The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 17

Luke Brooks megcsókolt.

Először egyből el akartam tolni, de miután nem hagyta, csak sodródtam az árral.

Nem ez volt az első csókom, de ez volt az első, amit éreztem is. És ez megijesztett.. Nem akarok beleesni ebbe a srácba. Nem szabad. Nem hiszem, hogy elég erős vagyok hozzá.

Az ajkai sokkal puhábbak voltak, mint a modora. Még el is hittem, hogy ő is érzi és nem csak a bosszú miatt csinálja.

Miután teljesen elfogyott a levegőnk, sikerült elválni. Egy ideig úgy álltunk és egymás szemébe bámultunk. Nem tudom mi volt az, amit a szemeiben láttam, de ez volt az első alkalom. Ő is gyorsan vette a levegőt. A leheletét az arcomon éreztem.

- Most már megyek. - suttogtam rekedten. Egy röpke pillanatra még a szemembe nézett, majd arrébb lépett.

- Hétre itt vagyok. - szólt utánam, majd beszállt a kocsijába és elhajtott. Odabent lihegve támaszkodtam neki a falnak a sötétben. Szerencsére már mindenki aludt és senki sem volt tanúja ennek a jelenetnek.

Sóhajtottam egy hatalmasat és remegő térdeimre néztem. Mért van rám ilyen hatással a csókja? Csak egy faragatlan tuskó, aki jó csomagolást kapott... nem kéne így reagálnom. Nem. Nem csinálhatja ezt még egyszer.

Reggel mindenki a tegnapi napról kérdezgetett, de igen szótlan voltam. Ahányszor rákérdeztek, egyből a fürdőkád és a csók ugrott be. Kit álltatok, egész éjszaka ez járt a fejemben. Ha így folytatom, gondjaim lesznek az alvással. Amióta ismerem nem aludtam egy rendeset. Kintről dudát hallottunk, úgyhogy felkaptam a táskám.

- Mentem! Ma beszélni akar velünk a királynő pár dologról. - mondtam. - Többek között a házról is. Majd a suliban találkozunk! - aztán kirohantam, hogy szabaduljak az átvilágításuk elől, de aztán rájöttem, ki is vár odakint.

Ugyanazzal a kocsival jött. Ott állt mellette. Csak a szokásos lezser, de elegáns cuccaiban.

- Jól aludtál? - mosolygott tenyérbemászóan. - Mert én remekül.

Csak a szememet forgattam, majd anélkül, hogy mondtam volna bármit is, bepattantam mellette a kocsiba.

- Hé! - szállt be ő is. - Hol hagytad a modorod?

- Azt hiszem azt elvették. - utánoztam őt tegnap estéről. Egy féloldalas mosolyra méltatott, majd meglepetésemre, ahelyett, hogy beindította volna az autót, áthajolt előttem.

- Mit csinálsz? - kiáltottam és megpróbáltam eltolni. A tegnap este után nem lesznek gyakori alkalmak. El van tévedve!

- Már szóltam, kösd be az öved legközelebb! - húzta át előttem és csatolt be. Vörös arccal fordultam az ablak felé. Égés.

Az utat csendben tettük meg. Sem ő, sem én nem hoztam fel a tegnap történteket.
A királynő már bent várt minket az ebédlőben. Most rajta kívül senki sem volt itt.
- Gyertek! Üljetek le és együnk. Biztos nem reggeliztetek még. - mondta,majd úgy tettünk. - Na, vágjunk a dolgok közepébe! - csapta össze a tenyerét vidáman.
- Persze. - értett egyet Luke. Én inkább csendben eszegettem.
- Szóval, első téma: költözés. Tudom, hogy arról volt szó, hogy csak az esküvő után költözöl át, de ezt szeretném lerendezni már a hétvégén. Édesanyádék házát pedig, majd vele kiválasztom. Már üzentem neki ezzel kapcsolatban. Ez így rendben van?
- Ohm..igen. Persze. - anyáék minél hamarabb kijutnak onnan, annál jobb. - De...őő...külön szobám lesz? - kérdeztem óvatosan. Luke jót szórakozott rajtam és vidáman dobolt az ujjaival, mint aki már előre tudja a választ.
- Ugyan, mért kéne az? A hétvégén lesz az eljegyzési party, aztán nem sokra rá az esküvő. Erre a kis időre már fölösleges. - nevetett. - Különben is, ma lesz esélyetek kipróbálni minden ezzel járót. - kacsintott.
- Mi?!
- Anyukádtól megkérdeztem, hogy nem lenne-e gond, ha ma ott aludnék. - lett szélesebb Luke vigyora.
- Hogy mit csináltál? - kérdeztem. Szerintem élvezi, hogy engem ezek mennyire idegesítenek vagy zavarba hoznak.
- Igent mondott.
- Nos, akkor ezen is túl vagyunk! Sokkal egyszerűbb lesz, ha már nem kell találkozókat szerveznünk, hogy fontos dolgokról beszéljünk. Gondolom te is szeretnél részt venni a szervezésben. Ez egy olyan dolog, amire egy lány már régóta készül. Emlékszem, amikor még én ültem a te helyeden és...- kezdett bele a királynő a régi történeteibe. Igen, a hangsúly a sokáig erre készülön van! Nem ilyen idősen!
Lukekal kimentünk az autóhoz, először azt hittem,hogy a sofőr visz minket, de úgy látszik élvezi, hogy ő vezethet. Nekem igazából teljesen mindegy. Mondjuk talán ez annyival jobb, hogy így legalább a vezetésre koncentrál.
- Biztos vagy te abban, hogy nálunk alszol? - kérdeztem, miután elindultunk. - Az öcsémmel alszok egy szobába és...
- Biztos vagyok benne Selena. - szólt nyugodtan. Ezt a csatát már nem nyerhetem meg. - Kiskorunkban Jai és én is egy szobán osztoztunk.
- Ja, de gondolom az a szoba akkora volt, hogy kényelmesen elveszhettetek benne. - nevettem.
- Nos, az tény,hogy sokat bújócskáztunk, de...
- Na látod! Nálunk még egy matracnak sincs hely!
- Ó, nem is szándékoztam máshol aludni, a te ágyad pont jó lesz. Majd összebújunk. - kacsintott.
- Most csak szivatsz.. Luke az nem a te világod...- dobtam be az utolsó érvem.
- Most miért csinálod ezt? - kérdezte vidáman.
- Mit csinálok?
- Úgy viselkedsz, mint aki belém esett.