The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 9

- Te most gúnyt űzöl belőlem? - kérdeztem, miközben vettem a bátorságot, hogy ellépjek Luketól.

- Lehet. - mondta, majd kiegyenesedett.

- Ehhez ketten kellünk..

- Sok mindenhez ketten kellünk Selena. - nyitotta ki nekem az ajtót. - De mindent sorjában. Most pedig körbevezetlek.

Kimentem és bevártam.

- Nos, a szobámat már láttad. Mivel folytassuk?

- Hát nekem honnan kéne tudnom... Mik a lehetőségek?

- Lássuk csak. Medence, játékszoba, bálterem, konyha, focipálya, tennis pálya, az udvar, virágos kert, kondite..

- Tudod mit? Megelégszek az udvarral. - vágtam a szavába. Isten ments, hogy itt mindent felsoroljon.

Még végig kell gondolnom, hogy mi lesz tovább.. Nem számítottam arra, hogy Luke nem segít. Nem számoltam ezzel az opcióval. Most pedig pánikolok. Azt hiszem. Nem akarok még házasságot! Ráadásul nem is tervezt..

- Szóval...tényleg képes voltál neki esni két fickónak egy kutya miatt? - kérdezte Luke, amikor kiértünk. Nem tudtam olvasni róla. Megint felvette a közömbös maszkját. - Különben is..mit csináltál te ott olyankor?

- Az túlzás, hogy nekik estem.. Akkor végeztem a munkahelyemen.

- Egy késsel hadonásztál! - mutatott rá. - Tényleg hordasz magadnál?

- Persze. - vágtam rá gondolkodás nélkül.

- Most nem tudom melyiken döbbenjek meg jobban, hogy van nálad vagy, hogy tudod használni..

- Ha ott nőttél volna fel nem gondolnád így.. - válaszoltam.

Csendben sétáltunk tovább. Gyönyörű kertjük van. Bár ez nem meglepő. Mire is számítottam..

- Olyan durva ott? - kérdezte halkan. A hangja... Fogalmam sincs, hogy miért vagy hogyan, de megváltozott. És ez valahogy nagyon jó érzés volt.

- Még sosem jártál arra, mi? - válasznak megrázta a fejét. - Akkor úgy sem értenéd.

- És mit gondolsz eddig a családról? - grimaszolt.

- Mit mondjak.. Melani kivételével mindenki egész normális..

- Hmm egész normális. - ízlelgette. - Rosszabbra számítottam.

- Én is. - mondtam.

- Na hogy tetszett? - kérdezte Camille, mikor visszaértünk.

- Nagyon...nagy. - nevettem kínosan.

- Ez alap elvárás. - mosolygott.

- Mit gondolsz, tudsz majd itt élni? - kérdezte a királynő. Ez most váratlanul ért. Miről beszél?

- Itt élni?

- Hát ahogy Melani és Camille is..harmadik hercegnőként neked is itt kell élned, Lukekal. - magyarázta Beau.

- Mi? - én azt hittem anyuékkal fogok élni..

- Luke nem említette? - ránéztem. Jót szórakozott a zavarodottságomon. Oo, hogy ezt még viss..

- Biztos kiment a fejéből. - válaszoltam. Próbáltam megnyugodni. Hogy köthetnék bele ebbe? A házasság...most még ez is...

James vitt haza.

- Holnap reggel kerül nyilvánosságra az eljegyzés. - mondta útközben.

- Óriási.

- Ne aggódj. Csak a házasság után kell odaköltöznöd..

- Szóval addig van szabadakaratom? - gúnyolódtam. Nem rajta akartam levezetni a feszültséget, de most csak ő volt itt.

- Tudod, bármelyik lány kihasználná a he...

- Nem vagyok bármelyik lány. - zártam le a témát. - Köszönöm a fuvart. Jó éjt James.

Persze, hogy alig bírtam elaludni este. Végig azon kattogtam, hogy reggel már nem lesz olyan az életem, mint volt. Hogy fognak hozzám állni mások? Milyen lesz Lukekal úgy egy iskolába járni, hogy a férjem? Még belegondolni is beleremegek. De az a gond, hogy nem tudom eldönteni, hogy a rettegéstől vagy az izgalomtól...