The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 37

Még mielőtt kinyitottam volna a szemem, nyújtózkodtam egy hatalmasat. Rég aludtam ilyen jót. De volt valami furcsa az egészben. Egyenlőre nem tudtam megmondani, hogy mi, de éreztem.

- Szép jó reggelt! - karolt át hátulról Luke. Összefogtam magam előtt a kezeit és kinyitottam a szemem. Valami más volt... Lukenak nincs ilyen karkötője. Mi a... Ijedten fordultam hátra, hogy szembenézzek Kaijal.

- Mi a franc! - mozdultam hirtelen és véletlen rúgtam ágyékon.

Hangos kiabálásra riadtam fel. Zakatolt a szívem és a korábbi álmomon járt még mindig az agyam.

- Jézusom Sel! Nem ilyen ébredést terveztem. - szenvedett mögöttem Luke. Megfordultam, tényleg ő volt az ezúttal. Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Csak egy álom volt. Egy rossz álom. - Bár nálad sose lehet tudni.

- Úristen! Sajnálom! Ne haragudj, csak rosszat álmodtam és...

- Mi a francról álmodtál, hogy én fizettem meg érte? Elég csúnyán...

- Hát öö... az lényegtelen. - néztem félre. - De jól vagy?

- Én igen, de gyerekeink nem lesznek mostanság... - mondta.

- Az kéne még! - nevettem,majd fölé hajoltam és szájon csókoltam.

- Várj, te nem akarsz gyerekeket? - kérdezte, ezúttal már komolyan.

- Jesszus Luke! Hol van az még? Természetesen akarok, de nem mostanság... - ráztam meg a fejem mellé, hogy nyomatékosítsam is.

- Oké. - nézett másfele. Hát nem ezt a reakciót vártam. Erre nem az lett volna a normális válasz, hogy persze kicsim én se most gondoltam? Vagy legalábbis valami ilyesmi... - Na gyere, öltözzünk föl, mert nemsokára indulhatok. - húzta a száját.

- Hová? - kérdeztem értetlenül. Elmegy?

- Csak egy napra kell elmennem. Aztán mire újra iskola addigra itt is leszek.

- És mégis mikor akartál szólni? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.

- Tegnap este derült ki, váratlanul jött. - látta, hogy elszomorodom. Végigsimított az arcomon. - De hé! Addig csak túléled valahogy. - nevetett.

- Mi az hogy! Tudod, igazából azt sajnálom hogy csak egy nap. - nyomtam a képébe a párnát és gyorsan felugrottam. Szerencsére épp kitértem az utánam nyúló keze elől.

- Tételezzük fel asszony, hogy én ezt most rosszul hallottam. - ült föl.

- Most miért? A jó házasság titka, elfoglalom magam, amíg a gazdag uram távol van. Kell egy kis szórakozás és pihenés. - csuktam be nevetve a fürdő ajtaját. Mire kiértem Luke már felöltözött és együtt sétáltunk le a konyhába. Szokás szerint a személyzet már sürgött-forgott. Azonnal letámattak minket, hogy mit kérünk és addig, amíg nem mondtunk valamit, nem hagytak békén.

Csak ketten reggeliztünk. Bevallom tetszett, hogy nem volt itt mindenki.

- Hozzá tudnék szokni. - mondta ki Luke, amin épp én is gondolkodtam.

- Ne is mondd! - merültem bele a pillanatba.

- Na végre, hogy megvagytok! - kiáltott Jai és lehuppant mellénk. Beleevett Luke kajájába, amiért nem túl szép pillantásokat is kapott.

- Ennyit erről! - forgattam a szemeim. - Mi az?

- Hogy-hogy mi az? - nézett Jai értetlenül. - Sűrű a mai program.

- Ja, Luke elutazik.. - mutattam rá.

- Igen az is, tényleg, nagyi üzeni, hogy egy óra és indul a kocsid. - mondta, mintha csak most jutott volna eszébe. - Te meg választhatsz, hogy egy étterem megnyitóján szeretnél részt venni vagy cserélsz velem és Melanival és a szórakozóhelyet választod.

- Mi? - nyeltem majdnem félre. - Én azt hittem mára nincs semmi.

- Hozzászokhattál volna, hogy itt mindig van valami. - forgatta a szemeit Luke. Én csak kinyújtottam rá a nyelvem.

- Nos? - kérdezte Jai.

