The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 27

Ez még jó vicc is lehetett volna. Lehetett volna...
Nem tehettem róla, de röhögésbe törtem ki. Ez a nap után már úgy érzem ez semmi.
- Ne haragudj, hogy mit csinált? - törölgettem kifolyt könnyeim.
- Jól hallottad. De most mi ilyen vicces? - nézett fapofával Jai.
- Luke semmi ilyet nem tett Jai. Bár... Őszintének őszinte volt. De nem úgy, ahogy te képzeled. - nyugodtam le. Kérdőn felhúzta a szemöldökét. - Elmondta az igazat. Már tudom,hogy nem akar és nem is akart tőlem semmit.
- Mi? De hát..
- Tök mindegy Jai. - lökdöstem ki a szobából. - Aludni akarok. Holnap nagy napom jön.
- De Selena! Tévedsz! - kiabált,amikor rácsaptam az ajtót. - Nem az volt az igazság! Selena!
- Jó éjt Jai..
Vajon bennem is ez kezdett megformálódni? Megráztam a fejem. Ez a hajó már elúszott. Nagyon bunkó volt akkor. Ki hazudik egy ilyet?!
Természetesen a fűzőm ugyanolyan szoros volt,mint előtte. Nem tehettem róla, de rosszabb kedvem lett, hogy így látom magam. Nincs még itt az ideje,hogy ebben legyek. Nincs még itt az ideje,hogy eljöjjön a nagy napon. Talán nem is ez lesz az...
- Na, hogy állsz? - kopogott be anyu. - Mi a gond? - kérdezte, mikor meglátta az arckifejezésem.
- Áh, csak esküvő előtti pánik.. tudod.. - mosolyogtam. Vagy valami olyasmit.
- Nehéz? - kérdezte egy idő után.
- Fura.- rántottam egyet a vállamon. Nem igazán akartam róla beszélni. Valójában azt hittem nem lesz ilyen rossz, de most belegondolva, hogy kint egy olyan fiú vár, aki a háta közepére sem kíván... én is így megyek ki. Pedig szebbnek képzeltem a dolgot...

Közben megérkezett Demi is. Persze ő teljesen beleélte magát és meggyőződése, hogy Luke életem főfogása. Jó neki...
- Danieléket nem láttátok, igaz? - kérdeztem, bár tudtam a választ.

- Nem. Nem is jönnek? - csak a fejemet ráztam. Talán jobb is..

A szívem a torkomban dobogott egész úton az oltárig. Természetesen mindenki mosolygott. Még ha nem is gondolta komolyan. Számítottam valami balhéra, de ijesztően zökkenőmentesen folyt minden.

- Készen állsz? - kérdezte Luke. Közömbösen meredtem rá. Ezt komolyan kérdi?

- Van választásom? - suttogtam. Keserűen elmosolyodott.

- A mai nap után még ennyi sem lesz.. - mondta. Nem válaszoltam. Pontosan tisztában voltam vele, csak nem akartam felfogni.. Még nem..

- Hát.. mostantól férjezett asszony lettél! - nevetett Demi. - Jöhetnek a gyerekek meg minden!

- Hogyne! Minek nézel?!

- Hát szerintem fontosabb, én minek nézlek.. - csatlakozott Luke is. - Pezsgőt?

- Kihagyom. - mondtam.

- Én kérek.

- Miért lenne az fontos? - kérdeztem.

- Miért, mit gondolsz, a gyerekeket a gólya hozza? Mert akkor ki kell ábrándítsalak..

- Hagyjál inkább.. - mentem arrébb. - Hosszú lesz ez így..

- Ugyan! Még el sem indultunk a nászútra! - röhögött.

- Ha így folytatod, nem is fogunk!

Még odafönt lőttek rólunk vagy hatszáz képet. Mire azt hittem megszabadulok, közölték, hogy még kint nem is voltunk. Laza két-három órás csúszással felrohantam átöltözni, hogy indulhassunk valamilyen szigetre nászutazni. Eszméletlen..

Lefelé menet megnéztem a telefonom. Csak egyetlen üzenet volt rajta. Nem meglepő, nem sokan ismerik a számom. Oh, Daniel küldte az este folyamán. Felgyorsult a szívverésem. Talán hallok felőle valami jót! De csak ennyi állt benne: Gratulálok!
- Na, jössz már? - kiabált fel a lépcső tetejére a cabrióban várakozó Luke. Indulnunk kellene. Ránéztem. Azt hiszem sosem éreztem még magam ilyen pocsékul, miközben elméletileg mindenem meg kéne, hogy legyen. Itt kéne lennie.. De akkor mégis..