The Heart Wants What It Wants [Befejezett]

Chapter 34

Nekem annyi.
Mit meg nem adnék most a régi késemért, vagy az akkori formámért! Túlságosan elkényelmesedtem.
Nem sikíthattam, mert akkor csak még többen jönnének be. Nem hiszem,hogy egyes egyedül jutott el eddig.
A teljes testsúlyával nyomott neki a fotelnak. Ha elengedem a kezét, megfojt. Sajnos maszk van rajta,pedig roppant kíváncsi lennék kit rejt. De most nem ez a legfontosabb.
Az egyik kezét elemelte, hogy megüthessen. Sikerült úgy mozdulnom, hogy az ütés lecsússzon, bár így is fájt. Kaptam az alkalmon és olyan helyzetbe kerültem, hogy el tudjam találni a gyengepontját. Kigördültem alóla és elkaptam az első tárgyat, ami a kezembe akadt. Az pedig az injekciós tű volt Beau ágyáról. Gondolkodás nélkül vágtam és nyomtam bele a karjába. Fogalmam sincs mi lehetett benne,de biztos valami ütős cucc, a helyzetet tekintve.
Eleinte nem történt semmi, teljes erőből a földre csapott. Aztán hirtelen rángatózni kezdett, majd összeesett. Azonnal felpattantam és remegő kézzel nyomtam be a beteg vészjelzőt és tárcsáztam a királyi különleges alakulatot. Ez nem rendőrségi ügy.
Már meg sem lepődtem, hogy ők értek ide hamarabb, nem a nővérek.
- Jól van? - rázott meg az egyikük, mielőtt ellenőrizték Beaut. - A király él, hála önnek.
Végre kifújhattam az eddig bent tartott levegőt.
- De mit adott be neki, ami így elintézte?
- F-fogalmam sincs. - húztam magamon összébb a kabátot. Részletesen el kellett nekik mesélnem mindent.
- Odaki... - kezdett volna bele, de Luke nyomakodott el mellette.
- Édes Istenem! - ölelt át szorosan, majd kicsit eltolt, hogy megnézhessen. - Jól vagy?? - bólintottam. - Csak kapjam el azt aki ezt tette és én.. - fortyogott.
- Azt hiszem arra nem lesz szükség.
- Mi?!
- A felesége elintézte. - mosolygott a pasas. Örülök, hogy ő ezt viccesen fogja föl.
- Szerencsés lehet,hogy nem én találtam meg! De mégis mi a franc történt?! - fordult a katona felé. - Ennyit ér a védelmük? Csak mert akkor..
- Luke, nyugodj le. - simogattam meg a mellkasán. Először szúrósan nézett, majd megenyhült a tekintete. Odahúzott magához és úgy várta a folytatást.
- Odakint leszereltük a maradékot. Sajnos csak egyet sikerült életben is hagynunk. Fogalmunk sincs,hogy jutottak be.
Luke karja jobban rászorult a derekamra,de nem mondott semmit.
- Csodás. Hozzák ezt itt rendbe! - ezzel magával húzott a folyosóra,de a kocsiig semmit nem szólt.
Aztán hirtelen maga felé fordított és megcsókolt. Azt hiszem ez volt az,amikor egy kicsit ki tudtam ereszteni.
- Annyira,de annyira sajnálom! - kapott levegő után, csak most vettem észre, hogy ő is reszketett. - Azok a szemetek tuti,hogy megfigyelték, hogy a királynő elhagyja a kórházat, csak..
- Csak rám nem számítottak. - húztam a szám, majd oda bújtam Lukehoz.
- Bátor volt és lenyűgöző, amit ma tettél. - suttogta. - Lehet ha más lett volna ott, ő már nem élne. - súlyosak voltak a szavai.
- Gyere! Menjünk haza. - elengedett és kinyitotta nekem az ajtót, majd segített beülni. Máskor utáltam volna ezért, de most nagyon jól esett. Szükségem volt rá.
- De Beau..
- Vigyázni fognak rá. Ezek után nem is kevesen. - nyugtatott meg. - Kösd be magad. - szólt tőle eltérően kedvesen. Bólintottam.
A ház szinte üresen állt. A királynővel a kórházban találkoztunk, Jaiék meg odatartanak a reptérről és csak aztán jönnek haza.
- Szeretnél letusolni?
- Hm? Ja, nem tudom. Azt hiszem most inkább lefeküdnék.
- Gyere! - nyújtotta a kezét.
Fent ruhástól,mindenestől aludtam el Luke karjaiban.