz. Tudom, hogy nem szereti, de na. Kivételesen nem ellenkezett.
- Selena...
- Hmm? - mormoltam a nyakába.
- Azt hiszem szerelmes vagyok. - mondta félénken. Majdnem ráestem, úgy ledöbbentett ez a kijelentés. - És nem Demibe.
- Gomez, a férfiak mindig összebújás közben közlik veled, hogy mást szeretnek? - jött az ismerős hang a hátunk mögül.
- Kai, had mutassam be az öcsémet Nathanielt. - néztem hátra közömbösen. Egy elég intim pillanatot zavart meg és azon kattogott az agyam lázasan, amit Nat mondott nem egészen egy perccel ezelőtt. Egy másik lányba? Nem Demi? De akkor egészen eddig...
- Ja, hogy ő az a híres neves öcs? - nyújtott kezet Natnek. - Kai.
- Nat.