- Lássuk csak, enni szeretnék egyedül vagy bulizni... - mutattam rá a lényegre.

- Ez van, eredetileg Lukekal mentetek volna, de mivel neki közbejött valami...

- Hát jó, akkor maradok az evésnél. Azt letudom gyorsan és eljöhetek. Nem kell egész éjszaka színlelnem, hogy menyire tetszik az új hely, ami hozzátenném csak csöndesen, miben fogadjunk, hogy ugyanolyan lesz, mint az előzőek. Menjetek csak ti oda Melanival. Én meg eszem egy jót. - Jai csak csendesen mosolygott. Miért nem mond semmit... Tuti, hogy nem mondott el mindent. Na mindegy, mi lehet az, ami az eddig történteknél is rosszabb?

Miután elbúcsúztunk Luketól én bementem a nappaliba és leültem a kanapéra egy zacskó chipsszel és elindítottam a kedvenc sorozatom. Az utóbbi időkben eléggé elmaradtam.

- Még jó, hogy itt még azok a részek is megvannak, amiket még le sem adtak. - mondtam ki hangosan saját magamnak egy adag chipsszel a számban.

- Legalább így nem értelmetlen dolgokra használják a befolyásukat. - szólt egy hang mögöttem. Jesszusom még a hideg is kirázott! Ijedten kaptam arra a fejem, majdnem kiesett a chips a kezemből.

- Mi a francért ijesztgeted az embert! - kiáltottam rá, leginkább hirtelen felindulásból,mintsem ténylegesen dühből.

- Nem én beszélgetek saját magammal a kanapén egy zacskó chipsszel! - nevetett Kai. Meglepetten néztem, ahogy végigvonul a nappalin és leül mellém a kanapéra. - Ezt én is szeretem! - nézett a tv-re. - Chipset is kapok?

- Mikor kértél utoljára bármit is az életedben? - néztem rá furán.

- Nem is ismersz. - komolyodott el. Fagyosabb lett a levegő. - Én nem olyan vagyok,mint azok. - intett a fejével a lépcső irányába. - Sok dologért elég keményen meg kellett és meg is kell majd dolgoznom.

Nem válaszoltam. Fogalmam sincs, hogy erre mit is mondhatnék. Nem, tényleg nem ismertem.

- Ezt nem mondjátok komolyan?! - jött egy újabb hang mögülünk. Én odakaptam a fejem, de Kai csak nyugodtan vett a chipsből, de előtte még engedélyt kért a tekintetével és megvárta míg bólintok.

A királynő volt az.

- Egy étterem megnyitójára mentek este és még nassoltok előtte? - kérdezte.

- Megyünk?! - kérdeztem vissza elkerekedett szemekkel, hol Margaretre, hol Kaira nézve. De a fiú csak rántott egyet a vállán.

- Igazából azért jöttem, hogy szóljak, csak nem maradt időm rá. - nézett a királynőre.

- És akkor miért tömöd még mindig azt a chipset?!

- Rácsodálkoztam, hogy itt ezt is tartotok. Bár feltételezhetem, hogy ez inkább Selena érdeme, mintsem egyéni újítás...

- Ne terelj. - enyhült meg Margaret.

- Ne aggódj, mind a ketten bőven tudunk majd enni este. Most pedig, ha megbocsájtasz... - intett a tv felé. Én tátott szájjal bámultam, ahogy kiadja a királynő útját. Hát ez kész!

- De ajánlom is! - hagyott ott minket végül.

Hitetlenül ráztam a fejem és egy halvány mosoly szökött fel az arcomra. Talán nem is olyan rossz arc ez a Kai, mint ahogy Luke mondta.

Sziasztok!
A minap felkeresett egy lelkes olvasóm, hogy nagyon szereti a történetem és ő is ír egy Luke Brooksos Janoskian fanficet és, hogy nincs e kedvem elolvasni. Érdekelnek az ilyen történetek és nagyon szívesen elolvasom, amit ajánlotok, úgyhogy nekiálltam. Nekem bejött, linkelem ide, ha esetleg valaki mást is érdekelne egy hasonló szereplőket tartalmazó sztori. Csak ennyi lenne, köszi, hogy még mindig kitartotok, páás :* :)

2Jano2: https://www.wattpad.com/235968959-demons-8-%C3%A9gi-ir%C3%A1ny%C3%ADt%C3%B3i